Hihetetlen de itt vagyok... :)

Az egyszer biztos, hogy a szilveszteri fogadalom sorozatban, nem fog szerepelni, hogy újra írok majd a blogba! Egyszerűen nem megy, kivitelezhetetlen, nincs rá időm! Vagyis amikor már lenne rá időm, mikor mindenki ágyba kerül, és egy kicsit foglalkozhatnék magammal is, na addigra kidőlök! Nem kell álomba ringatni, sőt megkockáztatom, hogy sokszor hamarabb elalszom én mint a gyerekek, de egyszerűen ki vagyok merülve. Most, hogy van ez a kis szünet, ami ugye gyakorlatilag holnap után már véget is ér, na most lett annyi időm hogy itt klimpírozzak a gép előtt kicsit. Természetesen ilyenkor nem repkednek a gondolatok a fejemben, jellemző.

Mindent összevetve, jó év volt a 2016-os év. Ne legyen rosszabb a következő. Nem voltunk nagyon betegek, csak a szokásos amit oviba, suliba összeszed az ember gyerekek tél közeledtével.
Meggyógyultam én is az epekő műtét után, oly annyira, hogy szerintem duplán visszaszedtem a kilókat amiket leadtam miatta. :( Novemberben egyik ismerősömnél vendégeskedtünk amikor is ráálltam a mérlegre.... bár ne tettem volna, kicsit sokkolt a látvány, úgyhogy jövőre első fogadalomként újra tornázni,és futni kezdek amint letudjuk a munkahelyen a leltárt, és lesz időm újra.
Nagyon gyorsan elrepült ez az év, nem csoda, hiszen folyton rohanunk, ebből áll az életünk. :( Ez nem jó, de mit lehet csinálni, dolgozni menni kell.
Nem érzem túl jól magam a munkahelyen mostanában, sokkal több a munka, mert mások helyett is dolgozni kell, de nincs elismerés. De majd jövőre megpróbálom nem a szívemre venni az ilyen dolgokat. Második fogadalomnak jó is lesz ;)

Franciska szemüveget visel, egész rosszul lát távolra szegénykém. Mondjuk ennek nem örültem, de ennél nagyobb baja ne legyen. Ez sok gondot okozott az iskolában is, mert nem látta rendesen a táblát volt, hogy dolgozatnál pontot vesztett mert elírta a számot, és bár a megoldás jó volt, de nem az volt a feladat. Szerencsére nem fogta fel tragikusan, sőt örült neki, hogy szemüveget visel, olyan szép kis keretek vannak már.
Az oviban ez az utolsó ráadás év  elég nyögve nyelős sajnos, de majd eltelik már ez is gyorsan.
Dávidom továbbra is dolgozik, szereti a munkáját, csak ez a műszakolás egy halál. Aki ezt kitalálta az még biztos vagyok benne,hogy nem próbálta a saját bőrén. Az idén apukája hatására elvégezett egy logisztikai ügyintéző tanfolyamot.
Mi Apánk pedig azon gondolkodik, hogy munkahelyet vált, ez egy két hónapon belül ki fog derülni.  Kicsit félek tőle, de látom a problémáját, támogatom is, mégis félek kicsit tőle.
A karácsony jól telt,az előkészületek jól mentek, minden úgy történt ahogy elterveztük. Anyukám itt volt szenteste, jól éreztük magunkat. képek telefonon vannak, telefon meg Annánál, de majd teszek ide egy pár fotót.

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok!