Ez az...

Tegnap mama (anyukám) jött látogatóba, hogy a saját szemével is meggyőződhessen róla, hogy Franciska jobban van. Mert azt hiszi, nem mondunk el neki dolgokat, hogy ne idegeskedjen. Tény, hogy nem szoktunk mindent megosztani vele mert Ő képes a bolhából is elefántot csinálni, és kis csipp - csupp dolgokon is nagyon fel tudja magát idegesíteni. :)
Gyorsan eltelt a nap, jót beszélgettünk, a gyerekek egész idő alatt a mama szoknyája mellett legyeskedtek. Kár, hogy olyan messze lakik, így nem sok ilyen alkalom van, hogy így együtt a család. Említettem már neki, hogy mi lenne ha közelebb költözne, de hallani sem akar róla, ő már nem mozdul, a megszokott helyről. Pedig neki is jobb lenne, hiszen többet találkoznánk, jobban tudnék segíteni neki.

Az éjszaka szörnyű volt. Eleve úgy feküdtem le, hogy fájt a fejem, ráadásul buli volt a közvetlen szomszédba, áthallatszott a zene, és ahogy beszéltek túlharsogva a zenét és egymást. :( Mikor végre befejezték Franciska ébresztett, hogy rosszat álmodott, sírt, így odafeküdtem mellé. Nem bírtam sokáig amint elaludt visszamentem az ágyunkba, ahol egy kis idő múlva Anna jelent meg párnástól, takaróstól, és bevackolta magát közénk. :) Nem sokat aludtam már utána mert kb. 20cm terület (na jó lehet, hogy volt az 30 is) jutott nekem az ágyból. Arra ébredtem, hogy fáj minden porcikám, és sehogy nem tudtam úgy elhelyezkedni, hogy kényelmes legyen. Úgyhogy kijöttem, főztem egy jó kávét, olvasgattam a blogokat mert elég rendesen le vagyok maradva.

Franciskáék még a múltkor a Víz világnapja alkalmából rajzoltak az oviban, és az óvónéni beküldte a rajzaikat egy pályázatra. A képek megjelentek a NEFAG fb. oldalán. :)
Franciska rajzai: