Elmúlt,és jelen

Mikor a gyerekek elégedetlenek azzal ami van, akkor szoktam nekik mesélni az én gyermekkoromról. Ami egyébként egy nagyon szép időszak volt az életemben. Pedig nekem nem volt megannyi játékom, ami
aztán egy nap boldogság után  a polcon porosodhat, és én meg ott unatkozom mellette. Felidéztem nekik, hogy milyen jót játszottunk az utcán a többi gyerekkel, éppen ezért büntetés volt ha esős időben otthon kellett maradnunk. Bár általában akkor is összeverődtünk valakinél. És ahogy így nagy lelkesen mesélem emlékeimet egyszer csak Anna megszólal:
- Anya neked szegény korodban volt ovi? ( Ja, volt de azt nem szerettem, nem sok emlékem van, ami van az is rossz.)
Egyébként nem éreztem szegénynek magunkat, átlagos család voltunk,szüleim dolgoztak, mindent megkaptam amire szükségem volt. Amire meg nem volt szükségem szerintük,de szerintem meg igen, azt a nagyszüleimtől kinyavalyogtam. Boldog gyermekkorom volt. Csupa szép emlék, sok-sok szeretet! Tudnék mesélni órákat, de most nem fogok.

Jellemző, hogy mikor lehetne pihenni akkor nem tudok. Jó lett volna aludni legalább hét óráig, de Anna átjött közénk, én meg valahogy vonzom őt mint valami mágnes, így a két méter széles ágyból jó ha legalább ötven centi az enyém szélen. Moccanni nem tudtam a gyerek meg tapad rám. Miután már nem volt egy testrészem sem ami nem fájt volna feladtam, és kijöttem. Kihasználom ezt a kis nyugit, kávét szürcsölgetek, és olvashatom a kedvenc blogjaimat. :) Imádok itthon lenni a családdal, imádom ezt a nyugalmat ami körülvesz ,a jelen pillanatról van szó, mert ahogy majd nyílik az ajtó röppen el a nyugalom,de akkor is imádom. :) Nem kell sietni, kapkodni, nem késünk el sehonnan. Nézek is majd még valami szabadtéri programot a gyerekeknek, biztos lesz valami bent a városba. Apa nem biztos, hogy örül majd neki, olyan nehezen indul el itthonról. A mozi sem volt egyből a kedvére, de aztán mégis jól érezte magát, sokszor csak elindulni nehéz.