Tegnap

Nagyon jó napunk volt,még a nap is sütött,tiszta tavaszi hangulatom támadt!

Annát 11 órakor felöltöztettem,és elmentünk egy hatalmasat sétálni, fél 1 körül jöttünk haza!

Elsétáltunk az óvoda felé is,a gyerekek természetesen kint játszottak az udvaron,így meg tudtuk lesni Franciskát éppen hintázott, láthatóan jól érezte magát!

Apa is mesélte,hogy reggel sem volt semmi probléma,gond nélkül bement a csoportba,nem volt  nyafogás! Délután mi mentünk érte mert apánk kicsit később tudott elszabadulni a munkahelyről,de ezt egy cseppet se bántam ebbe a gyönyörű időben!

Franciska viszont először nem örült apát akarta,nagyon össze nőttek most ők is a szünet alatt!

Olyan érdekes,hogy apa az akinél hamar elszakad a cérna,és veszekszik Francival,ha rosszat csinál,vagy éppen nem azt teszi amit kér tőle,mégis akkora a szerelem közöttük.

Összevesznek kibékülnek! :)

Mikor a kórházba voltam is folyton veszekedtek.Emlékszem attól tartottam ,hogy majd Franciskát megviseli,hogy nem vagyok otthon,de nem,mert apát viselte meg. :)

Szerintem Francinál ez egy játék,jól kihozni apát a sodrából,és aztán édes az összebújás.

Lehet,hogy ez féltékenységből fakad.

Más:

Tegnap beszéltem a védőnővel,mondtam neki,hogy úgy látom Anna túl van a bárányhimlőn,már nincsenek rajta pöttyek,és az össze var lepottyant már ami volt.Mondta,hogy akkor menjünk délután tanácsadásra,doktornéni megvizsgálja,és ha minden rendben megkapja a szurikat!

Aggódom,hogy a szuri majd megviseli-e,reménykedem,hogy nem!

Még mindíg bennem van,hogy Francival mennyire utáltam menni ezekre a szurikra,meg egyáltalán a tanácsadásra,mert folyton úgy üvöltött mint a sakál,amiből az következett,hogy :

Bementünk,Franci üvölt,Dokinő hipp-hopp megvizsgálja,hozzá se szólt mondjuk nem is lett volna értelme mert egymás szavát nem értettük annyira hangosan ordított (Zambó Jimmy elbújhatott volna mellette :))  ígyhát kérdezni sem tudtam soha,mert bennem is csak az volt,hogy minnél hamarabb távozzunk a rendelőből,és fogadni mernék,hogy a dokinő sem gondolta másképpen! Úgyhogy mindig egy nagy gombóccal a gyomrom helyén indultunk el ha menni kellett,és most is így érzem magam.

De most inkább a szuri utáni állapot miatt aggódom nagyon,mert kettőt is kap!

Én borzalmasan aggódós típus vagyok,és az jut mindíg eszembe,hogy anyukám is  mennyire féltett minket,én meg leteremtettem,hogy ugyan már ne aggódjon annyira,ne nyaggasson már folyton,hogy jól vagyok-e,és mióta bizony én is anya lettem tudtam meg mit is érzett,és érez még mai napig valójában!

Emlékszem a tekintetére mikor indultunk szűlni,nem mondta de láttam,és éreztem,hogy mennyire aggódik értem,értünk!

Jajj úgy imádom,szeretem,remélem még nagyon-nagyon sokáig köztünk lesz gyermekeim egyszem nagymamája,és bár messze még az anyáknapja,de rámtörtek az érzések,úgyhogy puszi anyukám,és Nagyon Szeretlek!!!!

József Attila : Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna ő azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek