Nagyon korán van még, de kidobott az ágy. Este meg szörnyen fáradt vagyok, nem csoda. :/
A múlt heti lustaságot vasárnapra sikerült csak ledobnom magamról, pedig küzdöttem ellene de valahogy mindig erősebbnek bizonyult. Vasárnap persze meg ittam a levét, volt mit bepótolni. De most legalább itthon volt apánk, és a gyerekeket elfoglalta még én próbáltam eltüntetni a káoszt.
Dávid nem érezte jól magát mikor az apjától hazajött, rossz volt a közérzete, még a láza is felszökött. Vett be gyógyszert, másnap azt mondta jól van, és elment suliba. Este viszont megint nem volt jól, ma elmegy doktornőhöz, nézze meg. Amúgy olyan érzékeny lett mostanában. Tegnap este is láttam rajta,hogy van valami baja,kérdeztem,hogy mi az de azt válaszolta szomorúan,hogy semmi,és láttam rajta,hogyha tovább faggatom elsírja magát. Már a múltkor is volt ilyen akkor faggattam, és sírni kezdett de nem tudta elmondani mért. Aztán a következő napokban meg tök jó kedvű. Arra gondolok, hogy a hormonjai művelik ezt vele, állítólag a kamaszokra jellemző ez a hangulat ingadozás. Vagy hülyeség?? Azt gondoltam, hogy már túl vagyunk a nehezén. De lehet, hogy mégsem.
A hétfő jól indult, mindenki időben felkelt, kényelmesen készülődtünk nem voltunk késésben mint általában, aztán mikor már mindenkin rajta volt a kabát, sapka, csizma stb. derült ki, hogy nincs meg Anna fél pár kesztyűje. Kerestük mindenhol, ahol gondoltuk, hogy talán lehet de semmi, akkor eszembe jutott, hogy van egy másik pár kesztyűje is azt kerestem tovább, de annak is csak a felét találtam, úgyhogy mostmár mindegy alapon ráadtuk a felemás kesztyűt, a lényeg, hogy ne fázzon a keze. Délután a ház mögött a földön heverve talált rá Franci a hiányzó kesztyűre, de addigra már vettünk neki egy újat. :) Ennyit a kényelmes, nyugodt készülődésről. :)
Ez az utolsó hetem itthon, jövőhéten már dolgozom. Sokat gondolok rá, de nem akarok még róla beszélni, kicsit izgulok (nem igaz, mert nagyon)
Rohanós lesz a nap kezdete, és fáradt rohanós lesz a nap vége. Legjobban Annát sajnálom, hogy olyan korán már le kell tennem a bölcsibe, és az utolsók között tudok csak érte menni. De bízom benne, hogy hamar belerázódunk majd. Olyan gyorsan eltelt ez a két év. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm,hogy írtál! :)