„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2010. január 31., vasárnap

Franci a konyhában!

Ma együtt főztünk Franciskával,nagyon szeret sürögni-forogni a konyhában,természetesen mindenben a segítségemre sietett volna lehetetlent nem ismerve.Végül meggyőztem,hogy a hús panírozás áll neki a legjobban.Csináltam pár képet az akcióról!





Hogyan vártalak?

Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.


Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.


Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.






És egy pár pocakos fotó:

2010. január 30., szombat

Bölcsödei emlék

Volt egy üzenő füzet a bölcsibe,ma már Franciska szokott bele rajzolgatni,de van benne,két bejegyzés amit nem, szeretnék ha feledésbe merülne!
Első bejegyzés:2008.11.24.
Kedves Szülők!
Franciska ma már sírás nélkül érkezik a bölcsődébe.Ritkán még előfordul,hogy sírdogál,de inkább a vidámság jellemző rá.A bölcsődében töltött időt aktívan tölti,van mikor csak tétlenül álldogál,de ki lehet zökkenteni ebből az állapotból.Sokat énekel,mondókázik.A Rozi baba mindig nála van,ölelgeti takargatja.Az asztalnál biztosan tudja a helyét,leül a székre,én igazítom az asztalhoz.A kanalat marokra fogja,és oldalról kapja be,még igényel textil szalvétát az ebédhez.Szereti a főzelékeket,és a darabos ételeket.Tisztán iszik pohárból,szereti a tejes folyadékokat,a gyümölcs levet,és a teát.Lassan fogyasztja el az ételt,és az italt is.Tudja a gondozási sorrendet,Hédi után következik.Pelenka cserénél együtt működő,kérésemre emeli a lábát.Próbál öltözködni,de a vetkőzés még könnyebb művelet a számára,és ezt gyakorolja is.Cipőjét hozza a polcról,és próbálja felvenni.Mozgása lassú megfontolt,alvása nyugodt,csendes.Alvásához a babáját igényli.Magától ébred.A gyerekekhez való viszonya: Franciska nem bántja a társait.Gondozó nőket ismeri,nevén szólítja őket.Barátságos,nyílt kislány.Tisztán,és érthetően beszél.
Súly:16,8 kg
Hossz: 95 cm

Második bejegyzés:2009.05.29.
Tisztelt Szülők!
Franciska mára már vidáman,mosolyogva érkezik a bölcsődébe.Jókedvűen válik el a szülőktől.A bölcsődében töltött idejét,aktívan tölti.Tisztán iszik pohárból,csoportosan étkezik az asztalnál három társával.Lassan megfontoltan fogyasztja el az ételeket.Megbízhatóan ágy,és szobatiszta.Szükségleteit a kis wc-n végzi egyedül.Mosakodásnál önálló,törölközőjét,és fésűjét a jelétől veszi el,és oda is teszi vissza.Mozgása lassú,kényelmes.Szeret biciklizni,homokozni,és babázni.A csoport szobában építőzik,gyöngyöt fűz,rajzol.Egyenes háttal ül a széken,és szőnyegen is.Érdeklődő sokat kérdez,felfigyel a csoportban történő eseményekre.Idegenekkel nem keresi a kapcsolatot,de elfogadja őket.Ragaszkodik a gondozó nőkhöz.Beszéde érthető,tiszta.Öltözködésnél aktív együtt működő.Alvása nyugodt csendes,általában a babájával alszik amit otthonról hoz.Gyerekekkel jó a kapcsolata,nem bántja társait nem keveredik konfliktusba.Kiegyensúlyzott,jó kedélyű kislány.
Súly:18 kg
Hossz: 101 cm

A jele Óra volt.
Gondozónők: Marika néni,és Enikő néni.

Pár kép a bölcsis ballagásról


Kedvencek

Most ez a mesekönyv a befutó(Karácsonyra kapta)azóta minden este ebből mesélünk.

Rozi baba(aki már a bölcsibe is mindíg elkisérte)



(Foltos,Bari,Zsiri,Franci cica,és Capuccino)

Az oviban

Óvoda neve: Zengő óvoda
Csoport: Pillangó csoport
Óvó nénik: Elvira néni,és Ottilia néni (mindkettőt nagyon szereti)
Dajka néni: Marika néni(Franciska egyszerűen csak az én Marika nénimként emlegeti,imádja)
Jele: Szívecske (Ő választotta az első szülői értekezleten)
Barátai: a mai álláspont szerint,senki,egyedül játszik!(remélem ez azért nem így van)


Legfrissebb vers amit mostanában folyton mondogat:
Weöres Sándor: Csupa fehér
Reggel süt a pék,süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.

Reggel nagy a hó,nagy a jég
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.


Legfrissebb dal,amit énekelget:
A kállói szőlőben

A kállói szőlőben két szál vesszőben
Szíjja-fújja,fújdogálja
Harmadnapos hajdogálja
Sűrű,sűrű,raff,raff,raff


Kiscsoportos csoport kép:



Kedvenc mesék

1.helyezett: Barney,és barátai
2.helyezett: Dóra a felfedező
3.helyezett: Go Diego,Go
4.helyezett: Elmo világa
5.helyezett: Manny mester
6.helyezett: Zűrolodók (Barátaim Tigris,és Micimackó)
Még szerencse,hogy van a Tilosban járok ahonnan mindezeket le tudtam tölteni egy kattintással!
Köszönjük szépen Nóri!!!





2010. január 29., péntek

Bukvenc próbálkozás


Franciska a dac korszak kelős közepébe,normális ez,vagy csak apa hiánya okozza?Hamarosan kiderül!A rosszalkodás,és a hisztizés folyamatos.Ma egészen nyugodt voltam,mikor hisztizett nem vettem róla tudomást,tettem a dolgom mintha semmit nem vennék észre az egészből.Nem is tartott sokáig.A mai napi rosszaság,is meg volt, a virág földet szedte ki kiskanállal a cserépből nagy örömömre,nos lassan arra a döntésre jutok,hogy a pálmának mennie kell.Már úgy is annyira csúnya szegény,agyon van kínozva.Alul már nincsenek rajta levelek csak a tetején amit Franci mindeddig még nem ért el.Szegény Ica néni (akitől a virágot kaptuk)ha meglátná szerintem sírva fakadna!Na mindegy ma már majdnem megfogtam és kidobtam,(mármint a virágot,nem a gyereket)de aztán megsajnáltam.Most alszik a kisasszony,ami nagy csoda mert nem nagyon szokott mostanában délutánonként alukálni(itthon).Amúgy meg nem történt velünk ezen kívül semmi különös,tényleg.Franciska az itthon töltött időt általában játékkal,majd ,rosszalkodással,és végül hisztizésekkel szokta tölteni.Egészségileg hála istennek teljesen jól van,nem köhög,és most az orra sem folyik.Reggelre mindig eldugul az orra de ez szerintem a száraz levegőtől lehet,mert utána nap közben kutya baja.
Ja azt meg el is felejtem megemlíteni,hogy imádja a torna órákat,most ami megfogta a bukfenc,ezt folyton gyakorolja az ágyon,ez most a kedvenc,néha jókat nevetünk egy két félre sikerült próbálkozáson,de azért már elég jól megy. ;)

2010. január 28., csütörtök

Helyzet

Ma szülői értekezlet volt az oviban,de nem tudtam elmenni sajnos,mert nem tudtam kire hagyni gyermekemet.Holnap nevelés nélküli nap,úgyhogy majd hétfőn megkérdezem óvónénit miről is volt szó.A fontos dolgokat úgyis mindig kiírják a faliújságra is,ha meg Francival lenne valami probléma azt úgyis közölnék velem.(ezzel nyugtatom magam)Nem baj ha apa hazajön nem lesz ilyen mindent megtudunk majd oldani lazán(hacsak éppen nem lesz gyakorlaton)
Franciska továbbra is néha megfeszíti azt a bizonyos,húrt,de próbálom türelmesen lereagálni a dolgokat.Egy két hisztit sikerült már figyelem eltereléssel orvosolni.Úgyhogy olyan egetverő probléma nem adódott mostanság.Mondjuk estére a szobában mintha valami bomba robbant volna akkora a felfordulás,de sebaj.Ahol gyerek van ott azt mondják követelmény.

Franci alkotásai



Az első képen egy barna mackó lábnyomai vannak,a második képen pedig hóemberke álldogál,toboz testecskéje,gyurma a fejecskéje,és a talpa.(ők gyurták lisztből,és vízből)
Kukorica orr,és lencse szemek.

2010. január 25., hétfő

És még mindíg a hiszti

Miért is?

A gyerekek egyik érzelmi végletből a másikba esnek, hangosan hahotáznak, majd a következő pillanatban zokognak, a földhöz verik magukat, hogy aztán újra nekiüljenek a játéknak. Nincs az érzelmeikben semmi különös, ugyanaz, mint a felnőtteknél, de nekik ezek az érzések még nagyon újak. Nem tudnak megbirkózni velük, és ettől olyan gyakoriak a családban az érzelmi viharok.
Előzzük meg!

Vannak gyerekek, akik naponta többször, vannak, akik csak heti rendszerességgel hisztiznek. Próbáljuk úgy szervezni a napjainkat, hogy elkerüljük a dührohamokat. Ne osszuk fel az életünket szabadra és nem szabadra, mert így még rásegítünk a hisztire. Ne mondjuk, hogy márpedig felveszed a sapkád, engedjük meg neki, hogy a lépcsőházban még ne tegye fel, csak majd kint az utcán. Természetesen vannak alapszabályok, amelyeket nem hághat át, de nem kell folyton szembesíteni velük. Ha tudjuk, hogy az útkereszteződésnél mindig át akar rohanni az úton, és szinte le kell fognunk, akkor próbáljunk más útvonalon menni. Talán elkerülhetjük a konfrontációt.
Ne veszítsük el a fejünket!

Ezt persze könnyebb mondani, mint kivitelezni. Egy őrjöngő gyerek a pláza kellős közepén nem a legvidítóbb látvány, pláne, ha a mi gyerekünkről van szó. Ne vitatkozzunk a gyerekkel, ne tiltakozzunk a viselkedése ellen. Amíg a gyerek dühöng, úgyis képtelen lesz ránk figyelni, megérteni, meghallani a szavunkat.


Ne kiabáljunk vele!

Pedig milyen jó volna! A harag ugyanis ragályos, és valószínűleg minket is féktelen düh kap el a gyerek láttán. De ha mi is rázendítünk, csak tovább fokozzuk a dolgot. Próbáljunk meg nem részt venni a dologban, ha visszakiabálunk, csak még tovább fog tartani a hiszti.
Ne hagyjuk magára!

Ezzel csak azt érjük el, hogy a feszültség még tovább nő a gyerekben, nem elég, hogy frusztrált, még félni is fog. Alapszabály, hogy soha ne érezze a gyerek, hogy az apja vagy anyja otthagyhatja, elhagyhatja valahol. És ezen nem segít az sem, ha csak egy ajtó mögé bújtunk el, és mi tudjuk, hogy úgyis visszajövünk. Pláne, ha ez egy idegen környezetben történik, még jobban megrémítjük a gyereket.

Öleljük át, nyugtassuk!
Az egyik legjobb megoldásnak azt tartják a gyerekpszichológusok, ha a dühöngő gyerek mellé ülünk, és gyengéden lefogjuk. Ha lecseng a hiszti, örömmel konstatálja majd, hogy ott ül az ölünkben, és minden ugyanolyan, mint a vihar előtt. Ha a sikítás sírdogálássá változik, eljött a vigasztalás ideje.
Azonban vannak olyan kicsik, akik ilyenkor ki nem állhatják, ha hozzájuk nyúljanak. Ettől még mérgesebbek lesznek, még jobban dühöngnek. Ha a mi gyerekünk ebbe a csoportba tartozik, akkor gyorsan tegyük baleset mentessé a terepet, és maradjunk a gyerek közelében. Az sem elhanyagolható tényező, hogy vannak felnőttek, akik ilyenkor képtelenek gyengédséggel közelíteni a gyerekhez. Ők maguk is csalódottak, frusztráltak és mérgesek ilyen helyzetben. Mi a megoldás? Mély lélegzet, háromszor, és koncentrálás arra, hogy mégiscsak mi vagyunk a felnőttek.
Ne büntessük, ne jutalmazzuk!

A hisztit úgy kell kezelni, mint egy kellemetlen, de teljességgel jelentéktelen epizódot az életünkben. Ha azért kapott dührohamot, mert csokit akart, és nem adtunk, akkor a hiszti után se adjunk neki. Ha pedig az volt, hogy kimegyünk sétálni, akkor a roham után induljunk azonnal. Ne szidjuk még órákkal a toporzékolás után is, és ne lessük folyton a kegyét, hogy ez még egyszer elő ne forduljon. Ha egyszer rájön a gyerek, hogy a dührohamaival elér valamit, akkor előbb-utóbb megtanulja felhasználni őket. És ilyenkor jönnek azok a félig-meddig szándékos hisztik, amelyet a négy évesek tudnak a legjobban mímelni.

A hisztiről

(Nálunk manapság sajnos,gyakran előfordul,ezért olvasgattam utána a neten.Ezt találtam!)

