„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2013. január 31., csütörtök

Füstölgök...

Az imént mikor mosogattam, fejben már megvolt mit szeretnék ma leírni. De most, hogy itt ülök, jelen pillanatban az egyik kedves lakótársam édesanyjára tudok csak gondolni, amiért nem tanította meg a gyermekének, hogy tartsa már tiszteletben azt, hogy mások is laknak körülötte, vannak kisgyerekek is akik esetleg így dél tájban pihenni szoktak, vagy szeretnének ha ő éppen nem a falat fúrná. Megjegyzem ez a héten már a második ilyen nap, és mindig délben kezdi. Persze tudom, most ér rá. Bár én már arra is gondoltam, hogy csak valakit direkt bosszantani akar ezzel. Miből gondolom? Elkezd délben fúrni kétszer háromszor, fél-háromnegyed óra szünet, majd újra neki esik a falnak de csak egyet fúr, éppen elég ahhoz, hogy szegény gyerek riadtan felébredjen, csend megnyugtatod visszaszenderedik, majd egy fél óra múlva megint nekiáll fúrni. :(  Panel ház átka. Nincs már meg az a közösség mint régen, itt már senkit nem érdekel kivel mi van. A kutya (és van mikor nem a kutya :( ) a lépcsőházban, vagy a liftben végzi el a kis, és nagy dolgát. Hozzáteszem nem a kutyát hibáztatom, mert nyilván szegény ott végzi el ahová viszi a gazdája. Az emberek a lépcsőházban ürítik ki a zsebükben felhalmozódott taknyos papír zsebkendőt, persze nem a kukába dobják, hová gondoltok. Arról meg nem is beszélek, hogy miket dobnak ki az ablakon. :( Elkeserítő. :(((

Tegnap voltam nyílt napon, az oviba. Nem mondták apáék, hogy hétre kell menni, így mi nagy komótosan beállítottunk fél kilenc tájban, kilenckor meg szépen haza is küldtek minket. Franci csalódott volt sírt, mert olyan hamar eljöttünk. :(  Nem jó mikor nem én járok az oviba a gyerekért, mert nincs információm. Apához ha nem vágják hozzá, hogy apuka ekkor meg ekkor ez, és ez, Ő nem nagyon kérdez rá, csak ha mondom neki. Faliújságot pedig egyáltalán nem olvas szerintem.
Szülői értekezlet is volt még délután, a szokásos módon zajlott, elmondták, hogy mikor mi lesz (farsang, húsvét, anyák napja stb. ,stb.) aztán a végén szóba került az a bizonyos szökés. Az egész úgy lett tálalva, legalábbis nekem így jött le ez az egész, mintha erről csak a gyerekek tehetnének. Jó persze a végén hozzátették,hogy nem akarnak kibújni a felelősség alól,mert tudják, hogy hibáztak. Írásbeli figyelmeztetést kaptak. Az eredeti verzió az úgy volt, hogy gyerekek udvaron kitalálták, mivel nem akartak aludni, hogy hazamennek játszani, és elbújtak a bokorba. Sorakoztak, bement a tömeg, azon a kis folyosón a 25 gyerek amikor egyszerre öltözködik egymás hegyén hátán, tényleg átláthatatlan ki van ott,és ki nincs. ( Ezt aláírom,én egyenesen rosszul szoktam lenni mikor torna után mindenki kijön egyszerre,és úgy öltözködnek. Na mindegy.) Aki elkészült mehetett be a csoportba, még volt három-négy gyerkőc akik még öltözködött amikor meghozta anyuka a két szökevényt. Szóval nem úgy történt, hogy már rég ebédeltek amikor megjöttek, és még akkor sem vették észre, az már a pletyka része volt a dolognak. Na de minden jó ha vége jó! Ja, és képzeljétek el, nem tölthet fel az óvónéni fényképet mostmár a gyerekekről a facebookra . felsőbb utasítás. Hallottatok már ilyet. Kész vagyok. Pedig olyan jó volt, hogy betekintést nyerhettünk az ovis világba.

Visszavittem ma Annát a doktornőhöz, minden a legnagyobb rendben, hétfőn mehet a bölcsibe. Írt fel egy gyógyszert Broncho-Vaxom por. Nem tudom ismeri valaki közületek? Vélemény? Állítólag ez nagyon jó, akik szedik dicsérik, hogy kevesebbet beteg a gyerek.. A táppénzes papírért meg majd be kell ugranom a másik doktornőhöz. De majd Attilát megkérem menjen ő, le érte.

Elkészült a jogosítványom! :) Szóval az utakon vigyázni mert jövök. :)))

2013. január 29., kedd

Tegnap

Én soha nem foglalkoztam a frontokkal eddig, sőt szentül meg voltam győződve, hogy rám egyáltalán nincs hatással. Jó, néha mikor nagyon fáj a fejem mondogatom, hogy biztos a front, de annyira nem veszem komolyan. De tegnap már komolyan elgondolkodtam rajta, mert az nem lehet, hogy csak úgy alapból vagyok ilyen lusta, hogy semmihez nincs kedvem. Tegnap ha tehettem volna egész nap csak fekszem az ágyban,és nem csinálok az égvilágon semmit. Persze nem tehettem, na de csak azt csináltam meg ami nagyon fontos volt. Persze Anna nem volt kegyes hozzám, folyton a szoknyám szélén ült, vagy állt, a lényeg, hogy egész nap csak azt hallottam :
- Aja gyeje, aja gyeje, ajuszi gyere...
- Mindjárt megyek kicsim, csak ezt még befejezem.
- Neeeem, ajusziiiii!!!! - és közben a nadrágomba csimpaszkodott.
Persze most a délutáni alvást sem vitte túlzásba, bezzeg mikor az apjával alszanak, van hogy három órát is egy huzamba. De én nem vagyok így elkényeztetve, kaptam egy röpke órát, ami annyit jelentett számomra, hogy fáradtabb, és nyomottabb voltam mint mielőtt lefeküdtem.
Mondtam iszok egy kávét, Anna rávágta ő is kér. ( szoktam neki önteni kávés pohárba tejet, és egy kis cukrot, így szoktunk kávézgatni) Most a következő volt a szituáció.
Letettem a két poharat a pultra, tettem mindkettőbe cukrot, majd öntöttem kávét, egyikbe, majd másikba is, ránézek Annára ott áll mellettem nagy kerek szemeivel néz rám várja a kávéját, hirtelen leesik mekkora marha vagyok, hogy neki is kávét öntöttem a poharába tej helyett. Jót nevetünk.  :) Volt már így egyszer régen, csak akkor még cumisüvegbe akartam neki szervírozni a kávét. :)

A szobatisztaság téma is hanyagolva van, ott vagyunk a kiindulópontnál újra, minden megy a pelusba. :(
Nem akarom én sürgetni, mert én is azt vallom, ha megérik rá a gyerek akkor úgyis bekövetkezik, meg tulajdonképpen eddig sem úgy volt, hogy erőszakkal ráültettem, és fel nem állsz büdös kölke még nincs valami a bilibe. Csak jó volt, az a pelenka takarékos állapot.

Attila anyukája, jól van a héten már hazaengedik, mármint a kisvárdai kórházba rehabilitálódni. Látom Attilán, hogy lassan kezdi ő is elhinni, hogy jobban lesz az anyukája. Erős asszony az.

Egy két friss kép, a története a következő: Reggel miután átöltöztünk megkérdeztem Annát mit szeretne reggelizni
- Műzit. - vágja rá villámgyorsan.
- Rendben, de előtte a hajad felkötjük, hogy ne lógjon bele az arcodba, és a kajába.
Elszalad, én utána, nem hagyom magam, amit mondtam megmondtam. Haj megfésül, felköt. Kezdődik a duzzogás az asztalnál, szerencsére nem tart sokáig. :)

Brühühü, nem kéjek műzit...
ha fotózol akkor mosolygok picit...
Na mehet, fotózod milyen ügyesen eszem...
Ügyes Anna Sára :)

2013. január 28., hétfő

Akaratos Anna...

Az utóbbi napokban nem ismerek rá, nagyon akaratos lett, és ha nem kapja meg amit akar rögtön nyafog, vagy sír. Természetesen mindent akar. Egy példa : Ha Franci rajzol akkor Ő is, de nem ám másik lapra, nem másik ceruzával. Neeeem, az túl egyszerű lenne. Az kell, amivel éppen Franciska dolgozik. Nem kér, egyszerűen csak odamegy kirántja a lapot Franci elől, és a ceruzát is kiveszi a kezéből, és ha a tesó némi ellenállást tanúsít még oda is csap. Irányítani akar mindenkit. Erőszakosan. Na álljon meg a menet! Mi lett azzal a kedves kislánnyal, hová tűnt pár nap alatt? Elég volt ez a pár betegen töltött nap, mikor mindenki csak az Ő kedvében akart járni, és lám mi lett az eredmény. Kis akaratos perszóna lett belőle.( Hiszem, hogy ez még visszafordítható.) Ez is bizonyítja, hogy szerencsére már jobban van. Bár este elég nyűgös volt, lehet a front miatt, vagy telihold van? Nem tudom. De olyan nyugtalanul aludt, forgolódott, nyöszörgött.

2013. január 27., vasárnap

Zárt ajtók mögött...

Tegnap, már csak egy kis hőemelkedése volt Annának napközben (makacs ez a valami), de egyébként minden rendben volt vele. Eltekintve attól, hogy nagyon akaratos volt egész nap. Ha valami nem úgy volt ahogy ő gondolta akkor beindult a nyafogás, ha úgy sem ment akkor sírással próbálkozott. Este már alig vártam, hogy mindenki ágyba kerüljön, és aludjon, nagyon kimerült voltam.

Attila anyukáját tegnap már felébresztették, "jól van" a körülményekhez képest. Én optimistán állok a dolgokhoz, és próbálom Attilát is ez irányba terelgetni. Minden rendben lesz, ebben kell bíznunk.

2013. január 26., szombat

Jó :) ,és rossz :(

Tegnap extra nyűgös volt Anna, sok-sok türelem kellett hozzá, nagyon akaratos volt napközben, de legalább nem volt magas láza, és nem nyomta az ágyat. Délután viszont megint felment neki 38,6-ra, de szerencsére gyorsan le lehetett húzni és azóta láztalan, éjszaka is sűrűn ellenőriztem. Hipp-hipp hurrá!! Antibogyó végzi a dolgát.

De boldogságunk sajnos beárnyékolja egy újabb rossz dolog a családban. :( Attila anyukáját műtötték tegnap, egy több mint 4 cm-es daganatot távolítottak el a kisagyáról. :(
Nagyon rosszul indul ez az év. :(((

2013. január 24., csütörtök

Fogadó óra

Valami jóról is essen már szó. Bár a tegnapi fogadó órán, sajnos inkább csak testben voltam ott mint lélekben. Kimerült voltam az elmúlt napok történései miatt, ráadásul Attila is felhívott előtte, hogy 39,5 Anna láza, és ha nem múlik el megyünk az ügyeletre, akkor hívtam fel doktornénit is. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem nagyon tudok részletes beszámolót írni az egészből. Ami megmaradt, az az, hogy a tavalyihoz képest igenis nagyon sokat fejlődött Franciska (ugye tavaly már iskolába akarták küldeni a másik csoportos óvónénik) Jobbak lettek az eredmények a tavalyinál. Óvónéni nagyon megvolt elégedve az eredménnyel, így én is megvagyok.
Franciska okos ügyes kislány, sok barátja van fiúk, lányok egyaránt. Már nem csak őt irányítják mások, hanem ő is van, hogy irányít. Nyitott, őszinte, megbízható, érdeklődő. Csupa, csupa jó dolgokat hallottam.
Mutatott még rajzokat óvónéni, nagyon szépek lettek, legalábbis nekem nagyon tetszik. A minőség nem a legjobb.

A család

Franciska mint királylány

Franciska,mint Franciska

Diagnózis: Torokgyulladás

Mikor reggel is azzal kellett szembesülnöm, hogy a gyereknek már megint 38,6 a láza, úgy hogy antibiotikumot is kap már két napja, azt mondtam, na itt elég volt. Felöltöztettem, és elvittem a másik doktornőhöz. Mondtam neki mi járatban vagyunk, de mikor meghallotta melyik doktornőtől szeretnék átmenni hozzá kicsit lesápadt. Jaj ne. A mi doktornőnk ugyanis mindig nagy cirkuszokat csinál ha otthagyja egy betege főleg ha hozzá jön át, és nem szeretne kellemetlenséget megint. De nyugodtan vigyem bármikor hozzá a gyerekeket, mindig szívesen megnézi őket. Most ennyibe maradtunk, de szerintem a későbbiekben mégis csak túl kell essünk ezen a kellemetlen szituáción.
Kaptunk egy új antibiotikumot( Augmentin), mert amit most szedtünk attól nem várhatunk javulást erre a torokgyuszira, a Fenistil cseppet is felváltotta a Cetirizin. Mostmár nagyon remélem, hogy gyógyulunk. Jövőhét csütörtökön kell visszamennünk kontrollra.

Helyzetjelentés....

Közöttünk aludt az este Anna. Éjjel fél kettőkor még mindig tüzelt a homloka, szaporán vette a levegőt, nem sírt csak kicsit nyöszörgött, nagyon elesett volt, megkapta a nurofen adagot. Mesét akart nézni, de sikerült lebeszélnem róla. Aztán kérte, hogy : Ajuszi öjej át. Össze bújtunk, simogatta az arcomat a kis forró puha kezével. (megint imádkoztam, talán meghallja végre a jó isten, és elmúlik ez a rémálom) Nagy nehezen vissza aludtunk, persze én csak éberen, folyton azt néztem megy-e már lefelé a láza. Ilyenkor valahogy átértékeli az ember a dolgokat. Két napja még azon dohogtam, hogy megkaptuk a villanyszámlát, és rá kell fizetnünk, a munkáltató meg elfelejtette egy pár hónapig levonni a nyugdíj, és eü.járulékot, és most havonta levonnak tizenötezret az illetményemből. Ma már nem érdekel, majd megoldjuk azt is mint mindig. Most csak egy dolog a fontos, hogy végre meggyógyuljon Anna. Most, hogy kijöttem a szobából nem volt forró a homloka, talán túl vagyunk a nehezén, legalábbis nagyon remélem.

Kérdeztétek mért zárom be a blogot. Nem történt semmi különös, csak egyszerűen nem akarom a nagy nyilvánosságot. És most nem azokra gondolok, akik nyomot hagytak maguk után úgy, hogy rendszeres olvasóim lettek, vagy úgy, hogy néha írnak nekem kommentben, hanem azokról akik láthatatlanok.
Vasárnapig várom az email címeket azoktól akik szeretnének zárva is velem tartani. Már kaptam egy párat azoktól akiktől számítottam is rá. :)

Ui.: Annának megint felment a láza! :(((

Láztalan gyereket akarok... (egy tegnap esti bejegyzés)

Még mindig küzdünk a lázzal, bár már néha hosszabb ideig láztalan, de utána felmegy újra. :( Rengeteget aludt ma, egyértelműen látszik rajta, hogy beteg. Amikor ébren volt, és éppen láztalan akkor egész jól elvoltunk, megevett egy szelet vajas mézes kenyeret, egy mandarint, és egy túró rudit is (egész nap) nem sok de jelen esetben ennek is nagyon tudtam örülni, és szerencsére a teát is issza rendesen.
Nagyon el vagyok keseredve (még imádkoztam is) Már a doktornőt is felhívtam délután, hogy mit csináljak a lázzal, mert apa már ügyeletre akar menni. Azt mondta ne aggódjunk ( könnyen beszél ) van ilyen, hogy egy-két napig is eltart a láz, azt is mondta, hogy az antibogyót készítsem el, csináljunk hűtőfürdőt is a kicsinek.
Aztán ez egyik kedves ismerős felhívott érdeklődött Anna hogyléte felől, elmeséltem neki mi a helyzet, és adott egy jó tanácsot amit az ő doktornénijük szokott ajánlani mikor ilyen makacs lázzal küzdenek.
A Nurofen bevétele után minimum hat órának kell eltelnie, hogy kaphasson újra egy adagot ha nem múlik a láz, viszont négy óra elteltével adhatunk Panadolt a gyereknek, és ezt így tovább felváltva négy óránként meg lehet ismételni. Le is küldtem apát gyorsan a gyógyszertárba, hogy vegyen Panadolt, de a lelkére kötöttem, hogy beszélje meg a gyógyszerésznővel is mire készülünk, kíváncsi voltam ő mit szól az ötlethez. Azt mondta okos ötlet, nyugodtan lehet így alkalmazni, mert az összetevők nem egyeznek az egyik ibuprofén, a másik pedig paracetamol.
Nagyon remélem, hogy beválik, és az antibogyó is elkezd lassan dolgozni, mert szörnyű így látnom a gyereket.

2013. január 23., szerda

Beteg...

A tegnap délelőtt kutya baja nem volt Annának, na jó néha köhintett egy kettőt, de a múltkori brutál köhögésekhez képest ez nem volt semmi. Délután viszont már lázasan ébredt. Kapott Nurofent, és szépen lesétáltunk doktornénihez. A szokásos szituáció, vizsgálat után a doktornő kérdőn néz rám, nincs semmi anyuka, Annát kéri,hogy köhögjön ( persze mert az csak így megy kívánságra ) majd megkérdezi van-e otthon láz húzó, és köhögésre gyógyszer. Felsorolom mi van itthon majd mondja, az jó mind, döntsem el én, hogy melyiket akarom adni, plusz még Fenistil cseppet is adjak neki. Antibiotikumot is ír fel, de azt csak arra az esetre ha nem javulna a gyerek. Ennyi!
A délután többi része tűrhető volt, viszont este megint felment a láza, és nem lehetett lehúzni, vagyis de, csak nem tartott sokáig. Kicsit lement aztán megint fel. Reggel is lázasan ébredt, kapott gyógyszert most alszik, néztem a homlokát lement a láz. Jó lenne ha már nem menne fel újra. Este nyolc óta nyomja az ágyat, olyan kis elesett, látszik rajta, hogy nincs jól. :(
Újra fontolóra vettük itthon az orvos váltást, apa máris menne máshoz, én meg még vacillálok pedig nem kellene. 

Más téma: úgy döntöttem bezárom a blogot. Aki szeretne tovább követni minket az a domanhajni@gmail.com címre küldje el az email címét, és küldök meghívót.

2013. január 22., kedd

Az első nap...

Reggel minden simán ment, mindenki elkészült, időben el tudtunk indulni. A bölcsiben Anna volt az első  aki megérkezett, láttam rajta kicsit ő is meglepődött, hogy nincsenek még ott gyerekek, de ettől függetlenül nem volt gond, ügyesen bement, nem sírt.
Nagyon lassan telt az első nap a munkahelyen, mert azon kívül, hogy kinyomtattam pár oldal táblázatot a gépről, nem nagyon kellett csinálnom semmit. Mondjuk nem is bántam, egy kicsit legalább szoktam az új helyzetet. De azért azt kell, hogy mondjam jól éreztem magam.
Délután apa kitett a bölcsinél, ő pedig elment az oviba. Már csak Anna volt a bölcsibe (ez nagy szív fájdalmam lesz még egy ideig úgy gondolom), de rajta szerencsére nem láttam azt, hogy megviselné ez a dolog.
Az este többi része úgy telt, hogy Anna extra nyűgös volt, amit én a fáradtságnak tudtam be, de most hajnalban kiderült, hogy annál talán többről van szó. Hajnalban ugyanis nyűgös volt, forgolódott. Odamentem, hogy megvigasztaljam, betakarjam, megnézzem nem-e pisis, és az a gond. De sajnos nem az volt, éreztem, hogy meleg a homloka (38,3 volt a láza),és köhög is. Nem viszem bölcsibe, délután elviszem megmutatom doktornéninek.
Ennyit a munka kezdésről...

