„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2011. november 30., szerda

Gondolatok

‎"Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?"





‎"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."..Paulo Coelho..




‎"Ebben a rohanó életfolyamban, amelybe csecsemőként csöppentünk bele, és öregként csapódunk majd a partra valahol, miközben mellettünk sodródó társaink előbb-utóbb lemaradnak, elmerülnek és elúsznak – ebben a szüntelen áradásban, ahol eltűnnek a régiek és új szereplőket hoz elénk az élet,hogy megismerjük,megszeressük és elfelejtsük őket..." /Müller Péter/


‎"Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem.."Sidney Lawrence..

2011. november 27., vasárnap

Menő manó! :)



Hogy jót is írjak...

Anna elindult! Annyira kis aranyos!
 Tegnap már azt vettük észre,hogy egyre többet sétálgat egyik helyről a másikra,segítség nélkül!
 Videó készítése folyamatban van,amint sikerül lekameráznom csatolom!

Nálunk mindig történik valami!

Zajlik az élet! Az elmúlt hetekben Dávidé volt a főszerep a családban.Egy este arra panaszkodott,hogy fáj a hasa a jobb oldalon,hányingere is volt,délután le is küldtem a doktornőhöz,itt kezdődött minden! Doktornő vakbélre gyanakodott,és azt mondta a gyereknek,hogy pihenjen,de ha holnap sem múlik a fájdalom menjünk ki a kórházba! Nos nem vártam másnapig,mert mi van ha tényleg vakbél és éjszaka begörcsöl a gyerek,na de hogy vigyem ki,és hova rakjam addig a két kicsit,végül arra jutottam,hogy megkérem az apját vigye ki ő a kórházba,így is lett! Vérvétel,hasi ultrahang,volt minden eredmény negatív,így hazajöttek! Másnap vissza kellett vinni az Sztk-ba a sebészetre. Egy mogorva civil ruhás férfi ült a számítógép mellett,és nézett ránk komolyan majd megszólalt kicsit sem kedvesen,hogy mi a bajunk! Arra sem vette a fáradságot,hogy beleolvasson a papírjainkba,megnyomkodta a gyerek hasát,és annyit mondott,menjünk haza ,és ha megint fájna menjünk ki megint a kórházba! Na köszi! Ez volt pénteken,a hétvége jól telt nem fájt,csak nyomásra volt érzékeny! Hétfőn a háziorvos még mindig csak vakbélre gyanakodott,mert ha fáj valaminek lenni kell,kiküldött a kórházba Kürti doktorhoz! Ismét csak az apja vitte ki,a gyerek elmondása alapján ez az orvos nagyon kedves volt vele,megvizsgálta annak ellenére,hogy ő gyermek sebész,és 14 éves korig tartoznak hozzá a gyerekek azon felül már felnőtt sebészetre kell menni,minden esetre azt mondta nem vakbél,de ha továbbra sem múlik a fájdalom menjünk vissza a sürgősségire! Na ekkor már kezdtem kiakadni,hogy senki nem mond semmit! Kiírták szerdáig,csütörtökön,és pénteken már megint ment iskolába! Nem volt gond viszont vasárnap éjjel megint elkezdődött a szúró fájdalom! Hétfőn kórház megint,most viszont bent tartották megfigyelésen!Kapott infúziót,vettek tőle vért,hasi ultrahang,röntgen, stb. Szerda délelőtt engedték haza,állítólag vírus okozta a hasfájást,és a vakbelet kizárták teljesen! Azóta hál istennek jól van Dávid,remélem már nem jön vissza a fájdalom,ugyanis útravalóul azért megkaptuk,hogyha megint fáj menjünk vissza! Remélem már nem kell! Eközben kedden, nehogy jól érezzük magunkat csőtörés volt a harmadikon (apuka maga akarta kicserélni a vízórát,és eltörte a csövet) Niagara vízesés volt a folyosónkon.Anyukám volt itthon a két kicsivel,kertes házban lakik,és ő ilyet még életében nem látott,hogy a plafonról zuhog a víz,teljesen bepánikolt,szegény Franciskára is ráhozta a frászt!A szomszéd asszonyom segített neki,mire én haza értem már csak csöpögött a víz a plafonról!Elég rendesen elázott a fal!Bele sem gondolok mi lett volna ha senki nincs otthon!Szóval mindig van valami felénk!

A Születésnapról

Hihetetlen milyen gyorsan eltelt ez az év! Már egy éves a kis hercegnőnk! A születésnapot annak rendje,és módja szerint meg is ünnepeltük szűk családi körben. Gyümölcsös túrótortát rendeltem,amitől így utólag megmondom őszintén nem voltam elájulva,de azért természetesen nem maradt a nyakunkon megettük az összeset! Csináltam fényképeket az eseményről ami nem sikerült valami jól,mire apa aki szintén velünk volt az internetnek köszönhetően,közölte,hogy ugyan kapcsoljuk már be a vakut,és lám tényleg utána nagyon jó képek készülten,na mindegy nem vagyok egy profi fotós ez most kiderült! :)

Egy éves státusz vizsgálaton fény derült a paraméterekre is
Súly : 11,75
Hossz: 78,5 cm