„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2016. március 30., szerda

Rosszkedvűen

Már megint nem jöttem egy ideig. Nem időm nincs, hanem kedvem. :(  Csak olvasgatni járok ide nap mint nap. Tegnap volt a nővérem halálának 16.évfordulója. :( Igazán még a mai napig nem dolgoztam fel. :( Az ezzel kapcsolatos rosz érzés most megint eluralkodott rajtam. De igyekszem átlendülni a negatív gondolatokon.

A húsvét jól telt. Bár én nem szeretem, nem is tudtam átvenni a hangulatát. Voltunk otthon anyukámnál,ez viszont jó volt. Nagyon régen voltam már otthon, inkább anyukám jött hozzánk az utóbbi időben. Bejártam az otthon minden egyes négyzetméterét. Az emlékek csak úgy jöttek ahogy haladtam egyik szobáról a másikra, majd az udvar, a kert, az utca. Nagyon jó volt otthon lenni. Az utca most nagyon csendes volt, sehol egy lélek, pedig régen gyerekzsivalytól volt hangos. Ha volna ott munkalehetőség gondolkodás nélkül visszamennék. (Sajnos nincs. :( ) A gyerekek is nagyon jól érezték magukat.

Anna ma már ment oviba, csak ketten voltunk itthon Franciskával. Megtanultunk holnapra! Én már várom a holnapot, hogy megint menjünk dolgozni. Annyira nem élveztem most ezt a húsvéti hercehurcát mint a múltkori hosszú hétvégét.

Pár képet rakok, nem sokat fényképeztem, inkább csak élveztem a jó időt. 

A szülői ház kapujában




A padlásfeljárón napoztunk

Amikor én még kislány voltam

Anna,és Ricsi a húsvéti nyuszikkal az oviban.

Anna alkotása

A nagyfiú 

2016. március 26., szombat

Jó kis nap

Délelőtt elmentünk a csajokkal könyvtárba, hogy legyen egy kis olvasnivalónk az ünnepekre. Szeretünk könyvtárba járni mindenki megtalálja a kedvére való olvasmányt, de  időtöltésként is nagyon jó mert vannak játékok , amihez mindig akad jó társaság. Nem mellesleg mindig szerveznek valami jó kis programot a szünidőre, mint például tegnap délután. Kézműves játszóház várta a gyerekeket amire természetesen vissza mentünk.
Az idő is jó volt, nem fújt a szél végre, és sütött a napocska! :) Ma reggel a telefonom már 10 fokot mutatott 6 órakor. :) Szuper!!! Talán ma is találunk valami, jó kis elfoglaltságot. :)






Az alkotással ( Baris ceruzatartó)

Olvasósarok 

A másik alkotás

2016. március 24., csütörtök

Nyavalygós poszt

Itt a tavaszi szünet,természetesen megint nekem kellett szabadságra jönnöm mert Attilának dolga van. Tudtam egyébként, mert mindig ez szokott lenni, megbeszéljük, hogy ő jön el, de tuti ,hogy közbe jön mindig valami ami miatt mégsem tud.. Neki marad egy csomó szabadsága, én meg kikukázom az összeset. Amúgy most nyűgös vagyok, nem a szabadság hanem Franci miatt. Ma átjött egyik osztálytársa, és mit látok mit csinál őkelme? Tabizik. A kis barátnője meg jól eljátszik Annával. Most telt be a pohár, mert kértem, hogy tegye le és játszanak, elvégre hozzá jött a kislány, ő meg csak hisztizett, hogy neki nincs is semmije amivel játszon, és a szokásos nyavalygások. Most egy jó darabig nem fog tabizni az biztos.
Holnap elmegyünk könyvtárba valami olvasnivalóért, hátha talál valami jó kis könyvet. Tervezem, hogy kézműves játszóházba is elviszem őket, meg minél több szabadtéri programot szeretnék csinálni. Persze ha az idő engedi. Nálunk most hűvös van, és nagyon fúj a szél. Hiába süt ki a napocska, a szél miatt egyáltalán nincs olyan jó idő. :(
Olyan fáradt is vagyok fél ötkor keltem, szerettem volna visszaaludni,de a csajok is felkeltek már öt órakor. Jellemző, bezzeg mikor iskolába kell menni akkor nem tudnak felkelni. ÁÁÁÁh!!!! Álmos vagyok, nyűgös vagyok!!!! Még az a bizonyos is keserű!!!

2016. március 21., hétfő

Fogorvosnál

Ma megint nagyon korán keltem,és bármennyire is szerettem volna még visszaaludni,már nem tudtam,csak forgolódtam az ágyban, szóval most nagyon fáradt vagyok. Szvivem szerint már most lefeküdnék aludni.

Délután Annával fogorvosnál voltunk, még februárban kaptuk ezt az időpontot ellenőrzésre. Volt két kis apró szuvasodás alul a hátsó ötösön ezt a doktornéni szépen kijavította. :) Nagyon aranyos doktornénink van, már az első fogorvosi élményünk is annyira pozitív volt, hogy Annában semmi félsz nincs mikor megyünk hozzá. Büszke vagyok a gyerekeimre, mert én mindig annyira féltem a fogorvostól, ők meg olyan bátrak, és ügyesek. :) Most egy ideig megint nem kell mennünk.

2016. március 20., vasárnap

Velem is megtörtént

Anikó legutóbbi bejegyzése megihletett, hogy megírjam az én történetem, mert én is jártam hasonló cipőben, és szerintem mindenkivel megesik, hogy leereszt.
Nem is volt olyan rég, nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, volt rajtam jó sok súlyfelesleg, az arcom (mivel sajnos zsíros bőrrel áldott meg a jó isten) tele volt pattanással, karikás szemek stb. utáltam belenézni a tükörbe, ha lehetett inkább kerültem, de nem csak a tükröt az embereket is. Nem éreztem jól magam a társaságukban, mert olyan csúnyának és szerencsétlennek éreztem magam, önbizalom nulla, semmi! Bementem a munkahelyre leültem reggel az irodában, és csak munkaidő elteltével álltam fel, remélve, hogy senki nem vesz észre. Aztán egy nap az egyik kedves kolléganő akivel egyébként csak ritkán találkozom bent felhívott telefonon. (ma is hálás vagyok neki érte) Megkérdezte, mi van velem, mi az, hogy ki sem dugom az orrom az irodából, mikor a mi munkahelyünkön napi egy óra sport engedélyezve van. Vegyem tudomásul, hogy januártól (mert ez pont egy december vége időszak volt) együtt fogunk futni, erre készüljek! Elszégyelltem magam, és fájt az igazság, de tudtam, hogy nem akar rosszat. Így is lett januárban az első munkanapon már hívott, és mentünk futottunk. Nagyon nehezen ment az elején, de mikor befejeztük mindig olyan elégedettség, érzés, és büszkeség fogott el, hogy megcsináltam. Ez így ment napról napra, amíg szépen rákattantam, és elkezdtem változni. Már nem akartam elbújni, azt akartam, hogy észervegyenek, és úgy éreztem észre is vettek, nem úgy néznek rám mint egy rakás szerencsétlenségre, hanem felnéznek rám, büszkék rám ők is, én meg egyre jobban kihúztam magam. Mentem az oviba,  az egyik anyuka megjegyezte(és nem ő volt az egyetlen), hogy olyan jól nézek ki, mit csinálok? Futok, mondtam boldogan, elégedetten, büszkén!!! Most teljesen rendben vagyok magammal, összhangban van a testem a lelkemmel. Pedig most is vannak még néha pattanásaim, és a súlyom sem tökéletes (még), de van újra önbizalmam, és lássuk be ez nagyon fontos!

2016. március 19., szombat

Valami van a levegőben

Nálunk mindenki hisztis, és nem csak a gyerekek! Az idő sem olyan szép mint hétköznap volt, most borult az ég, és hideg is van. Fáztam mikor a boltba mentem reggel.
Ma finom húslevest főztem, rántotthusit sütöttem,és rizibizi volt a köret! Kipróbáltam Ágnes módszerével a rizs főzést, és sikerült. Nagyon finom lett, nem ragadtak össze a szemek, és nem is tartott sok ideig az elkészítése. Nagyon elégedett voltam magammal, hiszen én még a gyors rizst is el tudom rontani amit csak zacskóstól a felforrt vízbe kell helyezni pár percre. :) Hiába a rizsfőzés nem tartozik az erősségeim közé. Remélem legközelebb is sikerülni fog.
Édességet is akartam készíteni, találtam is még a múltkor egy nagyon egyszerű finomságot Éva blogjában de most sehol sem találom. Pedig még kommentet is fűztem hozzá, és nincs sehol eltűnt. Rejtély ! :)

Nagyon...

Fárasztó három munkanap volt ez. Bolondokháza a munkahelyen, majd bolondokháza itthon. Újra szaladó lakás, mert este már kinek volt kedve bármit is csinálni. Tetejébe, még a Mark Webberes ebéd is elmaradt. :D Viszont kárpótlásul gyönyörű tavaszi idő volt, és remélem, hogy a hétvégén is szép lesz az idő. Tegnap busszal jöttem haza, de leszálltam a városba kicsit csavarogtam, nézelődtem, feltöltődtem energiával, annyira jó volt, ilyen is kell.

Anna mostanában kikészít esténként. Nem igazán fáradt, minden van, éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilni kell, viszketek, ebben a pizsama felsőben nagyon melegem van, betakarsz, megölelsz,  nem találom az alvókám... stb.stb. sorolhatnám. Én meg hulla fáradtan ezt nagyon nehezen viselem el. Hétvégén itthon már nem alszik délután, nem igényli, arra gondolok már az oviban sem igényelné, csak ugye ott ebéd után szunya van. De jó nekik, bevezethetnék a munkahelyen is. :D Egyenlőre ötletem sincs mit csináljak vele, hogy időben elaludjon.

Franciska rákattant a furulyára, maga elé veszi az énekkönyvet, és fújja, és fújja. Egy idő után nagyon idegesítő, főleg mikor többszöri nekifutásra sikerül csak, ja és mikor fúj egy magas hangot amibe a dobhártyám is beleremeg, vagy mit tudom én mit csinál de fájdalmas, na akkor már szoktam mondani, hogy elég lesz,és majd holnap is gyakorolsz kicsit. Szerintem apa, már gondolatban apró darabokra törte a furulyát,és messzire kivágta az ablakon. Őt jobban megviseli mint engem. A szomszédok véleményét meg még nem ismerem, még nem kopogtak át, vagy csöngettek be. :) Talán annyira mégsem hangos.

Tegnap reggel Ágnes bejegyzése, nagyon megérintett,és meghatott. Sokat gondoltam rá egész nap,és egy kedves dalt dúdolgattam magamban amit szerettem volna már vele reggel megosztani, de telóról nem tudtam. De itt most megteszem.


2016. március 16., szerda

Fáradt vagyok

Egész éjszaka Mark Webberrel fotózkodtam, de mindig volt valami gond a felvétellel.
Végül már annyiszor kuncsorogtam neki, hogy készítsünk újra közös képet hátha most összejön, hogy meghívott ebédelni. :D Természetesen itt fel is ébredtem. Na hátha ma este bepótoljuk. ;) Megyek el is teszem magam holnapra, ma már semmire nem vagyok jó. Leragad a szemem.

2016. március 14., hétfő

Képes

Olyan szépen sütött ma a napocska, de a szél miatt nagyon fáztam! Azért volt aki jól érezte magát. :)


