Az ötödik nap...

Gyorsan eltelt ez a hét. :) Ma is kilencre mentünk, kicsit játszottak, majd jött a tízórai. Ma tejes kávét kaptak. Kíváncsian néztem ízlik-e majd Annának, mert én még soha nem adtam neki ilyet, bár már szemezgettem egyszer a boltban a maci kávéval, de végül nem vettem meg. Meglepetésemre ízlett neki annyira, hogy még kétszer kért belőle. :) Az udvaron is nagyon jót játszott, és ma már csak egyszer jött oda hozzám, hogy tentézni szeretne, mielőtt indultunk befelé.
Ma már egy fél órára elküldtek. :) Elköszöntem tőle, adott egy nagy puszit aztán ment játszani, utánam sem nézett, nem sírt. Mikor visszamentem sem ugrott a nyakamba. Nyugtázta, hogy megjöttem, és játszott tovább. Már egész jól ráérzett, hogy kell a triciklit tekerni, és azzal volt nagyon elfoglalva. Úgy látszott rajta, hogy tudja visszajövök, biztonságban érezte magát. Emlékszem Franci, hogy üvöltött mikor otthagytam, és zokogva szaladt elém amikor érte mentem. :(
A fél óra eltáv alatt gyorsan elszaladtam a piacra, megvásárolni az ebéd alapanyagokat hazavittem, és már siettem is vissza.
Bent ma már Terike néni  segített neki levetkőzni, öltözni, még tisztába is tette. Nem ellenkezett, nagyon aranyosan közreműködött a gondozónénivel.
Az ebéd viszont ma sem ment zökkenő mentesen, finom főzelék volt az elmaradhatatlan darálthusival, de Annának ez sem ízlett, és még az asztalnál sem akart ülni, ő játszani akart. Mondhattunk neki bármit hajthatatlan volt, nem voltam boldog ettől. Persze mikor a negyed banán került az asztalra már más volt a helyzet, rögtön le tudott csücsülni a kisasszony. Ebéd után elköszöntünk, és haza siettünk aludni. Mostanában nem kell altatódal, gyorsan kidől. :)
Jövőhéten már komolyabbra fordulnak a dolgok, 7.45-re ott kell lennünk, több időre ott kell hagynom, és az ott alvással is megpróbálkozunk majd.