„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2012. február 13., hétfő

Meg gyógyultunk

Beindult a mókuskerék Dávid iskola,Franci óvoda, Apa pedig ügyet intéz!
Mikor ilyen sokáig (2 hét) nem megy Franciska oviba, mindig keserű száj ízzel engedem el újra! Annyira össze tudunk nőni egymással,és olyan nehéz az elválás.Tudom,hogy túlzás de ilyen vagyok! Tegnap este már azon gondolkodtam,hogy ma még nem megy, még kicsit taknyos,de valójában nincs így csak kerestem a kifogásokat! Még reggel is úgy ébredtem,hogy nem megy,de aztán győzött a józan ész! Elvégre iskolás lesz nemsoká,ott meg már nincs ilyen ,hogy fogjuk magunkat,és nem megyünk! Végül apa vitte el, itthon még nem látszott rajta,hogy nem akar menni,de később apa elmesélte,hogy az oviban már látszott rajta,hogy nem nagyon akaródzik maradni,de óvónéni pártfogásba vette,és így nem volt sírás! Remélem élményekkel tér haza,és holnap reggel nem lesz nyafogás,hogy nem akar menni,annál is inkább mert én viszem majd!

Anna is kereste a családot reggel,nem nagyon volt megelégedve szerény személyemmel :) Kiment a konyhába,körül nézett,és mikor rájött,hogy csak ketten vagyunk sírni kezdett! Szerencsére sikerült hamar megvigasztalni,fél kettő felé apa is megérkezett,úgyhogy mikor a délutáni alvásból ébredt már nagy volt a boldogság! Fel fogja kapatni a csajszit az egyszer biztos! De egyszerűen nem tud neki ellenállni, Anna kéredzkedik Apuci pedig felveszi!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)