Tegnap délután még szülőin is voltam Dávidnak, a félévit kaptuk meg. Dicsekedni nem tudok vele, de ha a jó oldalát akarom nézni, akkor azt kell mondanom a tavalyinál klasszisokkal jobb lett.  :/ Csak annyit mondanék, hogy a félévi osztályzatok között 1-5-ig minden jegy megtalálható. :(((
Az a baj a gyerekekkel, hogy nem nagyon érdekli őket semmi, csak elvannak mint a befőtt, mondja az osztályfőnök. Még mindig nem tudják mit szeretnének kezdeni magukkal, ha sikerül le érettségizniük. Tűzzünk ki egy célt nekik. Nem tudom megmondani, hányszor, de hányszor beszélgettünk már erről itthon. Most is leültünk, most is beszélgettünk, szemlesütés, szánom-bánom arckifejezés, némaságba burkolózás. Eredmény: SEMMI!!!
Azt mondja az osztályfőnök, hogy Dávid nagyon jó gyerek, sőt ő az egyetlen akinek nincs egyetlen késése, igazolatlan hiányzása,(ajánlom is neki) meg alapjáraton jó eszű gyerek lenne,( óh, hányszor hallottam már ezt )ha nem lenne lusta tanulni, de könnyen beleviszik a többiek az órai rendetlenkedésbe is.
Nem tudom mit csináljak, büntettem nem használt, nem büntettem nem használt, másik iskolába írattam nem használt. Teljes tanácstalanság. :(

2013. január 19., szombat

Annáról...

Rengeteget fejlődött az utóbbi időben. Sokat beszél, mondhatni egész nap be nem áll a szája, mert ha nem velünk közöl valamit akkor énekel, mondókázik játék közben is. Az aktuális kedvenc a lisztes molnár aminek eredetileg ez a szövege amit találtam:
A Tisza, a Duna zavarodik,
A molnár, a molnár álmosodik.
Ne aludj el, lisztes molnár:
A garat, a garat üresen jár.

Franci verzió,amit Anna is megtanult :
Lisztes molnár ne aludj már,
de a molnár, de a molnár lisztesen jár.

De a kedvencei között,van még mindig az Én elmentem a vásárba fél pénzel..., és az Virágéknál ég a világ is.

Szobatisztaság terén úgy állunk, hogy a nagydolog már nem megy a pelusba, magától jelzi ha kell. Igaz úgy néz ki a dolog, hogy azt mondja: -Anya nincs kaka. De közben látni az arcán, hogy dehogyisnem. :) Felajánlom neki, hogy hozom a bilit, amit persze egyből el is fogad és ráül. Pisinél ugyanez nem működik.

Mostanában az építőkocka nagy sláger, tornyot, vagy házikót készítünk belőle. Szeret főzőcskézni a kiskonyhával, általában kávét, vagy citromos teát készít, és várja a visszajelzést, hogy milyen. Kérdezi, hogy sijom?? Szeret firkálgatni is mikor látja, hogy Franci rajzol. Ha van kedve Francinak, nagyon jól eljátszanak együtt.

Még mindig a levesféléket részesíti előnyben, de szereti a csirkehúsokat, és a tésztákat. A sertéshúst nem igazán kedveli, fasírtba eszi meg, vagy levesbe főve, de például pörköltnek, vagy sütve nem szereti.

Nagyon jó alvókája van, az éjszakát végig aludja, és reggel ha nincs bölcsi nyolcig-kilencig is alszik. Ennek csak az a böjtje, hogy délután később fárad el. Persze néha vannak kivételek, de akkor vagy beteg, vagy a foga bántja, vagy az utóbbi időben kifolyik a pelusból a pisi, és akkor is felkel. :(
Mostanában hetente kétszer kell teljes ágyneműt cserélnem, és vele együtt paplant párnát mosnom. Megfigyeltem, hogy a bölcsibe nagyon keveset isznak. A reggeli mellé van egy kis folyadék, de nem öntik tele a poharat, persze ha kér töltenek neki kétszer is, de van olyan amit nem szeret akkor nem iszik reggeli után. Tízórai, ebéd, uzsonna szintén hasonló szituáció. Délután mikor hazajövünk akkor meg csak iszik, és iszik amitől éjszaka nem csoda, hogy tele a pelus.

Bölcsibe már szeret járni, az sem jelent gondot ha a szomszédos csoportba kell menni a másik gondozónénihez. Reggel jókedvűen ébred, és nem sír amiért csak uzsonna után megyek érte. Aranyos mikor mondja még itthon, hogy : Ajuszi zsuzsonna érte. :) ami annyit jelent, hogy anyuci uzsonna után jön értem. Szereti a gondozónéniket, és úgy látom, hogy ők is megkedvelték Annát.
Ennyi jutott most hirtelen eszembe, meg Franci is rágja a fülem, hogy szeretné megnézni a Csingilinget.

Ideért a havazás...

De inkább havas esőnek mondanám. Fújta hordta, a szél az arcunkba vágta az összeset. Szörnyű volt, és én addig halogattam az elmaradt elintézni valóimat a városba, hogy kénytelen voltam ebben az ítélet időben bemenni. :( Egész nap esett.
Annának nagyon nem tetszett, úgyhogy előbb hazavittem őt a bölcsiből, és Franciskáért egyedül mentem vissza az oviba.
UTÁLATOS IDŐ!!! :((((

2013. január 17., csütörtök

Munkahelyi vizit...

Tegnap bevitt apa a munkahelyre, volt egy-két elintézni való. Találkoztam sok ismerős arccal, és még több ismeretlennel. Volt aki kedvesen köszönt, volt aki éppen csak köszönt, szóval megállapítottam, hogy semmi nem változott a röpke két év alatt. De megfogadtam, hogy én most erős leszek, és nem fogok lelkizni ezeken a dolgokon. Volt olyan aki egyenesen azzal fogadott, hogy mért jöttem vissza erre a sz@r helyre. Kérdeztem tőle, te mért vagy még itt? Aztán elhallgatott. Akartam még kiíratni egy kis szabadságot mert még van 2011-ről is, de azt mondták menjek vissza mert szükség van rám. Hoppá. Gyorsan bedobnak a vízbe, azt hittem lesz egy kis beszoktatási idő. :)
Ráadásul jövőhéttől a következő programok lesznek:
- Hétfő Szülői értekezlet Dávidnak.
- Szerda Fogadó óra Francinak
+ nyílt napok (jó időzítés),és még Francinak is lesz szülői valamelyik nap, csak az most nem jut eszembe, majd megnézem. Bár még korán sem biztos a jövő heti munka kezdés, mert Anna már köhécsel. :(

Mostanában, gondok vannak a memóriámmal,szedni kellene valami agy serkentőt.:) Kedden például, a szokott időben mentem Franciskáért, beköszöntem a csoportba, majd hirtelen bevillant, hogy most nem is kellett volna még jönnöm, mert délután még torna is lesz neki. És aznap még volt egy csomó ilyen sztorim. Egyik anyuka megnyugtatott, hogy ez már a korral jár. Hát köszi. :)

2013. január 15., kedd

Szép...



Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !

Hétfő...

Nagyon korán van még, de kidobott az ágy. Este meg szörnyen fáradt vagyok, nem csoda. :/
A múlt heti lustaságot vasárnapra sikerült csak ledobnom magamról, pedig küzdöttem ellene de valahogy mindig erősebbnek bizonyult. Vasárnap persze meg ittam a levét, volt mit bepótolni. De most legalább itthon volt apánk, és a gyerekeket elfoglalta még én próbáltam eltüntetni a káoszt.

Dávid nem érezte jól magát mikor az apjától hazajött, rossz volt a közérzete, még a láza is felszökött. Vett be gyógyszert, másnap azt mondta jól van, és elment suliba. Este viszont megint nem volt jól, ma elmegy doktornőhöz, nézze meg. Amúgy olyan érzékeny lett mostanában. Tegnap este is láttam rajta,hogy van valami baja,kérdeztem,hogy mi az de azt válaszolta szomorúan,hogy semmi,és láttam rajta,hogyha tovább faggatom elsírja magát. Már a múltkor is volt ilyen akkor faggattam, és sírni kezdett de nem tudta elmondani mért. Aztán a következő napokban meg tök jó kedvű. Arra gondolok, hogy a hormonjai művelik ezt vele, állítólag a kamaszokra jellemző ez a hangulat ingadozás. Vagy hülyeség?? Azt gondoltam, hogy már túl vagyunk a nehezén. De lehet, hogy mégsem.

A hétfő jól indult, mindenki időben felkelt, kényelmesen készülődtünk nem voltunk késésben mint általában, aztán mikor már mindenkin rajta volt a kabát, sapka, csizma stb. derült ki, hogy nincs meg Anna fél pár kesztyűje. Kerestük mindenhol, ahol gondoltuk, hogy talán lehet de semmi, akkor eszembe jutott, hogy van egy másik pár kesztyűje is azt kerestem tovább, de annak is csak a felét találtam, úgyhogy mostmár mindegy alapon ráadtuk a felemás kesztyűt, a lényeg, hogy ne fázzon a keze. Délután a ház mögött a földön heverve talált rá Franci a hiányzó kesztyűre, de addigra már vettünk neki egy újat. :) Ennyit a kényelmes, nyugodt készülődésről. :)

Ez az utolsó hetem itthon, jövőhéten már dolgozom. Sokat gondolok rá, de nem akarok még róla beszélni, kicsit izgulok (nem igaz, mert nagyon)
Rohanós lesz a nap kezdete, és fáradt rohanós lesz a nap vége. Legjobban Annát sajnálom, hogy olyan korán már le kell tennem a bölcsibe, és az utolsók között tudok csak érte menni. De bízom benne, hogy hamar belerázódunk majd. Olyan gyorsan eltelt ez a két év. :(

2013. január 12., szombat

Gangnam style, és Mókuska... :)



Mókuska, mókuska felmászott a fára.
Le esett, le esett eltörött a lába,
Doktor bácsi ne gyógyítsa meg,
Huncut a mókus újra fára megy.

Ezisazis...

Végre szombat van, nem kell rohanni oviba bölcsibe, és még apa sem dolgozik ezen a hétvégén szóval minden szuper. Azt is tudom már mit fogok ma csinálni, de ha visszatekintek a hétre inkább nem is gondolkozom ezen, mert semmi nem lesz belőle. :( Olyan de olyan lusta voltam ezen a héten, hogy az leírhatatlan. Nem csináltam semmit, csak ami nagyon fontos volt. Persze volt már ilyen velem máskor is de nem egy hétig folyamatosan.
Pedig most egyedül voltam senki nem zavart. Lehet, hogy ez volt a gond? Már úgy megszoktam a nyüzsgést magam körül. :)
A héten amit érdemben tettem, hogy elintéztem a már két éve lejárt jogosítványom meghosszabítását. :) Igen ilyen sokat vezetek. :) Pedig kellene, mert nekem is könnyebb lenne. Mikor annak idején megkaptam a jogsit imádtam vezetni. De amikor elváltunk az exel, ő vitte az autót, nekem meg nem volt arra pénzem, hogy vegyek. Aztán mikor már Attilával együtt voltunk, és sikerült vennünk egy autót már nem akartam vezetni, pedig Ő mindig bíztatott, hogy menjek, vezessek, de bevallom őszintén félek. Nincs meg már hozzá az önbizalmam. Szóval nem is nagyon erőltettem én ezt a hosszabbítást, olyan jó volt elbújni az mögött, hogy lejárt a jogsim, csak most kénytelen voltam a munkahely miatt.
Olyan szerencsém volt, hogy az okmány irodában azonnal kaptam egy sorszámot, még várnom sem kellett, és előtte a dokinál is hamar sorra kerültem. Mondjuk jól elkérik az árát egy ilyen alkalmassági vizsgálatnak. :(  Baboskönyv olvasás, látás vizsgálat, vérnyomásmérés összesen : 6800 Ft plusz az okmányirodában 4000 Ft az új jogsiért.

Bölcsi nagyon jól telt ez a héten. Anna olyan ügyes volt, nem sírt egyik nap sem, jól érezte magát. Reggel miután megmossa a kezét, már nyitja is a kis kaput, és szalad befelé, úgy kell visszahívnom egy puszira. :)
Remélem, hogy ez már így is marad.

Franciskáéknál nagy a csend, már nem beszél senki a történtekről ( nyilvánosan ).
Tegnap, Francit idézem : - Anya ma engedélyt kaptunk Tündi nénitől ( óvodavezető ), hogy elmenjünk sétálni.

2013. január 9., szerda

A csipet csapat :)

A 7-es csoport teljes létszám jelenleg

Hétköznapok mostanában...

Lassan már saját magamat is vissza kell, hogy olvassam, mit írtam már le, és mit nem. Na de talán még nem vagyok annyira lemaradva.
Az ünnepek után elég gyorsan sikerült vissza rázódnunk a hétköznapokba. Anna is jár a bölcsibe. Kicsit aggódtam, hogy majd mi lesz mert már egész napra ott hagyom, de semmi gond nincs szerencsére. Hétfő reggel megbeszéltem vele, hogy most nem ebéd, hanem uzsonna után fogok érte jönni, és olyan ügyes volt nem sírt. Jól érzi magát. :) Mikor megyek érte mindig bekukucskálok előtte, hogy mit csinál, és olyan aranyosan jár kel a csoportban. Ezt látva sokkal jobban érzem magam ettől, nincs bennem az az érzés, hogy rossz anya vagyok mert ott hagyom.
Ma például reggel, a szomszéd csoport gondozónénije fogadta, és az sem volt probléma minden zokszó nélkül bement a csoportba.
Így, hogy egész nap egyedül vagyok itthon, minden reggel kávé kortyolgatás közben gondolatban eltervezem, hogy mit fogok csinálni. Természetesen nem azt csinálom, legalábbis nem mindig a tervek szerint alakulnak a dolgok, de nagyon igyekszem. Ma például azt terveztem, hogy majd kitakarítok, fel is mosok meg minden, helyette itt ülök már egy ideje a gép előtt. Ilyen is kell. ;)

A hétfőn meg a Franciék csoportjából két kislány úgy döntött, hogy az udvari játszás után már nem mennek be a csoportba hanem hazamennek. És ha már így döntöttek meg is tették. A felül bereteszelt kapu, egy nagycsoportosnak már nem akadály. Franciska elmondása alapján elbújtak egy bokorban az udvaron, mikor indultak befelé, majd mikor mindenki bement angolosan távoztak.
Az egyik kislány anyukája éppen lement a boltba tojásért amikor is szembe találkozott a lányokkal. Először még az fordult meg a fejében, hogy biztos sétál a csoport és mindjárt jönnek a többiek is. Arra, hogy egyedül jöttek el még csak nem is gondolt, mert hát hogy is lehetne hiszen az oviban vannak, biztonságban vannak, onnan nem lehet csak úgy hipp-hopp hazajönni két 6 éves gyereknek. Vagy igen?
Anyuka persze kézen fogta a két szökevényt, és visszavitte az oviba, az óvónénik nagy meglepetésére mert ugye ott fel sem tűnt még, a két hiányzó. :( Na szóval ilyenek is vannak. Mondtam is Franciskának, hogy meg ne próbáljon valaha is ilyet csinálni, bárki is próbálja rábeszélni.
Tegnap Franci azt mondta büntetést kaptak az óvónénik. Egyrészről sajnálom őket, mert mindkettőt nagyon kedvelem, de másrészről azért azt gondolom, hogy egy oviban ez nem fordulhat elő, ennél azért jobban oda kellene figyelni, mit jobban maximálisan, mert ez az eset rosszul is végződhetett volna.

2013. január 7., hétfő

Végre megérkezett...

Az elmaradt karácsonyi ajándéka a lányoknak. :) Már annyira vártam. Nagyon örültek neki.


2013. január 5., szombat

Cím nélküli...