Szeretem a rajzait :) is!
Tegnapi remekmű. Készítette: Anna

Kiszekusza

Hajnali, fél öt óta itt ülök a gépnél, jellemző. A gondolatok cikáznak a fejemben, de mégse tudom őket értelmes mondatokba rendezni. Összevisszaságok. Közben lesem az ajtót mikor bukkan fel mögüle egy kis álmos kócos kobak. Próbálom minél halkabban leütni a billentyűt mert itt papírvékonyak a falak, nehogy pont én legyek aki felébresztem őket, aztán meg sápítozok, hogy mért kell ilyen korán felkelni, mért nem alszanak még.
Tegnap végül nem voltunk szabadtéri programon. A délelőtt elment takarítással, délután pedig átmentünk a barátainkhoz "gofripartira". Gyerekek jót játszottak, felnőttek közben beszélgettek. Amúgy sem volt jó idő, nagyon fújt a szél, az erkélyt nem is takarítottam ki. Mára beszáradtak a ruhák, lehet újabb adagot mosni, na meg ezeket kivasalni. Nem nagyon szeretek vasalni, vagyis ez így nem is igaz, inkább csak elkezdeni nehéz. Számomra a vasalás egy kihívást, amit meg kell oldanom. Rakosgatom a ruhás kosarat ide-oda, a ruha halom meg csak nő benne, és mégjobban gyűrődik, a mosógép meg már a következő adaggal duruzsol a fürdőben, szóval erőt veszek magamon, és kivasalom. Boldogság, és büszkeség tölt el miután végeztem. Boldogság mert miután eltűnt a ruha halom a kosárból olyan szép rend van újra, és büszkeség, mert a kihívást teljesítettem. :) Biztos zizinek tűnök, de tényleg így van.
A múltkor apa takarította a szemeteskukát, zsörtölődött közben, hogy ezt mindig neki kell csinálni, mert ha ő nem csinálja meg akkor senki. Erre én csak annyit feleltem, hogy igen ez olyan lehet mint a wc amit folyton én takarítok ki, de mondhattam volna a vasalást is (de a wc ütősebb volt). Nem is zsörtölődött tovább, gondolom belátta igazam van, most az egyszer.
Olyan jó férj Ő egyébként. Mindenben segít nekem, egy szavam sem lehet rá (a wc-t is kitakarítaná, ha megkérném,még vasalna is) Ha jobban belegondolok,és ezt csak nagyon halkan jegyzem meg: elkényeztetett. :) Psszt!!!!

2016. március 13., vasárnap

Elmúlt,és jelen

Mikor a gyerekek elégedetlenek azzal ami van, akkor szoktam nekik mesélni az én gyermekkoromról. Ami egyébként egy nagyon szép időszak volt az életemben. Pedig nekem nem volt megannyi játékom, ami
aztán egy nap boldogság után  a polcon porosodhat, és én meg ott unatkozom mellette. Felidéztem nekik, hogy milyen jót játszottunk az utcán a többi gyerekkel, éppen ezért büntetés volt ha esős időben otthon kellett maradnunk. Bár általában akkor is összeverődtünk valakinél. És ahogy így nagy lelkesen mesélem emlékeimet egyszer csak Anna megszólal:
- Anya neked szegény korodban volt ovi? ( Ja, volt de azt nem szerettem, nem sok emlékem van, ami van az is rossz.)
Egyébként nem éreztem szegénynek magunkat, átlagos család voltunk,szüleim dolgoztak, mindent megkaptam amire szükségem volt. Amire meg nem volt szükségem szerintük,de szerintem meg igen, azt a nagyszüleimtől kinyavalyogtam. Boldog gyermekkorom volt. Csupa szép emlék, sok-sok szeretet! Tudnék mesélni órákat, de most nem fogok.

Jellemző, hogy mikor lehetne pihenni akkor nem tudok. Jó lett volna aludni legalább hét óráig, de Anna átjött közénk, én meg valahogy vonzom őt mint valami mágnes, így a két méter széles ágyból jó ha legalább ötven centi az enyém szélen. Moccanni nem tudtam a gyerek meg tapad rám. Miután már nem volt egy testrészem sem ami nem fájt volna feladtam, és kijöttem. Kihasználom ezt a kis nyugit, kávét szürcsölgetek, és olvashatom a kedvenc blogjaimat. :) Imádok itthon lenni a családdal, imádom ezt a nyugalmat ami körülvesz ,a jelen pillanatról van szó, mert ahogy majd nyílik az ajtó röppen el a nyugalom,de akkor is imádom. :) Nem kell sietni, kapkodni, nem késünk el sehonnan. Nézek is majd még valami szabadtéri programot a gyerekeknek, biztos lesz valami bent a városba. Apa nem biztos, hogy örül majd neki, olyan nehezen indul el itthonról. A mozi sem volt egyből a kedvére, de aztán mégis jól érezte magát, sokszor csak elindulni nehéz.

2016. március 12., szombat

ÁKOS - A FÉNYBE NÉZZ (2010) :: Official video, HD

Apró örömök 2.

Nagyon jól sikerült nap lett ez a mai. Pedig mikor a reggeli posztomat befejeztem végigfutott az agyamon, hogy itt ez a hosszú hétvége,és a mai napra annyi mindent terveztem, de minek. Főleg a mozi miatt izgultam, mert ugye azt megigértem, és az igéret szép szó. Mi van ha nem végzünk addig. Mozi négykor kezdődik, azért fél négyre ott kellene lenni minimum. Aztán gyorsan összeszedtem magam, kerültem fordultam összepakolásztam, gyerekek megreggeliztek, átöltöztek mindent egy szóra teljesítettek,olyanok voltak mint a kisangyalok. :) Lementem a pékségbe kenyérért, kilenckor már nem volt egy darab sem. Atya ég, mire készülnek az emberek, bele sem merek gondolni mi lehetett ma a hiperszupermarketekben. :) Apa közben elkezdte főzni a töltöttkáposztát, kicsit elszámoltuk magunkat,és túl sok tölteléket készítettünk, úgyhogy a maradékból paradicsomos húsgombóct készítettünk. Holnap nem kell főzni, de lehet, hogy még hétfőn sem. :) Én meg készíthetem a bilagitot. :) Délutánra mindennel elkészültünk, el tudtunk menni moziba. Anna nem aludt, ma délután mert túlságosan izgatott volt, féltem hogy majd elalszik a film közben, de nem. Ezt a filmet néztük meg  Zootropolis tetszett. :)
Jó idő volt ma, annak ellenére, hogy el volt borulva, és fújta a szél. Holnap ha sütne a napocska rendbe tenném az erkélyt, hogy végre megint ki tudjak teregetni, már alig várom, hogy eltünjön a szárító a szobából.




Apró örömök

Tegnap nem dolgoztam, végre eljutottam a kozmetikushoz, újra emberi kinézete lett a fejemnek. :) Nagyon ráfért!
Már egy ideje szeretnék cipőt venni magamnak, átmenetit. Tegnap megtaláltam! Szerelem volt első látásra. Mintha csak engem várt volna ott a polcon. :) Nagy a boldogság! :) Nagyon nehezen találok cipőt magamnak, mert magas a lábfejem, és még széles is, kicsi is, szóval nem egyszerű. De ez valami csoda, kényelem a köbön. :)

Végre hosszú hétvége, hurrá!!!  Talán most pihenésre is jut idő ezalatt a négy nap alatt. A gyerekeknek még mozit is ígértem Anna már tegnap számon is kérte, hogy mikor megyünk, mert ahogy hazaérünk az oviból az onnantól ugye már hétvégének számít. Remélem az időjósok akik esős hétvégéről beszéltek, most nagyot tévedtek, és nem kell a hosszú hétvégét a négy fal között töltenünk mert szakad az eső. :(

Ma szabolcsi töltött káposztát főzünk ebédre. Imádom!!!! Apa szabolcsi, általa ismertem meg ezt a finomságot. Eddig is szerettem a töltött káposztát, de felénk savanyú káposztából készítik, és el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet édes káposztából, vagy akár kelkáposztából. Hát valami isteni!

Tegnap a gyerekek, az iskolával, és az ovival március 15-i megemlékezésen vettek részt. Anna a helyi tv-ben is feltünt egy pillanatra, nagyon boldog volt. :) Ovónéni szokott fényképeket készíteni, remélem a hosszú hétvégén lesz majd neki is egy kis szabadideje, hogy megossza velünk.

2016. március 9., szerda

Egy sűrű hét...

A héten csak sűrű napjaim voltak, nem nagyon tudtam írni.

Ma végérvényesen, és visszavonhatatlanul letettem a téli kabátot, elegem lett belőle! Már annyira utáltam,hogy elmondani nem tudom. :) Inkább jobban aláöltözöm a tavaszinak. A csajoknak is sikerült ma vennem kabátot az Aldiban, hétfőtől árulják nem sok bizadalmam volt benne,hogy még lesz,de szerencsénk volt.
Vettünk még sapikat vékony anyagút. Ma volt Annáéknál a kiszézés. Remélem sikerült rendesen jó messzire űzniük a telet,és a betegségeket. :)
Már nagyon várom a hosszú hétvégét,lesz mindenre idő remélhetőleg még pihenni is. Anna már rágja a fülem mikor megyünk moziba. A nyáron megnéztük a minyonokat nagyon tetszett neki. Azóta is azt hajtogatja. Most valami Barbiet akar megnézni.
Mára ennyi,mert leragad a szemem! :) Jó éjszakát!! :)

2016. március 7., hétfő

Csak képes

A facebook a mai napon a következő emléket idézte fel nekem. A tavalyi farsangon készült.



Ma pedig, kreatívkodtunk. Zajkeltő eszközöket kellett gyártani a holnapi kiszézésre. :)



Ez meg egy üzenet a munkafüzet végén. :))



2016. március 5., szombat

Semmi komoly

A tegnap reggeli, hányás szerencsére nem volt komoly.Kijött aminek ki kellett jönnie,és ennyivel be is fejeződött. A csajozós nap pihenéssel telt, jó volt így is, rámfért. Még aludtam is egy nagyot ebéd után. Olyannyira elvoltunk itthon, hogy kicsit meglepetten olvastam este milyen szép tavaszi idő volt tegnap. Reggel mikor Annával elszaladtam az oviba olyan borongós volt az idő, még csak sejteni sem lehetett, hogy a nap folyamán sütni fog a napocska. Nem baj így volt jó ahogy volt. Estére még összerittyentettem egy isteni finom vacsorát (rakott csirkemellnek indult, és tulajdonképpen az is lett csak kicsit átvariáltam a receptet :) ) A fiúknak nagyon ízlett, a lányok találtak benne kivetnivalót. ( mexikói zöldségkeveréket raktam bele, és Anna ma nem szerette benne a zöldbabot, máskor amúgy igen, de most az istennek sem, még a gomba ilyen nála, meg mikor mi, de egyszerűen csak nem volt éhes) Én a fiúkhoz csatlakoztam, isteni volt!

Lehet,hogy írtam már de mostanában annyira lusta vagyok. A tavaszi fáradság lehet rajtam? Nem tudom. Mivel nem egyedi eset másoktól is hallom,hogy hasonlóan éreznek,így én rá fogom. Pedig annyi de annyi dolgom lenne így hétvégén meg főleg. Javaslom legyen a hétvége több napos, mondjuk már csütörtöktől, és akkor arra is jutna idő, hogy egy nap csak pihenjünk,egész nap pizsamába mászkáljunk a lakásba, filmezzünk, nagyokat aludjunk, vagy kiránduljunk valami szép helyen, és a gyönyörű tavaszi időben szépen feltöltődjünk energiával. Most,hogy belegondolok,lehet ez utóbbi lenne a leghatásosabb,igen ezt szeretném most!

2016. március 4., péntek

Ember tervez...

A betervezett csajos napunkról Franciskával le kellett mondanunk. Ugyanis kora reggel azzal jött ki a szobából, hogy hányingere van, és fáj a hasa. Aztán könnyített magán mindkét irányból. Azóta mondjuk semmi nem történt, és remélem, hogy már nem is fog, de így el kellett, hogy napoljuk ezt a klassz kis programot. Shoppingolós csavargós lett volna. A ruhatárát ugyanis elég rendesen kinőtte. Szeretnék neki egy átmeneti kabátot valami dzseki szerűt, mert a téli már meleg lesz, nadrágokat, pólókat. Magamnak pedig egy cipőt szerettem volna. Bár még ha apa hazajön a munkából lehet, hogy azt megejtem egyedül. :)
Dechatlonba is el akartunk menni. Na mindegy ez most így alakult.

Tegnap fogadó órát tartottak az iskolában, apa ment el. Összességében nincs Francival nagy gond, kitűnő tanuló, tanítónénik szerint zsigereiben van a tudás, de nagyon lusta. Szorgalom majdhogynem nulla. Tudom, észrevettem itthon is, olyan Pató Pálos. :) De tényleg! Ha például fel van adva egy vers, és van mondjuk egy hét arra, hogy megtanulja akkor a hét első felében szíve szerint rá sem nézne, persze ezt nem hagyjuk, úgyhogy tanul, de nagyon nyögvenyelősen. Az utolsó napon pedig ráhúz és pikk-pakk megtanulja hibátlanul ötösre. Vagy ha hétvégén gyakoroljuk itthon a matekot ott ül felette, nem érti, persze azért mert arra sem veszi a fáradságot, hogy normálisan elolvassa a feladatot, jön a veszekedés, a sírás. Majd egy óra elteltével (ami egyébként egy örökkévalóságnak tűnik) rájön, hogy addig úgysem fogjuk békénhagyni még be nem fejezi a feladatot, gyorsan megcsinálja. Nem tudom mivel kellene motiválni. A dolgozataiban a hiba általában  figyelmetlenségből adódik. Nyílt órán például olyan büszke voltam rá, mert annyira okos volt, egész órán remekelt. Itthon meg leereszt mint a lufi. Persze hol eresztené le máshol mint itthon, de ha nem gyakorlunk (mert ilyen is volt már) ha nem tartjuk szinten a tudást akkor meg a rossz jegy rögtön becsúszik. Nem könnyű!

Tegnap reggel készítettem egy fotót titokban a háttérben amikor apa,viszi be Annát az oviba, mint egy kisbabát. Apa ugyanis burokba tenné mindkét leányzót, hogy soha még a szél se érhesse őket. Persze ezt a csajok ki is használják.
Hogy értsétek miről is van szó. Ha én viszem a lányokat oviba, suliba. Korán ébresztem őket, hogy legyen idő teljesen felébredni, felöltözni, és ne kelljen rohanni, ugyanis a busz nem vár rám a megállóban. Francit csak a zebráig kísérem kap egy puszit, ölelést, vigyázz magadra,érezd jól magad, megvárom, hogy átér onnan már egyedül megy az iskolába. Kb. 150-200m amit egyedül tesz meg. Annával buszra pattanunk majd már sietve lépkedünk az oviba, ahol gyorsan átöltözik, és már futunk is a gyűjtőcsoportba,puszi, öli, simi és már szaladok is, mert kb 3 percem marad a buszérkezéséig.
Ha apával megyünk( autóval) akkor később kelnek a gyerekek, mert szegények hagy aludjanak. Minél később indulunk, hogy ne sokat kelljen a gyereknek várni az aulában (ami egyébként elmondások szerint jó buli.) Bekiséri a gyereket egészen az auláig, sok sok puszi, hosszú ölelés, gyerek után hosszasan nézés majd végre jön, és mehetünk az oviba. Minél később érünk oda annál jobb, mert akkor nem kell a gyereket gyűjtőbe kisérni.(a gyűjtőcsoport szerinte rossz, pedig nem) Anyának puszi öli,simi. Apának sok puszi hosszú öli, sok-sok simi, minél tovább hátha felbukkan az óvónéni végre a bejárati ajtóban. :)

2016. március 2., szerda

Lótunk futunk....

Már a múlthéten eldöntöttem, hogy újra elkezdek futni. A műtét óta nem nagyon futottam, csak vagy kétszer. De most elhatároztam magam, na meg mert muszály. Kedden mentem is, de ma már annyi dolgom volt, hogy nem tudtam lemenni. Holnap szintén nem hiszem, hogy lejutok. Khm. Szóval jövöhéten kezdek el futni újra. :) De tényleg!

Oviban minden rendben zajlik, most nyugalom van. Túl vagyunk a farsangon, most a kiszézés következik, és a húsvét. Kiszebábok készülőben. Remélem sikeres lesz a télűző projekt. Tavaszt szeretnék. Már annyira utálom a télikabátot,de még nem merem lecserélni.

Suliban nem sok minden történt. A gyerkőcök örömére csak kedden,és szerdán volt tanítás. Hétfőn ugye a sztrájk, csütörtökön, pénteken,és szombaton pedig nevelés mentes napot tartanak.
Tegnap kikapták a környezet,és a matek dolgozatot, ötös lett mindkettő. Nagyon megdicsértem, nagyon büszke vagyok rá. ☺ Holnap du-án fogadóóra lesz. Apa megy majd. 

Pénteken szabin leszek Francival. Úgy tervezem tartunk egy klasz csajos napot, egy olyan jó kis beszélgetős csavargóst.  Bárcsak az idő is szuper lenne. Nagyon szeretném.