„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2011. február 16., szerda

Nincs cím... ;)

Úgy néz ki lassan helyrerázódunk betegeskedések terén!Franciskának elmúlt a torkáról a hólyag,nem volt egyszerű az ecsetelés,de ő nagyon ügyesen közreműködött,és hagyta,hogy tegyem a dolgom.Még köhög egy kicsit,de az már nem a vészes kategória nem is adok neki semmiféle orvosságot mert kapott mostanában eleget szegénykém.Inkább a vitamint,meg gyümit nyomjuk!
Anna is jól van,ügyesen bevette a gyógyszereket amit doktornéni felírt neki, az ánizsos kanalas orvosságot különösen kedvelte,jóízűen lefetyelte befelé.:)
Ennek örömére,én sem vagyok már a béka feneke alatt hangulatilag,sőt most nagyon is jól érzem magam,élvezem az anyaságot!Nagyon jó együtt lenni a lányokkal,olyan összhangban vagyunk. Mindkét csajszival tudok foglalkozni,nagyokat játszunk,megnézünk egy-egy mesét együtt összebújva,és ezt a helyzetet nagyon imádom!Mindkét lány egy tündér,és a szívem tele van szeretettel irántuk,napról-napra levesznek a lábamról,imádom mindkettőt!!!!Francival mikor megöleljük egymást,és a fülembe súgja,hogy szeretlek anya,mikor megpuszilgatom a még mindig kis húsos pofiját,és Anna mikor rá figyelünk,beszélünk hozzá,mindig megajándékoz minket egy édes kis mosollyal,és gügyögéssel!Egyetlen rossz dolog van ebben az egészben,hogy repül az idő,és hipp-hopp elszalad egy nap a fejünk felett!
Lassan a gyed-et is meg kell igényelnem mert lejár a szülési szabadság :( .Jáááájjjj!

2 megjegyzés:

  1. Én is így érzek, mikor a lányokkal vagyok, úgy beszippantanám ennek korszaknak az illatát, megőrizném a hangulatát. Mikor ülnek az ölemben az a minden!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Írtam neked az iwiwen!!! Pusz

    VálaszTörlés

Köszönöm,hogy írtál! :)