Azt terveztem...

..hogy ma egy kicsit tovább alszok,mondjuk legalább 8-ig de nem sikerült! Dávid készülődése az iskolába ( 6:00 ) soha nem megy halkan ,aztán Franciska is felkelt,hogy megkérdezze Apa ma jön-e haza?? Bizony,hogy ma ,hát ez is elérkezett!:)))

Tegnap Dáviddal nagyon jól elbeszélgettünk,megbeszéltük az élet nagy dolgait! :) Nagyon jól esett,és úgy láttam neki is nagyon kellett már! Nem mintha máskor nem szoktunk volna beszélgetni,de ez most valahogy más volt,most nem beszéltünk el egymás mellett! Pedig nagyon fontos,hogy beszélgessünk egymással,és kimondjuk az érzéseinket! És lám ki gondolta volna ,hogy egy 16 éves kamasz fiúnak még bizony jól esik ha megöleled,és azt mondod Szeretlek, mert ez nem olyan egyértelmű,mint ahogy azt gondolnánk! Mert még a kicsi odajön,hozzám bújik megölel,és azt mondja szeretlek anya,és akkor megölelgetem,megpuszilgatom,és biztosítom róla,hogy én is szeretem! Addig a nagy kamasznak már ezt nem olyan egyszerű megtennie,pedig szüksége volna rá! Nem jön oda,és én meg azt gondoltam azért mert nincs erre szüksége,mert már nagy,és ez már olyan ciki! Pedig dehogy,nagyobb szüksége van rá most mint bármikor! Úgyhogy nagyon jó,hogy végre felszínre került ez a dolog!

A napokban történt,hogy néztem,vagyis inkább csak hallgattam a híradót,fél füllel! Valahol egy régi napközis táborban hajléktalanok építenek maguknak szállást! Aztán hallom,hogy Franciska a következőképpen értelmezi a dolgot!
-A hajléktalanok építkeznek, akik hajlékonyak nem!
Amikor elmeséltem neki,hogy mit is jelent hajléktalannak lenni láttam a szemébe a megdöbbenést,és a sajnálatot,átérezte,hogy az rossz dolog,hogy nincs valakinek lakás a feje felett.
Aztán hozzátette : - Anya jó,hogy mi hajlékonyak vagyunk! ....
- Tényleg jó! :) ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :)))))