Hogy ne unatkozzunk...

Tegnap egész jól indult a nap, a fejemben már megvolt a terv, hogy mit csinálunk amikor sms-t kaptam Dávidtól, hogy tesi órán baleset érte,csúnyán bedagadt a keze, fáj, zsibbad, lehet, hogy eltört mit csináljon. Gyere haza ment a válasz. Tényleg csúnya volt a keze, összepakoltunk pár dolgot Annának, mivel nem tudtuk mennyi ideig fogunk a balesetin csücsülni, és elmentünk.
Jó napot fogtunk ki, teljesen pozitív élményekkel távoztunk a baleseti sebészeti szakrendelésről. Kb.10-15 perc várakozás után sorra kerültünk, majd elküldtek minket a röntgenre, a kis ablaknál bejelentkeztünk majd várakoztunk. Anna mindenkit elvarázsolt, a folyosón bárki elhaladt mellettünk mosolyogva ráköszönt Annára, Ő meg vissza. :) Egyszer csak megjelent a főorvos asszony, idős messziről nagyon komolynak tűnt (mondjuk közelről is), de amint közeledett Annához úgy derült fel az arca, ráköszönt :
- Szervusz. :)
Anna először csak nézte, majd kérésemre visszaköszönt, hogy : Csótojom. :)
- Voltál már bent? - kérdezi tőle a főorvos asszony.
- Nem vele van gond, csak a nagytesót kísérte el. De nem voltunk még bent.- válaszoltam én.
- Az ablaknál bejelentkeztek? - olyan szigorúan kérdezte, hogy majdnem katonásan válaszoltam neki, hogy : - Jelentem igen. :) De csak annyit mondtam igen. :)
Ekkor a főorvos asszony benyitott egy ajtón majd mérgesen beszólt (nem láttam csak elképzeltem ahogy ott ülnek bent beszélgetnek, majd mikor a főorvos asszony benyit mindenkiben megáll az ütő)
- Mit csináltok itt? Kint ül a beteg. ( Egy talpraesettebb még visszaszólt, hogy tudjuk.) Akkor? Mért nem hívjátok be?
Óh, szegények. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert valójában még nem vártunk olyan régen. Mondjuk azt nem tudom, hogy ha Ő nem jön meddig várunk.
Kinyílt az ajtó egy nem kedves hölgy a száját elhúzva szólította Dávidot, majd eltűntek az ajtó mögött. Talán haragudott ránk amiért kikaptak, pedig mi aztán nem tehettünk róla, csak csendben vártuk a sorunkat.
Pár perc elteltével már a kezünkben volt a papír, irány vissza a balesetire. Szerencsére nem tört el a keze Dávidnak, pedig már kezdte beleélni magát, hogy kap egy csinos gipszet. Mert az milyen vagányság már. Ilyenek a kamaszok. :) Így csak a vizes fáslival bekötözött kezét tudta lefotózni, és megosztani a haverokkal a fb-on. :)

A hős keze... :)

Anna jól van egy kicsit ment a hasa tegnap, de ettől eltekintve teljesen jól volt, hője nem ment fel, és a közérzete is nagyon jó volt.