„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2012. november 17., szombat

Az utolsó beszoktatási nap...

Annak ellenére,hogy az utóbbi napokban Anna mindig sírt mikor ott hagytam a bölcsibe, reggel vidáman indul el,és egy szóval sem tiltakozik az ellen,hogy menjünk.Ez jó! :) Bent is hozza a szekrényből a ruháját,polcról a cipőjét,mint aki már ezer éve oda jár,tudja a menetét mindennek.
Most úgy beszéltük meg a gondozó nővel,hogy reggelinél még maradok,de utána eljövök. Anna mintha megérezte volna mire készülök,nem nagyon ment messzire a szoknyám mellől. Aztán mikor elérkezett a búcsúzás pillanata elég hevesen reagált rá a drágám.Egy rövid kis hisztit levágott,a gondozó nő is csak nézett mert ezt az oldalát még nem látta. Sajnos nem tudtam akkor már visszamenni,hogy elmondjam neki ilyenkor mi is válik be leginkább Annánál,de ügyesen megoldotta,mert mikor a folyosón a kabátomat vettem már csend volt.
Délután kettőre kellett érte mennem,de még aludt háromig,így tudtunk beszélgetni a gondozó nővel,hogy telt a mai napja.
Elmondta,hogy a hisztiből hamar ki lehetett zökkenteni,és miután megnyugodott jól érezte magát. Persze volt néha,hogy eszébe jutottam,és kicsit lefelé görbült a szája,de akkor is hamar el lehetett terelni a figyelmét,és újra mosolygott. Ma meg ráadásul megtartották a születésnapját,a tortát bent sütötte a konyhás néni,nekem csak egy kis nasit,és inni valót kellett vinnem. Sajnos két kis gyerek beteg lett,és így csak négyen+gondozó nők tudtak ünnepelni,de a fotókból ítélve így is jó volt. :) Ma sem ebédelt,olyannyira,hogy mire az ebédet betolták a csoportszobába Anna már aludt,úgyhogy nem zavarták hagyták aludni.
Ma mikor kijött a csoportszobából,látszott rajta,hogy kipihent,nem akart most sírni mint eddig.
Itthon viszont sokkal akaratosabb,és hisztisebb lett mióta bölcsibe járunk,tegnap este is jól megdolgozta az idegszálaimat,de próbálok türelmes lenni vele,mert biztos,hogy zűrzavar van most a kis lelkében,de majd belerázódunk mindketten.
Hétfőn már élesben megyünk,elköszönünk reggel egymástól,és ott marad. Megbeszéltem a gondozó nővel,hogy viszont nem vinném még olyan korán,inkább itthon megreggelizünk,hagyom egy kicsit tovább aludni,így is sok időt tölt a bölcsiben ahhoz,hogy szokja.

A csoport kedvenc kocsija,ez a kis piros csoda...
A torta
Ég a gyertya ég...
:)
Gyertya fújás...
Még ajándékkal is kedveskedtek a gondozónénik..
Terike nénivel...
Viki nénivel...

Kucoj van rajta :)




A szunya...


És végezetül egy videó

2 megjegyzés:

  1. Egyem meg azt a gyönyörű kis pofiját. Nagyon édes az ünneplős képeken is, de ahogy alszik... <3
    Nagyon szimpatikus, hogy a konyhás néni sütötte a tortát. :) És a gondozó néniken is az látszik, hogy nagyon szeretik a gyerekeket. :)

    VálaszTörlés
  2. Boldoságos második születésnapot! :)

    VálaszTörlés

Köszönöm,hogy írtál! :)