( Ez a cím adás nem az én asztalom. )
Most, hogy a gyerekek olyan sokat itthon voltak, és csak csütörtökön mentek először  iskolába, óvodába, és, hogy apa most hétvégén is dolgozik teljesen össze vagyok kutyulódva odabent, tegnap már azt sem tudtam milyen nap van egyáltalán. :/ Arról nem beszélve, hogy volt valami a levegőben, vagy a hold állásában,  vagy én nem tudom, mert a béka segge alatt volt a hangulatom. Megint olyan egyedül hagyottnak éreztem magam, hogy már megint minden az én vállamat nyomja stb.stb.

Az elmúlt két napban próbáltam utolérni magam, már ami a takarítást, mosást illeti. Anna még nem volt a héten bölcsibe, de ha csak mi ketten vagyunk itthon akkor mindig jól haladunk, nincs veszekedés, nyávogás.
Francinak már nagyon hiányzott az ovi.

Franciska újabban fél a sötétben, állítólag szellemek vannak az ágy alatt... Tegnap azt mondta, hogy két csoport társa szokott ilyen rém történeteket mesélni, na szép mondhatom.
Így most köztünk alszik el, és apa szokta vissza vinni az ágyába. Ennek apropójából tegnap én voltam a világ legjobb anyukája, mert megengedtem, hogy oda feküdjön mellénk mikor félt.( Mert egyébként nálunk apa az isten... :) )
Bevallom őszintén gyermekkoromban, én is sokszor féltem, (főleg mikor valami hülye filmet megnéztem) és hívtam át anyukámat, hogy feküdjön mellém, szóval tudom milyen érzés. El is fogom neki ezt ma mesélni.
A másik meg a Barátok közt... én szoktam nézni :) Most, hogy meghalt az András, Franci megint előjött azzal, hogy mi van ha apa is meghal. Mindig olyan érzékenyen érint engem ez a téma, nem szeretek róla beszélni, én magamtól soha nem hoznám fel ezt a témát, na de ha már a gyerek felhozta beszélni kell róla.
Elmondtam neki, hogy apa még fiatal, és egészséges, és nagyon vigyáz arra is, hogy ne érje baleset, nem fog meghalni.
Erre Ő : - Fiatal??? 38 éves!!! ( kikerekedett kérdő tekintet)
- Franci a 38 év még nem öreg kor. A mama például 62 éves.
- Akkor Ő fog meghalni???
- Pfff... Nem még Ő sem fog, még Ő is élhet nagyon sokáig.
Itt le is zártuk a témát, este a tv-ben egy nyolcvanegynéhány éves öreg bácsit mutattak( szegényt kirabolták) :(
Erre Franci: - Na anya ez a bácsi már tényleg nagyon öreg, Ő fog meghalni?
Mondjon már valaki valami okosat, mit lehet, kell ilyenkor mondani egy gyereknek???

Más!
Anna egy lépéssel előre lépett szobatisztaság terén. Az úgy történt, hogy mostanában már igencsak zavarja a pelenka, vagyis inkább csak akkor zavarja, ha már belepisilt, vagy kakált és szól, hogy csere. Úgyhogy felajánlottam a bilit neki. Mit szólna hozzá ha nem a pelusba intéznénk el a dolgot hanem a bilibe, vagy ha úgy tetszik a wc-be. Eddig elzárkózott tőle, de most ráült, és ez már nagy előrelépés ahhoz képest, hogy a múltkor még nem mert ráülni sem. Persze szólni nem szól ha kell neki pisilni, csak mikor már végzett vele, de a nagy dolgot sikerült tegnap elcsípnünk, és az a bilibe landolt. Volt nagy örömködés, tapsi tapsi meg minden. :)

2013. január 1., kedd

2013.

Akartam írni, olyan év értékelő féleséget, és még nem itt ültem addig rengeteg gondolat meg is fogalmazódott bennem amit le akartam írni. De most, hogy itt vagyok már nem találom őket. :)
Gyorsan eltelt az év, voltak benne jó, és voltak benne rossz pillanatok, de úgy volt jó ahogy volt.

Az év utolsó napját, családi körben töltöttük, most négyesben mert Dávid átment az apjához. Franci nagyon be volt sózva, egész nap azt kérdezte mikor lesz már szilveszter. Még le is feküdt délután, hogy este jó bírja majd, de persze nem aludt el, ahhoz túlságosan izgatott volt. Nem tudom mire számított. A szilveszteri tv műsor szerintem egy nagy nulla volt, vagy csak én nem kapcsoltam jó csatornára. Na mindegy.
Kicsit táncolgattunk a csajokkal, kölyökpezsgőt iszogattunk. A gyerekek izgatottan szaladgáltak az ablakhoz mikor hallották, hogy tűzijátékoznak odakint, aztán lógó orral jöttek, hogy nem látnak semmit. :(
Persze nem tudták kihúzni éjfélig, aludtak mint a bunda, néha én is megpihentettem a szemem. :)
Éjfélkor apával koccintottunk, nem fogadtunk meg nagy dolgokat, és nem is kívántunk nagy dolgokat.
Az elmúlt évnél ne legyen rosszabb az új év, legyen egészség, tudjunk nevetni, szeressük egymást.



MINDENKINEK NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!