Az öntudatára ébredő gyermek még a legedzettebb idegzetű szülőket is nagy próba tétel elé állíthatja.
A két-három éves gyerekek többsége rendszeresen sokkolja környezetét dacos viselkedésével, amely időnként hisztibe torkollhat. Ám az akaratosság a fejlődés velejárója, saját érvényesülésének korlátait igyekszik kitapogatni. Szülőként ilyenkor is célszerű következetesnek lenni. Vagyis világos, jól követhető szabályokat felállítani, és azokat betartatni.
Szakemberek szerint a teljesen szabadjára engedett gyerek - bármennyire furcsán hangzik -, nem érzi magát biztonságban, és mindenáron megpróbálja felkutatni a neki oly fontos határokat. Ha kell, hatalmas hisztivel. Éppen ezért, bár nem a leghálásabb anyai-apai feladatok közé tartozik, a gyerek egészséges fejlődése érdekében meg kell neki tanítani, mit szabad, és mit nem. A kicsinek is lehet szavazati joga, de csak olyan kérdésekben, amelyekben a szülők megengedően viselkednek. Ám például a lefekvés időpontjának megválasztása vagy a napi tévézés mennyiségének eldöntése semmiképp sem az ő dolga. Természetesen az agyonkorlátozott csemeték éppen úgy nem találják a helyüket az életben, mint féktelen társaik, ráadásul önbizalmuk már egészen kicsi korukban sérül.
Az indulatok kezelése
A szülőknek meg kell tanítaniuk csemetéjüknek, hogyan kezelje indulatait, egyben meg kell ismertetniük vele a türelem, a kedvesség és a figyelmesség fogalmát. Azt persze egyetlen gyereknek sem lehet megtiltani, hogy dühöt vagy haragot érezzen, abban viszont segíteni kell, miként boldoguljon az ilyen érzésekkel. Ha már lehiggadt, egy nyugodt pillanatban fontos megbeszélni a kicsivel, miért viselkedett így, és ha a papa vagy a mama indokoltnak tartja a hisztit, mondja meg neki. A gyereknek ugyanis, mint bárki másnak, időnként szüksége van arra, hogy szabad folyást engedjen dühének. Azonban meg kell tanítani arra, hogy a haragot épp olyan jól ki lehet fejezni szavakkal is, mint rombolással. Ezért fontos a példa mutatás, hiszen ebben a korban még elsősorban utánzással tanulnak.Családi hagyományok és vér mérséklet kérdése, mit engedhet meg magának az ember haragjában. Van, ahol csapkodnak, máshol hangosan bosszankodnak, sőt, még olyan is előfordul, hogy futnak egy kört a ház körül. Amennyiben otthon jön rá a hisztizhetnék, engedd, hadd dühöngje ki magát a méreg zsák. Földre vetheti magát, csapkodhat, de szigorúnak kell lenni vele, amikor verekedni, rugdosni akar. Meg kell próbálni némán, rezzenéstelen arccal átvészelni a nagyjelenetet, ha ugyanis észreveszi, hogyan hat szüleire, egyre gyakrabban veti majd be tudományát. Leendő szülőknek talán vigasz, hogy a gyerekek kb. 5%-a hajlamos düh kitörésekre, amelyek általában négy éves korra el is múlnak.
Mit tehet a szülő dühroham idején?
* A legfontosabb, hogy a mama vagy a papa ne veszítse el a fejét, és ne tetézze a düh kitörést saját indulataival.
* Adj a gyereknek nagyméretű papírt és zsír krétát, és bátorítsd, rajzolja le, mit érez!
* Ha pl. üzletben történik, amilyen gyorsan lehet, menjetek ki az utcára, vagy üljetek le egy parkban! Amennyiben cukrászdában, étteremben vagytok, vidd ki a mosdóba!
* Amennyiben kiabálással fejezi ki a mérgét, kiabálj vele egy darabig, de fokozatosan halkítsd le a hangodat, majd biztasd csemetédet is erre. Végül mindketten csak suttogjatok. Utána nevessetek nagyot ezen a játékon!


2010. január 23., szombat

Mai nap termése (Franciska képekben)









Más:

(Túl vagyunk a központi írásbeli felvételin!Nagyon nehéz volt a matematika a gyerekek elmondása szerint.Febr.3-án lesz meg az eredmény! A jelentkezési lapok is be vannak már adva,úgyhogy mostmár csak várnunk kell!)

2010. január 22., péntek

Para

Holnap lesz a nagy nap!Dávid írásbeli felvételijének ideje!Nagyon izgulok már egy pár napja csak ezen parázok.Alig várom már,hogy túl legyünk az egész felvételi ceremónián. Aludni is rosszul alszom,minden féle,hülyeségeket álmodok,össze-vissza,és forgolódok az ágyban már napok óta.Ma is már hajnal 4-kor felkeltem,nem tudtam aludni. Kész vagyok!Komolyan mondom lehet,hogy jobban izgulok mint a gyerek!

2010. január 21., csütörtök

Hiszti

Most,hogy írom ezt a naplót döbbenek rá,hogy milyen mókus kerékben,élünk.Minden nap ugyan az,a napirend nem változik,nem történik semmi újdonság amit meg lehetne említeni,hacsak a tegnap esti óriási hisztit le nem írom.Ilyen nagyon még nem hisztizett a leánykám.

Az egész úgy kezdődött,hogy kakaót ivott,és már nem kérte ami a poharában volt,ki akarta önteni a mosogatóba.Az volt a gond,hogy nem engedtem,mert Dávid szólt,hogy ő szívesen meginná,és öntsük át neki egy másik pohárba.Franci meg nem akarta,mert ő nem így tervezte,de mivel én nem engedtem,így óriási hiszti következett.

Először beküldtem a szobába,hogy gondolkodjon el kicsit,de ő feltépte az ajtót és üvöltve ahogy a torkán csak kifért kijött,aztán újra és újra megpróbáltuk,de akkor már ütötte az ajtót meg toporzékolt,és valami szörnyen fülsértő frekvencián üvöltött(sikított,és ordított,hogy ne igya meg Dávid,mert ő ki akarja önteni) ,és lassan több lett kettőnél.Mikor már tehetetlenül álltam a dolgok előtt,és az ideg szálaim már pattanásig megfeszültek,kapott a fenekére.Hatásos volt mert végre elhalkult,és szépen megnyugodott.Annyira sokat engedtünk már neki,és sok mindent ráhagytunk,hogy lassan már ő lesz az aki megmondja mit hogyan és mikor,ezt nem szeretném elérni.Általában azért meg lehet vele beszélni a dolgokat normálisan de néha beduzzog,és az nagyon idegesítő tud lenni.


