A betervezett csajos napunkról Franciskával le kellett mondanunk. Ugyanis kora reggel azzal jött ki a szobából, hogy hányingere van, és fáj a hasa. Aztán könnyített magán mindkét irányból. Azóta mondjuk semmi nem történt, és remélem, hogy már nem is fog, de így el kellett, hogy napoljuk ezt a klassz kis programot. Shoppingolós csavargós lett volna. A ruhatárát ugyanis elég rendesen kinőtte. Szeretnék neki egy átmeneti kabátot valami dzseki szerűt, mert a téli már meleg lesz, nadrágokat, pólókat. Magamnak pedig egy cipőt szerettem volna. Bár még ha apa hazajön a munkából lehet, hogy azt megejtem egyedül. :)
Dechatlonba is el akartunk menni. Na mindegy ez most így alakult.
Tegnap fogadó órát tartottak az iskolában, apa ment el. Összességében nincs Francival nagy gond, kitűnő tanuló, tanítónénik szerint zsigereiben van a tudás, de nagyon lusta. Szorgalom majdhogynem nulla. Tudom, észrevettem itthon is, olyan Pató Pálos. :) De tényleg! Ha például fel van adva egy vers, és van mondjuk egy hét arra, hogy megtanulja akkor a hét első felében szíve szerint rá sem nézne, persze ezt nem hagyjuk, úgyhogy tanul, de nagyon nyögvenyelősen. Az utolsó napon pedig ráhúz és pikk-pakk megtanulja hibátlanul ötösre. Vagy ha hétvégén gyakoroljuk itthon a matekot ott ül felette, nem érti, persze azért mert arra sem veszi a fáradságot, hogy normálisan elolvassa a feladatot, jön a veszekedés, a sírás. Majd egy óra elteltével (ami egyébként egy örökkévalóságnak tűnik) rájön, hogy addig úgysem fogjuk békénhagyni még be nem fejezi a feladatot, gyorsan megcsinálja. Nem tudom mivel kellene motiválni. A dolgozataiban a hiba általában figyelmetlenségből adódik. Nyílt órán például olyan büszke voltam rá, mert annyira okos volt, egész órán remekelt. Itthon meg leereszt mint a lufi. Persze hol eresztené le máshol mint itthon, de ha nem gyakorlunk (mert ilyen is volt már) ha nem tartjuk szinten a tudást akkor meg a rossz jegy rögtön becsúszik. Nem könnyű!
Tegnap reggel készítettem egy fotót titokban a háttérben amikor apa,viszi be Annát az oviba, mint egy kisbabát. Apa ugyanis burokba tenné mindkét leányzót, hogy soha még a szél se érhesse őket. Persze ezt a csajok ki is használják.
Hogy értsétek miről is van szó. Ha én viszem a lányokat oviba, suliba. Korán ébresztem őket, hogy legyen idő teljesen felébredni, felöltözni, és ne kelljen rohanni, ugyanis a busz nem vár rám a megállóban. Francit csak a zebráig kísérem kap egy puszit, ölelést, vigyázz magadra,érezd jól magad, megvárom, hogy átér onnan már egyedül megy az iskolába. Kb. 150-200m amit egyedül tesz meg. Annával buszra pattanunk majd már sietve lépkedünk az oviba, ahol gyorsan átöltözik, és már futunk is a gyűjtőcsoportba,puszi, öli, simi és már szaladok is, mert kb 3 percem marad a buszérkezéséig.
Ha apával megyünk( autóval) akkor később kelnek a gyerekek, mert szegények hagy aludjanak. Minél később indulunk, hogy ne sokat kelljen a gyereknek várni az aulában (ami egyébként elmondások szerint jó buli.) Bekiséri a gyereket egészen az auláig, sok sok puszi, hosszú ölelés, gyerek után hosszasan nézés majd végre jön, és mehetünk az oviba. Minél később érünk oda annál jobb, mert akkor nem kell a gyereket gyűjtőbe kisérni.(a gyűjtőcsoport szerinte rossz, pedig nem) Anyának puszi öli,simi. Apának sok puszi hosszú öli, sok-sok simi, minél tovább hátha felbukkan az óvónéni végre a bejárati ajtóban. :)
Hehe, Tibi is kézben viszi Zalánt az oviba, lassan földig ér Zalán lába,nem érdekes.:-)
VálaszTörlésRéka is olyasmi,mint Franci... Nála a játékos,kvízes tanulás vált be.Hogy mi lesz később, fogalmam sincs.