Helyzetjelentés....

Közöttünk aludt az este Anna. Éjjel fél kettőkor még mindig tüzelt a homloka, szaporán vette a levegőt, nem sírt csak kicsit nyöszörgött, nagyon elesett volt, megkapta a nurofen adagot. Mesét akart nézni, de sikerült lebeszélnem róla. Aztán kérte, hogy : Ajuszi öjej át. Össze bújtunk, simogatta az arcomat a kis forró puha kezével. (megint imádkoztam, talán meghallja végre a jó isten, és elmúlik ez a rémálom) Nagy nehezen vissza aludtunk, persze én csak éberen, folyton azt néztem megy-e már lefelé a láza. Ilyenkor valahogy átértékeli az ember a dolgokat. Két napja még azon dohogtam, hogy megkaptuk a villanyszámlát, és rá kell fizetnünk, a munkáltató meg elfelejtette egy pár hónapig levonni a nyugdíj, és eü.járulékot, és most havonta levonnak tizenötezret az illetményemből. Ma már nem érdekel, majd megoldjuk azt is mint mindig. Most csak egy dolog a fontos, hogy végre meggyógyuljon Anna. Most, hogy kijöttem a szobából nem volt forró a homloka, talán túl vagyunk a nehezén, legalábbis nagyon remélem.

Kérdeztétek mért zárom be a blogot. Nem történt semmi különös, csak egyszerűen nem akarom a nagy nyilvánosságot. És most nem azokra gondolok, akik nyomot hagytak maguk után úgy, hogy rendszeres olvasóim lettek, vagy úgy, hogy néha írnak nekem kommentben, hanem azokról akik láthatatlanok.
Vasárnapig várom az email címeket azoktól akik szeretnének zárva is velem tartani. Már kaptam egy párat azoktól akiktől számítottam is rá. :)

Ui.: Annának megint felment a láza! :(((