2010. január 19., kedd

2010. január 18., hétfő

“Mikor megszületik egy várva várt gyermek,
Az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra hárman.”



2010. január 17., vasárnap

Visszatekintés a kezdetekhez



Mostanában annyira,nincs mit írnom,hogy gondoltam,összeszedem gondolataimat,és visszatekintek kicsit a kezdetekhez,amikor Franciska még csak mindkettőnk álma volt,és tervezgetni kezdtünk egy szép boldog közös jövőt!
Nem is tudom hol kezdjem ,kicsit azért megkopnak az emlékek idővel,na de azért nem minden!

Az a bizonyos terhességi teszt!

Abbahagytam a fogamzás gátló szedését,és vártunk pár hónapot,hogy kiürüljön a szervezetemből aztán egyszer csak elmaradt.Emlékszem a fürdőszobába néztem meg a tesztet,és két csík rajzolódott ki rajta, az egyik kicsit halványabban de ott volt,nem hittem el. Á,biztos nem vagyok terhes,az a másik csík csak véletlen ,hiszen annyira halvány,na majd a dokker megmondja a frankót. Az orvoshoz egyedül mentem,mert Attila éppen gyakorlaton volt,vagy szolgálatban,nem emlékszem pontosan,de nem is ez a lényeg.A dokinak elmondtam a dolgokat,nem vizsgált meg Uh-t javasolt,feküdtem az ágyon a doki felém fordította a monitort,és egy kis pöttyre mutatott a képernyőn,: -Ott a pete zsák. - mondta. A teszt nem hazudott Ön terhes. 8mm volt,egy kis pötty,de csodálatos érzés,attól kezdve csak vigyorogtam végig,fülig ért a szám,alig vártam,hogy Attilának elmondhassam a hírt.Szerintem madarat lehetett volna vele fogatni mikor meghallotta,hogy a kisbaba akire annyira vágyott a hasamban van.Vigyázott is rám nagyon,a tenyerén hordozott végig.
Nagyon élveztem a terhességet,kutya bajom nem volt egészen januárig amikor is fájni kezdett a lábam,eleinte csak kicsit aztán ahogy múlt az idő már nagyon,volt olyan mikor lábra sem tudtam állni,és ha nagy nehezen elindultam akkor lépcsőre,vagy padkára fellépni nehézséget okozott!Szörnyű volt,küldözgettek ide,oda de mivel kismama voltam semmiféle kezelést nem lehetett alkalmazni.Pihenjek,jött mindig a válasz.(Nem is tudtam mást tenni még ha akartam volna sem)Én mindig kérdezgettem,hogy nem a baba fekszik valami ideg szálon,de ilyenkor csak néztek rám értetlenül,hogy á,biztos nem.Pedig én valahogy éreztem hogy igen.Aztán ahogy jött ez a láb fájás,úgy el is múlt az utolsó hónapban.Jó időzítés volt,mert mire NST-re kellett járnom,már nem fájt a lábam.Az utolsó hónapban már nagyon türelmetlen voltam,szerettem volna már a karomba tartani a kisbabámat.A Kismamák akikkel együtt voltam terhes,mind sorra szültek meg,én meg sehol semmi.Az NST-n mindig kérdezgettem a szülésznőt,hogy nem jelez a gép valamit,nem szülök még,de semmi.Túlhordtam!Május 17-re voltam kiírva.de semmi,meg is volt az első magzatvízvizsgálat,és még követte egy pár.Egyik nap NST,másik nap magzat víz vizsgálat.A nagy napon is éppen a vizsgálat volt soron,előtte való este már fájdogált a pocim de nem volt vészes,és el is múlt.Éjszaka aztán arra ébredtem,hogy fáj a hasam,bekapcsoltam a tvt,és mérni kezdtem az időt a fájások között.Eleinte még 15 percenként,majd szépen fokozatosan 3-4 percesek lettek.Aztán mikor ez már biztosnak látszott,és a fájások erőssége is kezdett már komolyabb lenni szóltam Attilának,hogy ébredjen,mert itt az idő! Aranyos volt,mondta,hogy még feküdjek vissza ráérünk mert ma Nst van(arra nem kellett olyan korán menni)Aztán mikor felfogta ,mi is van elkezdett kapkodni,azt se tudta hova kapjon.Mondtam neki nyugodjon meg,én még indulás előtt letusolok,közben Dávidért is jött a barátnőm,és elvitte magukhoz,hogy ne legyen egyedül a lakásba,aztán taxit hívtunk és elindultunk.
Attila bent volt velem végig,és ez nagyon jó,bár állítólag néha jól megmondtam a magamét neki is meg a dokinak is.(égő)De türelmesek voltak velem,biztos tudták,hogy nem könnyű!A fájások jöttek,és erősödtek egyre jobban,és én úgy éreztem nyomnom kellene,és akkor kicsit jobb.De azt mondták még ne,de nekem kell.Na a doki akkor megkönyörült rajtam,megvizsgált,és mondta,hogy szülhetünk.Nem emlékszem már arra,hány nyomásra lett meg Franci,de nem volt egy könnyű menet,és szerintem én sem voltam olyan ügyes.De egyszer csak kicsusszant,és végre megkönnyebbültem,a fájdalom a múlté felsírt a kisbabánk. Arra mondjuk emlékszem ahogy Attila kommentálta,hogy már látja a kis fejét,és teljesen be volt zsongva.Nagyon boldog volt,és elmondása szerint,nem bánta meg,hogy bejött velem,felejthetetlen élményben volt része.Elvágta a köldök zsinórt,és a csecsemősnővérrel,és kislányunkkal elviharzott!Én meg ott maradtam doki bácsival,aki bestoppolt.
Aztán két órán keresztül ott feküdtem az ágyon,Franciska addig apa karjaiban,ugyanis a csecsemős nővér elviharzott egy császármetszéshez,és addig apára bízta a kicsinket!Miután letoltak a gyermekágyra apától elbúcsúztunk,aki hazasietett,vagy repült örömében nem tudom.De az biztos,hogy nagyon boldog volt!Folyt.köv.

Már csak 3 hét


Ez már egy hosszabb gyakorlat is lehetne akár,apa nem sokára itthon lesz.Szerintem gyorsan eltelt ez a fél év még távol volt tőlünk,lehet ez annak is köszönhető,hogy állandó rohanásba voltunk,reggel el itthonról,aztán csak este vissza.Na meg az nagyon jó volt,hogy Skypon,mindennap tudtunk beszélni egymással,és láthattuk.Szerintem Franci is ezért viselte elég jól apa hiányát,mert látta,és néha tök jól eljátszottak így.Nem nagyon volt idő azon töprengeni,hogy egyedül vagyunk!Néha azért előfordult,hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok,hiányzott apa segítő keze,na és persze ő maga is.Francinak is egyre jobban hiányzik ahogy telik az idő,sokszor mondja,hogy mostmár jöjjön haza apa,ne dolgozzon.
A minap éppen el is gondolkodtan rajta,hogy szinte csak aludni járunk haza hétköznaponként.Franci reggel 6:35-kor már az oviban,és délután 16:45-re érek oda érte,mire még hazaérünk(az mindíg attól függ Francin éppen milyen "cipő"van) kb.17:35.Aztán vacsora,pancsi,és már el is telt egy napunk.A hétvége ugye az meg melós megint,minden ami elmaradt,azt be kell pótolni.

Más.
Tegnap vendégeink voltak,az unokatesók Evelin (3éves),és Jázmin( 6 hó) Franci,persze a kisbabával játszott,nagyon tetszett neki ahogy gődicsélt,meg,hogy olyan picike volt mindene.Este apának beszámolt a Skypon,hogy mostmár kibabázta magát,és nem is kell neki  kisbaba (huhh,téma kipipálva remélem)

2010. január 16., szombat

Szabó Lőrinc:Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!


Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám:
Lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felkoncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.


Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)


És ahogyan én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.


És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.


És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök:
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között:
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlőltem
mindenkit, aki elnyomott.


Gyűlőltem, óh hogy meggyűlőltem!...
És ekkor , zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán
No, ne félj! - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem...


Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.


Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nem adnak ingyen semmit ám,
voltak keserves napjaim
és rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
bizony, egyet-mást tenni kell,
legalább így az életem
nem múlt el csip-csup semmivel.


Ránézek nagy fiamra és
egyszerre oly üde vagyok,
hogy a szemem harmatgyöngyös
hajnali rét gyanánt ragyog,
s leánykám, mint a Március,
rügyekbe zárt kölyöktavasz...
őt nézem és bimbókorom
újra fölöttem sugaraz.


Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.


Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nehéz a toll is néhanap,
de a lehalkult szívverés
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik, - nem sírok,
leánykám arcán tündököl,
szinte sok is, e két gyerek,
mily roppant kincset örököl.


Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném
alázatosan, boldogan.

2010. január 15., péntek

Anyának lenni azt jelenti:

Hozzászokunk a piszkos kezecskékhez, amelyek a homokozás
után, de még a fürdés előtt viharos öleléssel fejezik ki
szeretetüket
Tudomásul vesszük, hogy a homok, a sár és a tócsa
ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolnak
Lemondunk az esti híradó megtekintéséről egy hosszú
gyermekdal kedvéért
Rúzsunkat és a körömlakkot először gyermekeink kacatjai
között keressük
Lemondunk arról, hogy táncosnők leszünk, és szeretettel
karunkba ölelünk egy gördeszkán száguldozó vadembert
A gyermekszobában a rendetlenséget elfogadjuk, mint a
kreativitás különös jelét
Megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy általában minden új
és modern jó, sőt jobb,
A ponyvairodalmat "fontos információs forrásnak" tekintjük
Elviseljük a teljes hangerővel játszott popzenét
Vígasztalunk, ha valami nem sikerült, ott vagyunk,
ha szükség van ránk, és elengedjük akkor is a gyerekeket, ha fáj
Az anyaságba még az is beletartozhat,
hogy hirtelen szembetaláljuk magunkat egy felnőtt
emberrel, aki - bár alig nőtt ki a gyermekcipőkből - máris
megváltoztatná a világot.

Fáradtság

Gyorsan eltelt a hét,Hurrá!!!!Olyan de olyan fáradt vagyok,jó lesz már kicsit pihenni,és persze nem kell korán kelni,annyira jóóó!Ma akartam kicsit összepakolászni,behozni a héten keletkezett elmaradást a házimunkában,de nem vagyok valami jó passzban,fáj nagyon a gyomrom,úgyhogy marad holnapra.Franciska jól van,kicsit köhög de nem vészes egyáltalán.Az oviba sem történt most semmi különös,lassan itt a farsang,el kellene gondolkozni minek öltözzünk. A múltkor pedig mondott valamit hazafelé menet ezzel kapcsolatban,de most egyszerűen nem emlékszem,na majd megkérdezem tőle mégegyszer.Néha azt sem tudom hol áll a fejem.Dávidnak itt a felvételi időszak,tegnap már ki kellett töltenünk a jelentkezési lapokat,23-án írásbeli vizsga,kemény dió!Mikor még Dávid ovis volt nem értettem egyet azzal,hogy kisgyerek kis gond,nagy gyerek nagy gond.Meg voltam győződve arról,hogy igen is egy kisgyerekkel sok gond van,és ha nagyobb lesz minden könnyebb lesz majd. Így évek múltával azért már átértékelődtek bennem a dolgok.

2010. január 12., kedd

Esemény mentes


Írok már pár sort ,bár nem nagyon történt velünk semmi különös mostanság.A héten eddig minden nap sikerült könnyen felkelnünk,és időben indulnunk az oviba.Franci jól érezte magát nem panaszkodott semmire(mondjuk ovival kapcsolatban nem is szokott) Imád oviba járni,már volt pár olyan alkalom,hogy tudtam volna menni érte ebéd után,de ő visszautasított,hogy majd uzsonna után menjek csak érte.Sőt olyan is volt amikor sírt,hogy érte mentem,mert éppen belemerült a rajzolásba.Apropó rajzolás,olyan ügyesen rajzol,már fel lehet ismerni mik szerepelnek a rajzain(bár a multkor őt is hóembernek néztem hi-hi,nem vettem észre,hogy neki nem hosszú répa orra van,de mostmár jobban odafigyelek.)Olyan kis ügyi.
Az öltözködés is nagyon jól megy,mostmár a zoknit is gond nélkül felveszi.Csak sokszor olyan lusti,például reggel midíg álmodozik még,és öltöztetnem kell mert ugye sietek én is a buszhoz.Ma reggel volt még eddig a kivételes nap,hogy egyedül öltözött át a tesi cuccba,meg is lepődtem.Ovónéni is mondta,hogy már nem kell annyit noszogtatni,hogy öltözzön,meg vetkőzzön.Mondjuk itthon azért még kell noszogtatni rendesen.Hát igen az oviba azt mondják,hogy Franciska egy kis csendes kislány,szeretik a gyerekek mert alkalmazkodó(néha bántják is,ami nagyon fáj anyai szivemnek)de ugye ő soha nem adja vissza.Kérdezték is hogy itthon is ilyen -e,de áá dehogy is,itthon ugye saját terepen kinyillik,ám a szeme,olyan szája van,hogy csak na,még Dávidot is kiosztja néha(na meg engem is)Teljesen más itthon mint ott az oviban.Ott betartja a szabályokat,itthon meg nem igazán.Túl engedékeny voltam vele mindíg.






