A kórházban...

Összesen 4 teljes napot töltöttünk a kórházban,az 5. nap engedtek haza,ugyanúgy mint anno Franciskával.

Bár most nem találkoztunk a banyával (szerintem nyugdíjba ment) aki annak idején,éppen csak ostort nem csapkodott a hátunkon a :- Szoptassanak,szoptassanak anyukák! ismételgetésével. Hogy nincs tej,olyan nincs,szó sem lehet róla tessék szoptatni!!!

Ilyen és hasonló szituációk miatt szem nem maradt szárazon a szobában,mindenki kiborult szépen sorban,és görcsösen szoptattunk mert távozni csak + grammokkal lehetett a gyermekágyas osztályról!

Erre voltam felkészülve most is lelkileg,úgyhogy az első napok nem is viseltek meg igazán,még akkor sem mikor találkoztam a főnővérrel,aki bár fiatal,de kisértetiesen hasonlít természetre a banyához!

Éppen csak vigyázba nem kellett állnunk olyan katonás fegyelem volt az osztályon (mikor Ő is ott volt persze).Mert egyébként nagyon aranyosak,és kedvesek voltak a csecsemős nővérkék!

Sok minden nem változott,egyébként az osztályon,mint egy időutazás,majdnem minden a régi!Főleg a kisruhák amiket ráadtak a gyerekekre,szakadtak,agyonnyúlt bodyk amiből a gyerek egész mellkasa szabadon volt.Pelenka nem volt csak a kiszabott napi adag 5 db,aztán mikor mentél,hogy bizony kellene mert bekakált a gyerek megint,és már nincs pelusunk,volt mikor közölték,hogy nem zavarja az a gyereket ha kakis a pelus! :-/

Törlőkendőt sem lehetett használni legálisan,(a főnővér jelenlétében semmiképpen)mert azzal csak elmaszatoljuk a gyereken a kakit,be a csap alá szépen!Volt egy fiatal lány aki nem merte csap alá tenni a kicsit,félt,hogy elejti.Bátorításként szegény megkapta,hogy milyen anya lesz így belőle,hogy fogja ellátni a gyermekét ha hazaengedik!

Na de térjünk vissza hozzám,én teljesen jól voltam,még a csap alá is betettem a gyereket egy szóra(pedig én is nagyon féltem,és utáltam is ezt a szitut)de gondoltam megyek haza nemsokára,úgyhogy kibirok minden megpróbáltatást!Szoptattam rendületlenül,úgy nézett ki minden a legnagyobb rendben van egészen szombat délutánig!Mikor is belépett a csecsemősnővér(aki egyébként az egyik kedvencem volt),teljesen el volt vörösödve az arca ugyanis éppen előtte szidta össze szegényt E.E doktornő,és elvitte Annát a vizsgálóba.

Anna ugyanis súlyveszteség terén már 30% -nál tartott,és mért nem adtak neki eddig pótlást,és itt tudtam meg azt is,hogy minden kisbabának a fülváladékából vesznek mintát,és a mi esetünkben a sreptococcus baktérium tenyészett ki ebből,és így antibiotikumot is kapott,és a folyadékpótlás is nagyon fontos volt.Aznap nem találkoztam a doktornővel csak másnap a viziten amikor is haza akartunk menni!

Nem ismertem rá,nagyon kedves volt,szépen elmagyarázta ennek a baktériumnak a veszélyeit,és bár nem mutatkoznak tünetek,kezelni kell,hogy ne is legyen semmi gond,még egy alkalommal kell neki antibiotikum,lesznek még vérvizsgálatok,és ami nagyon fontos a sok folyadék.Aztán elhagyta egy mondat a száját: -Most azt kell elérnünk,hogy pótlás nélkül is elég legyen neki a tejcsi,és ez nem most lesz!Nem mehetnek még haza!

Na gondoltam akkor,addig haza sem enged még nem lesz rendesen tejem?Szép kilátások!

Ez volt az a pont mikor eltörött a mécses,főleg mikor jöttek látogatni apáék,és én már annyira haza akartam menni velük.

Jelzem aznap csak egy csajszit engedtek haza a szobatársamat.Elkezdődött megint a görcsösen szoptatás,hogy meginduljon a tejcsi,és még éjszaka is hordtam ki Annát mérni,és pótlást adni neki.Másnapra súlygyarapodást kellett produkálnunk nincs mese,még mindíg ez a kiút erről a helyről!

A csecsemősök nyugtattak,hogy holnap nem ez a doktornő lesz ne aggódjak biztos haza mehetünk,de én nem mertem reménykedni!

A reggeli mázsálásnál már gyarapodtunk,nem is keveset az előtte való reggelhez képest,kis reménysugár,mostmár csak egy jó doki kell aki elenged!

Jött is a doktornéni,aki kedves mosolygós volt,levetkőztettem a gyereket,vizsgálgatja majd megkérdezi:

 -Tegnap is ilyen sárga volt ez a baba???

Teljes összeomlás,reménysugár el! Ezt nem hiszem el!!!!!!!!!!!

-Igen ilyen volt! Sőt vért is vettek tőle az is jó lett!(közben a főnővér mondja a vérkép eredményét,komolyan mondom még megkedvelem a végén)

-És tejcsi is van már,nem nagyon kellett pótolni már!-nyögöm be hátha megkönyörül rajtam!

Aztán csend lett,és mindenki arra várt mit mond a doktornő,aki lapozgatja,olvasgatja a papírokat ,majd megszólal végre:

-Haza engedem magukat egy feltétellel!15-én hétfőn eljönnek még egy kontrol vizsgálatra.

Természetesen,én megigérek bármit,csak innen mehessünk haza végre,nem bírnék ki még egy napot itt.

Úgyhogy szerencsénk volt hétfőn végre hazajöhettünk!Nagyon jó már itthon!

15-én egyébként természetesen visszamentünk a kórházba kontrolra,ami vérvételből állt.Doktornő nagyon kedves volt megsürgette az eredményt majd megvizsgálta Annát!Mindent rendben talált,és nem is kell már visszamennünk!