„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2016. február 18., csütörtök

Fodrásznál

Rövid haj, hosszú haj, rövid haj, hosszú haj ez zakatolt a fejemben egész úton. Még mikor a festéket kente fel Bea akkor is. Még eldönthetem, de mit tegyek, mi legyen,végem van. Aztán a vége az lett, hogy levágattam. De nem olyan lett amit szeretnék,mert tulajdonképpen nem is tudom,hogy milyet szeretnék. Csak nézelődöm folyton. A héten például busszal jártam dolgozni, a buszváróban, a buszon mindenhol csak a frizurákat néztem. Volt egy pár rövid.ez igen,ez jó lenne,tetszik,aztán pár hosszú, már nemsokára akkora lesz az enyém is, jó lesz az nem vágatom le. Ebből állt az egész hetem,és most,hogy levágattam... Biztos nem bánom meg? Dehogynem, még növeszthetted volna kicsit, dehogy jó ez így, jobban áll a rövid, ugye? Nem. De. Kikészültem! :) Majd megszokom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)