„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2012. február 11., szombat

Végre hátradőlhetek kicsit

Tegnap végre hazajött apa,hátunk mögött tudhatunk fél évet,ez is eltelt hurrá! Soha többet! Nagyon nehéz volt,nagyon lassan telt,és már nagyon ki voltam purcanva! Most végre kipihenhetem magam, a lányok birtokba vették az apjukat,még a legcseppebb is folyton rajta lóg! Apa pedig úszik a boldogságban,és a szeretet tengerben amit rázúdítanak a csajok! Én meg mindeközben hátradőlve csak szemlélője vagyok ennek! Nem ,nem bánom cseppet sem,a lelkemben béke,és nyugalom van újra! Olyan volt ez a fél év mintha hullámvasúton utaztunk volna,egyszer fent egyszer lent,és néha nagyon meredek lejtőn száguldottunk lefelé,majd nagyon lassan szinte araszolva elindultunk fel.Utálom a hullámvasutat!

Apa a lányok koszorújában


Puszi apának!! 

Vegyél fel az öledbe!!!

1 megjegyzés:

Köszönöm,hogy írtál! :)