„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2012. október 10., szerda

Tegnap, és ma...

Gyorsan eltelt a hétvége, a vasárnap nagyon nyűgösre sikeredett, valami volt a levegőben. Anna egész nap nyafogott, apa is egész nap az ágyat nyomta nem volt kedve semmihez, semmi nem volt jó. Alig vártam, hogy végre este legyen mindenki eltegye magát másnapra.
Hétfőn jól indult a nap, mindenki ment a dolgára ketten maradtunk Annával. Nagy most a szerelem közöttünk, mondjuk eddig is nagy volt de most valahogy más. Jaj, attól tartok nagyon összenövünk mire kezdődik a bölcsi.
Kiszámolták a munkahelyen mennyi szabadságom van 76 nap január közepe felé megyek vissza dolgozni, na de az már nincs is olyan soká, ajaj jönnek megint az aggodalmaim, bevillannak képek mikor Franciskát szoktattam a bölcsibe, fülembe cseng ahogy minden este azt kérdezgette:  Anya ugye nem megyünk bölcsibe, holnap ugye nem megyünk bölcsibe? Előttem van a kép amikor mentünk érte, és ott állt a gondozó nő mellet a babáját szorongatta a kezében szomorúan mint egy kis árva. :( Ezeket nem szeretném újra átélni Annával.
Remélem nem így lesz.

Tegnap az óvónéni szólt, hogy Franciska köhögött az alvási időben. Most mit csináljak, ha elviszem a doktor nőhöz azt fogja mondani szinte már hallom is : Anyuka nincs semmi, vegyünk a gyógyszertárba valamiféle köptetőt, vagy felírja az ánizsost , sok folyadék, ja és adjam neki három napig a nurofent majd utunkra enged, hogy mehetünk oviba nyugodtan.
Na most tulajdonképpen itthon is tarthatnám mert még nem dolgozom nem okozna gondot, beszednénk az orvosságot lehet, hogy jobban is lennénk, de miután visszamenne az oviba egy-két nap múlva úgyis kezdődne minden elölről, mert a csoportnak kb. a fele, ha nem a háromnegyede szintén meg van fázva, folyik az orra köhög stb. Azon kívül meg, ha itthon tartom csak szenved, látványosan unatkozik, hiányoznak a barátai.
Tanácstalan vagyok.
(Ez volt tegnap.)
Este még beszélgettünk Francival mi volt az oviban, és mesélte, hogy óvónéni azt mondta neki mikor köhögött, hogy legalább akkor hozzunk be valami orvosságot.
Ma reggelre megálmodtam, hogyan is tovább. A szokott időben ébredtünk, de az óvoda helyett első utunk az orvosi rendelőbe vezetett. Doktornéninek elmondtuk, hogy Franci köhög, meghallgatta a hátát, megnézte a torkát majd közölte, hogy semmi nincs anya, nyugodtan vigyem az óvodába ez nem fertőző sokan köhögnek. Gyógyszert az ne vigyek az oviba, elvileg nem is szabadna, reggel, és délután elég ha beveszi a Rinathiolt, sok folyadék. Írt még igazolást, hogy mehet közösségbe és már végeztünk is.
Az oviban aztán éppen nem az az óvónéni volt reggel aki szólt ,és meglepődött azon, hogy Franciska köhög Ő  nem is nagyon hallotta. (egyébként otthon sem köhög sokat) Mindegy, kezébe nyomtam az igazolás körbepuszilgattuk Francit Annával és eljöttünk.
Délután folytatjuk az óvoda mögötti park rendezését, kis gyomlálás, padok lefestése stb. Amit még a múlthéten kezdtünk el, virág ültetéssel.

Nagyon lelkesen kezdték a kicsik...

Hoztuk a szép árvácskákat ( a háttérben Bence udvarol Annának :) )

Aranyosak...

Franci is hozza a virágokat...

Ültetés...

Fentről nézve...
Franciska olyan kis szorgos, dolgos lány...

Apa locsol...

Ilyen lett...

Akik a végéig kitartottak... :)

1 megjegyzés:

  1. Az én álmom az, hogy beteg (de tényleg beteg) gyerek ne járhasson az oviba és fertőzze meg az összes többit. Ez egyelőre nálunk egy igen hiú ábránd, mert lázas gyerektől kezdve hasmenéses, minden jöhet. Úgyhogy ilyen szempontból jó dolog, hogy nálatok óvják a közösséget, még ha olyan áron is, hogy volt egy fölös körötök a dokinál. Remélem ez az óvónéni annak is szól, akinek taknya nyála egybe folyik és úgy köhög, hogy rossz hallgatni...
    Egyébként én is edződöm, mert Rékának is folyik az orra, elvétve köhög, de jár oviba. Hiszen a gyerekek jó része ugyanezzel küzd a csoportjában. Tavaly még itthon tartottam volna...

    VálaszTörlés

Köszönöm,hogy írtál! :)