Tegnap este...

A következő beszélgetés zajlott le Franciska ,és köztem!

Én a konyhában vagyok,Ő a szobában rajzolgat éppen.

- Anya! Az oviban a Mikulás egyébként Pista bácsi volt! (Pista bácsi = gondnok az oviban)

- Miből gondolod!

- Olyan volt a hangja!

- Hát a hangja az hasonlíthat a Pista bácsiéra.

-De az arca is olyan volt mint a Pista bácsié!

- De hiszen neki nincs is szakálla!

- De anya az nem igazi szakáll volt rajta!

Nem vitatkoztam tovább,Pista bácsi lebukott! :)

Vajon a nálunk járt titokzatos Mikulásban hisz még,vagy már arra is rájött,hogy én csempésztem a csomagokat az ablakba mielőtt érte mentem? Ki tudja! Nem feszegettem tovább a témát!

De felelevenedtek bennem régi emlékek a gyermekkoromból! Akkoriban nem járt kelt ennyi Mikulás az utcákon mint manapság.(Nem is csodálom,hogy a gyerekek már nem is magát a Mikulást nézik,hanem azt,hogy ki rejtőzhet mögötte) Akkoriban mi személyesen csak egyel találkoztunk az oviban,tisztán emlékszem ahogy az utca felőli ablakon bekopogtatott a csoport szobába,és láttuk ahogy megy el az ablak alatt az óvoda kapuja felé! Arra is emlékszem,hogy én is nagyon féltem tőle (de a mai napig nem tudom miért)

Otthon pedig mindig 6-án reggel,ott volt a csizmánkba a csomag!

Az én szüleim mindig gondoskodtak róla,hogy higgyünk a Mikulásban ,és a Jézuskában.Eszembe jut az egyik karácsony soha nem fogom elfelejteni azt az érzést.

Éppen disznóvágás volt a nagymamáéknál,és ilyenkor ott volt az egész család,testvérek,unokák,szóval mindenki. A szülők dolgoztak egész nap,a gyerekek játszottak,este pedig mindig volt egy nagy közös családi vacsora,húsleves,hurka, kolbász,jobbnál jobb disznótoros kaják! Szóval mi gyerekek egész nap játszottunk,észre sem vettük,hogy anyuék délután nem voltak ott! Mikor vége lett a vacsorának mentünk haza,és ahogy beléptünk az ajtón és felkapcsolták anyuék a villanyt,ott volt egy hatalmas plafonig érő fenyőfa gyönyörűen feldíszítve,és alatta ajándékok. Emlékszem elakadt a szavunk a testvéremmel,és akkor ott mindketten elhittük,hogy a Jézuska hozta ezt a gyönyörű fát az ajándékokkal,és ez egy nagyon jóleső boldog érzés volt.Mai napig jó érzéssel tölt el ha erre gondolok,soha nem fogom elfelejteni.Csodálatos gyermekkorom volt!

Bár most mi a Karácsonyfát együtt díszítjük,mondván,hogy segítünk Jézuskának mert rengeteg helyre mennie kell,de az ajándékok,most is rejtélyes módon kerülnek alá mert szeretném,hogy ők is átéljék azt a csodát amit én is átéltem mindig karácsonykor!

Na így a vége elég érzelgősre sikeredett ennek a bejegyzésnek,de olyan jó volt visszaemlékezni!!!!

Egy szép videóklipp éppen ide illik befejezésképpen!