Nagyon...

Fárasztó három munkanap volt ez. Bolondokháza a munkahelyen, majd bolondokháza itthon. Újra szaladó lakás, mert este már kinek volt kedve bármit is csinálni. Tetejébe, még a Mark Webberes ebéd is elmaradt. :D Viszont kárpótlásul gyönyörű tavaszi idő volt, és remélem, hogy a hétvégén is szép lesz az idő. Tegnap busszal jöttem haza, de leszálltam a városba kicsit csavarogtam, nézelődtem, feltöltődtem energiával, annyira jó volt, ilyen is kell.

Anna mostanában kikészít esténként. Nem igazán fáradt, minden van, éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilni kell, viszketek, ebben a pizsama felsőben nagyon melegem van, betakarsz, megölelsz,  nem találom az alvókám... stb.stb. sorolhatnám. Én meg hulla fáradtan ezt nagyon nehezen viselem el. Hétvégén itthon már nem alszik délután, nem igényli, arra gondolok már az oviban sem igényelné, csak ugye ott ebéd után szunya van. De jó nekik, bevezethetnék a munkahelyen is. :D Egyenlőre ötletem sincs mit csináljak vele, hogy időben elaludjon.

Franciska rákattant a furulyára, maga elé veszi az énekkönyvet, és fújja, és fújja. Egy idő után nagyon idegesítő, főleg mikor többszöri nekifutásra sikerül csak, ja és mikor fúj egy magas hangot amibe a dobhártyám is beleremeg, vagy mit tudom én mit csinál de fájdalmas, na akkor már szoktam mondani, hogy elég lesz,és majd holnap is gyakorolsz kicsit. Szerintem apa, már gondolatban apró darabokra törte a furulyát,és messzire kivágta az ablakon. Őt jobban megviseli mint engem. A szomszédok véleményét meg még nem ismerem, még nem kopogtak át, vagy csöngettek be. :) Talán annyira mégsem hangos.

Tegnap reggel Ágnes bejegyzése, nagyon megérintett,és meghatott. Sokat gondoltam rá egész nap,és egy kedves dalt dúdolgattam magamban amit szerettem volna már vele reggel megosztani, de telóról nem tudtam. De itt most megteszem.