Baleset

Annával történt,de szerencsére csak,egy kis balesetről van szó. Tegnap este fürdés után a kicsi már pizsuban szaladgált Franciska meg éppen öltözött. Anna szokásához híven amint meglátta,hogy a fiók nyitva van,már szaladt is,és elkezdett kifelé rámolni . Kivett egy harisnyát ideadta ,én meg visszadobtam a fiókba. Ez nagyon jó móka,gondolta Anna,és már szaladt is a következő harisnyáért. Meg is ismételtük párszor még ezt a mutatványt,aztán egyszer csak rosszul lett kiszámítva a mozdulat,és kicsit mélyebbre hajolt Anna, a száját pedig beütötte a fiók szélébe. Hatalmas ordítás kerekedett! Ahogy felemeltem láttam,hogy ömlik a vér a szájából,nagyon megijedtem. Akkor még nem igazán lehetett tudni,hogy hol a seb,mert ahogy letöröltem már öntötte is el az újabb adag,és nem lehetett látni semmit! Na itt már nem csak Anna üvöltött,hanem apa is csak Ő velem,merthogy ott voltam a kislány mellett,és mégsem tudtam rá vigyázni,és úr isten,meg atya ég. Tiszta pánik hangulatban volt. Persze,én is ideges voltam de a gyerekkel akkor is azt kell éreztetni,hogy nincs semmi baj,és meg kell nyugtatni. Aztán ahogy csillapodott a vérzés már tisztán látszott,hogy az alsó ajkán van egy vágás,szóval én már nem aggódtam annyira, így apa is kezdett kicsit megnyugodni,és abbahagyni a fel-alá rohangálást a szoba,és az étkező között.
Anna is elcsendesedett közben,és lassan mindenki megnyugodott! Apa miután átgondolta a dolgot,bocsánatot kért amiért üvöltözött,de nem haragudtam,mert tudtam,hogy csak megijedt. Mindenesetre mondtam neki,hogy Annát ismerve nem ez lesz az utolsó baleset,és tudhatja,hogy hiába voltam ott mellette nem tudtam megakadályozni a dolgot mert annyira hirtelen történt minden!Meg nem is lehetünk mindig a nyomába,nem tarthatjuk egy burokban. Na de minden jó,ha a vége jó. Igaz Annácska szája bedagadt cseppet,de már csak ennyi emlékeztet minket a tegnapi kis balesetünkre!