2010. január 10., vasárnap

Gyorsan eltelt

Gyorsan eltelt a hétvége,ahogy az mindíg lenni szokott.Ilyenkor mindíg sok a munka,de ennek ellenére próbáltam minnél több időt Franciskával tölteni.Tegnap,meg ma sem panaszkodott már fülfájásra,jókedvű volt végig,bár egy kicsit taknyos még mindíg,meg köhög is.A múltkor a Prospant adtam neki,most Lándzsás ütifű szirupot vettem,remélem hatásos lesz.Egész hétvégén olyan volt mint egy kisangyal,csak este nyűglődött,meg rosszalkodott,de az annak köszönhető,hogy megint kimaradt a délutáni alvás.Mostanában szinte mindíg.Kérdeztem is tőle,hogy az oviban se szokott aludni,de állítólag ott szokott.Na majd meg is érdeklődöm ovónénit a jövőhéten!
Dávid ma már jól volt,nem fájt semmije,el is ment különórára (matek)készülünk a felvételire,na meg egyébként sem árt!
Sőt annyira jól érezte ma már magát,hogy egy szál pulóverba akart menni,na meg is kapta tőlem a magáét.Hogy talált ki ilyet? Nem utálhatja ennyire a kabátot meg a bakancsot,amit szintén nem hord ha nem esik a hó.Nem értem én ezeket a fiatalokat.
Ja,ma meg majdnem költöztetni kellett a blogomat,nem tudom mi volt vele,de nem nagyon volt magánál,hátteret akartam cserélni de nem tudtam,és még a másikat sem adta vissza és volt egy nagy üres hátterem.Aztán úgy döntöttem visszatérek a régi jó minima sablonhoz,amit végül sikerült lecserélnem (ma már egy párszor) Most Micimaciéknál táboroztam le egy darabig,de olyan sok szép van még,úgyhogy biztos nem lesz végleges.Azért is tértem vissza a két oszloposhoz mert sokkal nagyobb a választék. Na megyek elteszem magam holnapra,korán kelünk megint!Jó éccakát!

2010. január 9., szombat

Szép napot mindenkinek!


Megint nyűgi



Szombat kora reggel van,és én nem ,hogy pihenék,neeem itt ülök a gép előtt,és írok.A gyerekek még alszanak,nem akarom őket felzavarni,csendes tevékenységet választottam.A tegnapi nap kicsit roszul kezdődött,nagyon nehezen tudtam fel kelteni Francit,nyűgös volt sírt,ami nem csoda egyébként mert este meg nem bírtam ágyba könyörögni még 10 órakor.Nagyon későn alszik el mióta nincs a cumisüveg,de nem adom vissza meg kell szokni,meg egyébként is lehet,hogy csak én gondolom,hogy az üveg miatt.Apa is nagyon hiányzik már neki,és annak ellenére,hogy mindennap beszélünk,és látja is egyre sűrűbben mondja,hogy mikor jön már haza apa,és,hogy ne menjen vissza dolgozni.Jelzem ezzel már én is így vagyok,néha összecsapnak a fejem felett a hullámok,és nehéz egyedül megbírkózni mindennel.A tegnapi napra visszatérve,délután mikor mentem érte,úgy látszott minden rendben jó kedvűen ugrott a nyakamba,hozta a kis rajzát,pakolászta a cuccait,aztán egyszer csak megkérdezte,hogy hol van az üdítő amit reggel nem kért,és szigorúan kikötötte,hogy vigyem haza,ne rakjam a zsákjába.Mikor közöltem vele,hogy otthon van elkezdődött a nyarvogás,attól kezdve végig még öltöztünk,és az úton hazafelé nyafogott,semmi nem volt jó.Azt hittem soha nem érünk haza,jelzem nem is sietett,mert ugye már csak azért sem alapon.Mikor nagynehezen hazaértünk azért lassan rendeződtek a dolgok,de kb.egy óra elteltével közölte velem,hogy fáj a füle!Na gondoltam más se hiányzott az életünkből,adtam neki Cataflan cseppet(legutóbbi fülfájásnál nagyon bejött),és a fülmelegítős sapit is üzembe helyeztük.Aztán fél óra elteltével levette,és közölte,hogy már nem fáj a füle,és mintha mi sem történt volna jókedvűen játszadozott tovább.Most ott tartok,hogy nem tudom mi van,figyelgetem majd.Remélem nem lesz gond a hétvégén.
Dávidról. Tegnap délelőtt lement doktornénihez,megvizsgálta de nem talált semmit,azt mondta valószínüleg valami vírus,diétázzon,igyon sok folydékot,ha fáj a feje meg a hasa vegyen be gyógyszert,Hétfőn pedig mehet iskolába.Tegnap a feje még fájt,úgyhogy szedte a nurofent,meg pihent,remélem ma már rendben lesz minden.



2010. január 7., csütörtök

Dávid beteg


Dél körül megcsörrent a telefonom,Dávid volt,hazaküldték az iskolából mert nem érezte jól magát,fájt a feje,a hasa,és hányt is!Mondtam neki menjen el doktornénihez,mert délután rendel,el is ment de olyan sokan voltak,hogy nem várta meg mert hányingere volt!Szegény.A suliba a védőnő adott neki B6-ot,meg egy rubophent az lassan hatni kezdett,úgy hogy hányninger elmúlt de a feje még most is fáj.Holnap azért szépen lesétál majd doktornénihez,kíváncsi vagyok mit fog mondani.Na meg igazolás is kell,mert így holnap nem engedem iskolába.Most szegénykém nyomja az ágyat,adtam még neki egy nurofent,remélem elmúlik a fejfájás is,és tud pihenni.Ja ,és nagy szó,hogy be tudta venni a szemes gyógyszert,most elősször,életében,mert eddig egyszerűen nem tudta lenyelni,mindíg össze kellett neki törni,de volt,hogy még úgy is kijött belőle.Még jó,hogy nem volt rá sűrűn szükség mert nem beteges.




Apának!


Valami olyasmit akartam adni,
Amit nem lehet soha pénzért kapni.
Valamit, ami emlékül marad,
Valamit, ami szívből fakad.
Így hát beleadtam eleget,
Sok jót, szépet, és a szívemet.
Mert szív nélkül az ajándék,
Csak egy egyszerű jó szándék.
Ezért megírtam e versem,
Beleadtam szívem, lelkem.
Ettől lett ez az ajándék,
Nem csak szimpla jó szándék.
Hanem egy nagyszerű emlék,
Mert ha olvasod, olyan mintha veled lennék.

2010. január 6., szerda

Minden a régi

Lassan beindul a szünet előtti megszokott állapot.Reggel gond nélkül kelünk,délután gond nélkül jövünk haza.Ennek ellenére nagyon várom a szombati napot,hogy kicsit lehessen tovább aludni,és ilyen kutya hidegben szerintem az orrunkat sem dugnánk ki a lakásból.Ma is szakadt a hó mikor mentünk reggel,ráadásul a szél mindet az arcunkba fújta,borzasztó kellemetlen volt.Ééés,ma annyira időben indultunk az oviba,hogy még a pékségbe is be tudtunk menni reggelit venni,amit a csoportba megehet,jelen esetben pogácsát kért,és egy szívó szálas barack levet.Mikor jöttem el az oviból bekukkantottam az ablakon,és ott ült édesen az asztalnál,és falatozott.Délután elmesélte,hogy voltak kinn az udvaron,és hó embert építettek óvónénivel,aztán ebéd után nagyot aludtak,és délután rajzolt,sok sok napocskát,hogy jó idő legyen!Nem mintha nem szeretné a havat,mindig azt mondja fel kell öltözni jól és akkor majd nem fázunk meg.Apropó megfázás,egy kicsit már taknyos a szentem,bár még egyáltalán nem vészes.Remélem elég lesz az orr csepp,és az orr fújás.Biztos a sok hógolyózás,hó ember építés a ludas,de annyira élvezik a havat,hogy vétek lenne bent tartani őket a csoportba délelőtt!
Mióta leszokott a cumis üvegről olyan jó étvágya van,aminek annyira de annyira örülök.Szeretem nézni amikor eszik az mindig úgy megnyugtat ha tudom tele a pocija.Az oviban is azt mondják óvónénik már mikor összefutok velük,sajnos elég ritkán,hogy nincs vele gond eszik rendesen.Hát röviden ennyi a mai napból már csak a vacsi,és fürdés van hátra,és itt a megérdemelt alvás.Megint nagyon fáradt vagyok,remélem Franci is elalszik időben mert többnyire mindig akkor talál ki valamit,hogy,szomjas vagyok,pisilni kell,meg ilyen kis apróságok.






2010. január 5., kedd

A dal ugyanaz marad



Lehet, hogy tévedek, de olyan ismerős vagy nekem
Találkoztunk mi már valami vidám zenés helyen
Nem emlékszem pontosan, hiszen nagyon rég lehetett
és nem ült melletted még az a tündéri kisgyerek
Óh igen, valamit sejtek én, bár biztos nem vagyok
Sok-sok évvel ezelőtt te ültél éppen ott
Ugye te voltál az a kisleány, aki hangosan énekelt
és nem is vetted észre talán, hogy mindenki rád figyelt
Én énekeltem egy dalt és te énekeltél velem
A lámpák fénye felragyogott csillogó szemeden
Ha a gyermekedre nézel, látod, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
Látod, nekem is már régen felnőtt a kisfiam
és nem múlt el felettem sem az idő nyomtalan
De sosem fogynak a gyerekek, akik kérnek szüntelen:
hogy Jutka néni legyen szíves, énekelj nekem!
S én újra kezdem a dalt és ti énekeltek velem
A lámpák fénye felragyog a csillogó szemeken
Ha a gyermekeinkre nézünk, látjuk, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
„Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik…”

Csiribiri,Csiribiri zabszalma



Egy pár hete letöltöttem Halász Judit Csiribiri című dvd-jét,nagyon tetszett,még el is sírtam magam a Dal ugyanaz marad című nóta hallatán.Azóta vadászom a Halász Judit cd-ket,tegnap aztán sikerült letöltenem,annyira megörültem,most is azt hallgatjuk Franciskával.Annyira sajnálom,hogy mikor itt volt Szolnokon nem mentünk el a koncertjére,pedig nagyon szemeztem a plakáttal,az Aba -Novák előtt.Most azt tervezem,hogy megtanulom az összes dalt,és legközelebb mikor erre jár tuti nem fogjuk kihagyni!Gyerek koromban is nagyon szerettem,a kedvencem a Csudálatos Mary volt,na meg a Helikoffer,a Csiribiri,Luca babám,meg még az Állatkerti útmutatóra is sokszor roptam a tükör előtt.Ezeken a dalokon nőttünk fel,és most a mi gyerekeinknek énekel,nem kevés sikerrel,nagyon szeretik a gyerekek ez a dvd-n is tisztán látszik,na meg Franci is tátott szájjal nézte végig már nem is egyszer velem egyetemben.Csak ajánlani tudom mindenkinek!









Nyűgös reggel



Ma már nem indult olyan simán a reggel,sajnos.Franciska nagyon fáradt volt,mondjuk minden reggel fáradt,de bábozok neki énekelek bohóckodok,és akkor mindig megjön a jókedve,de ma nem sikerült mosolyt csalnom az arcára.Megmakacsolta magát,nem akart öltözködni amin nagyon felmérgeltem magam,sem időm,sem kedvem nem volt ahhoz,hogy könyörögjek neki mialatt a buszom elmegy és elkések.Fogtam felöltöztettem,miközben ő sírt aztán nagy nehezen elindultunk.A busz váróhoz érve elterelődött végre a figyelme a duzzogástól,és nyafogástól(lehet sikerült felébrednie a friss levegőn)Az óvodába már semmi gond nem volt vele!

A munka helyen gyorsan eltelt az idő,délután mikor elkezdett szakadni a hó kicsit megijedtem,hogy megint késni fog a busz,de nem így történt szerencsére.Sőt 10 perc alatt beért a városba,még a Tisza hídon is gyorsan áthaladtunk,pedig ott szokott lenni egy kis torlódás délutánonként.

Franciért így most időben odaértem az oviba,jól érezte magát,ma minden gond nélkül hazaértünk,nem nyűglődött mint tegnap.

2010. január 4., hétfő

Apának!


Csak megláttalak, s egy perc alatt a szívemben láng gyúlt fel.A szemed tüzén azt olvastam én,sohasem válunk el. Hát Úgy szeress, hogy sose múljon el, csak úgy szeress és boldoggá teszel,csak mindig úgy, hogy érezzem én, szíved enyém.Úgy vágytam rád, míg bántott a magány,mint kisdiák egy játszó társ után.Hogy itt vagy már, itt a szerelem, te hoztad el nekem.Melletted jó, szavad, mint könnyű szellő cirógató, mosolyod megnyugtató, szemed, ha rám néz, mint a sima tó, oly simogató.Hát így nevess te mindenkor felém, és úgy szeress csak mindig, ahogy én,csak mindig úgy, ez elég nekem,s boldog leszel velem.

Első nap a szünet után

Túl vagyunk a szünet utáni első napon.A korai kelés sem okozott gondot,így időben el tudtunk indulni itthonról.Szerencsére!
Kint megfagyott az úton a sok hó,csúszkáltunk jobbra-balra,totyogtunk mint a pingvinek.Kezem szatyrokkal tele,de még Francit is tartani kellett,hogy el ne csússzon,miközben meg én sem álltam túl stabil lábakon!Szörnyű volt,és nagyon idegesítő.

Nagy nehezen eljutottunk az oviba, minden gond nélkül átöltöztünk,nem sírt,hogy ott kell maradnia,jól érezte magát.Mondta,hogy szeret oviba járni.(nagyon örülök ennek)Aztán folytattam utamat,kicsit sem jó kedvűen.Fáztam ,fáradt voltam,és a csúszkáláson is jól felbosszantottam magam.A buszon ismerős arcok mosolyogva fogadtak,meg röpködött a sok BÚÉK.A munka helyen aztán gyorsan elrepült az idő,ma még lightosan,de holnap már megkezdődik a hajtás,leltár ezerrel.Nem baj végül is mert akkor jobban telik az idő.Délután viszonylag hamar kiértem a Szecskára,úgyhogy gondoltam veszek bérletet,az ablakon nem nagyon láttam be nem tudom mért gondoltam,hogy nincs senki a bérletesnél,mikor benyitottam hatalmas sor állt előttem,de mivel haladt a sor kivártam a sorom.Franci még nem az utolsó volt mikor odaértem érte az oviba,örömmel fogadott,de öltözködésnél már nyafizott.(Aztán egész úton hazafelé)Biztos elfáradt.Vissza kell még zökkenni ebbe a korai ébredésbe,én is nagyon fáradt vagyok.Kint kutya hideg van,és mire hazaértünk teljesen átfagytam,most meg a meleg lakásban kezdek kiolvadni,és ragad lefele a szemem.Azt hiszem ma nem nagyon kell altató,nekem legalábbis.(remélem Franci is így gondolja majd)
Myspace Graphics

2010. január 3., vasárnap

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
Repülőgép, amin jár,
Szél röpíti, az a gépe,
Így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
Megnézi a rádiót,
Belebúj a telefonba,
Lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
Fehér lesz a világ tőle,
Lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
Fehér már a város tőle:
Fehér már az utca,
Fehér már a puszta,
Pepita a néger,
Nincs Fekete Péter,
Sehol,de sehol
Nincs más fekete,
Csak a Bodri kutyának
Az orra hegye
És reggel az utca, a puszta, a néger,
A taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
És ráadásul a rádió
Mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!


(Gyermekkoromban nagyon szerettem ezt a verset)
Levettem a videót az oldalról,mert szerintem az zavarta tegnap be e blogomat.Azóta semmi baja.(remélem így is marad)
Tegnap sikerült rábeszélnem Francit,hogy bontsuk le a fát,és a karácsonyi hangulatot tegyük el a következő karácsonyra.Olyan ügyesen bontott,és tette a díszeket a dobozba,hogy azt hittem így nem lesz semmi gond.Erre ma bejelentette,:
- Anya,esik a hó,megint karácsony van,díszítsük fel a fát!
Mikor közöltem vele,hogy ez nem így van,csak annyit mondott,kezét csípőre rakta:-Ajjaj.Istenem.
Látni kellett volna az arcát,nagyon cuki volt.
Mostanában mindenben segítkezik,és sok dologban nagyon ügyesen.Ma például rakott krumplit főztünk,és ő szeletelte a tojást,és ő rétegezte a tepsibe a kolbászt,és krumplit!Teregetni is nagyon szeret.Már alig várom,hogy a mosogatót is felérje,és elmosogasson helyettem!(hi-hi)
Azt meg még nem is írtam,(nem akartam elkiabálni)hadat üzentem a cumis üvegnek.Már régóta terveztem,és ha tudtam volna ,hogy ilyen simán fog menni,már hamarabb megtettem volna!Bekentem a cumiját köröm rágás,és új szopás elleni lakkal(daum-exol),amitől borzasztó keserű lett az íze a cuminak,és azóta nem kell neki!Egyszer még megpróbálkozott,de mikor megint csak a keserű ízt érezte,megértette,hogy ez már nem jó.Nem is kéri azóta.Az az igazság,hogy a cumis üveg már csak este kellet,na meg a délutáni alvásnál(mondjuk a bölcsibe,és az oviba simán elaludt nélküle)szóval mikor nyűgi volt az mindig megnyugtatta,mert egyébként nem kellett.Egy rossz szokás volt semmi más!
Mostanában este a mese olvasást kéri amit meg szívesen teszek.(mondjuk a Piroska,és a farkast már unom na de ha ez a kedvenc)Már kívülről fújja,van mikor ő olvas nekem a képekből,és amit mond lassan stimmel a könyvben leírttal.Azt figyeltem meg,és ebben az óvónéni is megerősített,hogy Franci nagyon fogékony a mesékre,dalokra,mondókákra második,harmadik hallásra már ő is mondja!Remélem,hogy az iskolában is ilyen fogékony lesz majd.
Holnap,elkezdődik a rohanás,már elkészítettük az ovis cumókat,két szatyorral lett(ágynemű,törölköző stb.)Plusz még az én cuccom,megint úgy megyünk reggel mint a málhás szamár.Remélem sikerül majd idejében felkelnünk!

2010. január 2., szombat

Hol is tartottam

Szóval mielőtt eltűnt a blogom,éppen azt akartam elmesélni, Franciskámat,hogy érte tegnap este baleset!Na semmi komoly hál'istennek!Éppen fürödni készülődtünk,megnyitottam a csapot,és kértem,hogy vetkőzzön le,még én kikészítem a pizsit,meg ilyesmit.Mondanom sem kell nem vetkőzött,helyette felállt a kisszékére és a polcról leemelte a borotvát.Még szép,hogy elvágta az ujját.Kétségbe esett mikor vérezni kezdett az ujja hegye,alig lehetett megnyugtatni,bekötni sem akarta.Végül sikerült meggyőznöm,hogy rakjon rá papír zsepit még eláll a vérzés.Nem vérzett olyan nagyon ,de borzasztóan fájt,kB.annyira mint az a fránya haj mosás.Minden esetre tanultam az esetből,már a fürdőszoba polcról is le kell pakolnom minden"Tilos dolgot" ahogy Franci mondaná.De szerintem ez neki is jó lecke volt,megígérte,hogy nem nyúl többé borotvához.