„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2010. február 28., vasárnap

APA A KONYHATÜNDÉR !

Most hétvégén apa serénykedett a konyhában, fogyókúra nálunk felejtős, pedig jó lenne megszabadulni pár kilótól. (na az nem most lesz.)
 Szeret főzőcskézni nagy örömömre.
Ma pl.: fasírtot sütött krumplipüré körettel, mindkettőt imádom,tele is ettem magam annak rendje,és módja szerint.

Ez itt a tegnapi főzőcskekor készült,itt még segítséggel,Franci éppen a Frankfurti levesbe kontárkodik bele. :D

Már nem sok van hátra...


Süti,süti pogácsát apának,anyának,kedves kis bogarának... :)))


Nyamiiii, Isteni finom lett.

2010. február 27., szombat

A héten még alig írtam valamit magunkról,igaz túl sok dolog nem is történt velünk most sem.
A héten még apa vitte-hozta Franciskát az óvodába.
 Egyik reggel fel is hívott,hogy mikor beadta a csoportba,és az ablakon benézett,hogy mit csinál,csak ácsorgott a csoport közepén elhagyatottan mint egy kis árva akinek se apja ,se anyja.
Úgy megsajnálta legszivesebben visszament volna érte,de délután mikor megkérdezte óvónénit Ő arról számolt be,hogy jókedvű volt egész nap,csak reggel szokott olyan kis tétova álmodozó lenni.
A héten elűzték a telet is az oviban,kiszebábot készítettek amit jól elégettek az udvaron.
Franci elmondása szerint Ottika néni segített neki bedobni a bábját mert majdnem megégett .(Mármint Franciska.)
Ma meg a szokásos hétvégi programok, főzés,takarítás, mosás...,
Ja, és ma be akartunk menni a városba,mert lesz valami télbúcsúztató de olyan szél fúj,meg az eső is esik itthon maradtunk. Lustizás ezerrel.


2010. február 25., csütörtök

APÁK NAPI VERS

Annyira aranyos ez a kis versike apukáknak.Ilyen versel még nem is találkoztam,de ez nagyon megtetszett,gondoltam bejegyzem majd megtanítom Francinak.
Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!


Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e, mondd, korán reggel
dolgozóba menni?


Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?


Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!


Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!


Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

2010. február 24., szerda

HÁTTÉRVÁLTÁS! :D

Eddig tartott,nem bírtam ki,lecseréltem,és abban is biztos vagyok,hogy nem ez lesz az utolsó.
Ági szebbnél szebb háttereinek nem tudok ellen állni. Most ezzel szemeztem egy ideje,és egy pár napig biztos ez is marad. Na de meddig,hááát nem tom!


2010. február 21., vasárnap

A VITYILLÓ

Franciska nagyon szeret óvodásat játszani itthon,természetesen ő az óvónéni,a gyerekek pedig a plüss állatkák,és babák. Észrevétlenül szoktam fülelni,mert ha észreveszi,hogy ott vagyok,és őt nézem zavarba jön ,és abbahagyja az egészet.Pedig nagyon szeretem hallgatni,mert ilyenkor szinte betekintést nyerek abba,hogy mi is zajlik az óvodában. Ma egy új mesére kaptam fel a fejem,amit még nem hallottam tőle,biztos mostanában hallhatta,a vityilló.Gyerek koromban  nekem is nagyon tetszett ez a kis mese,rákerestem a neten,hogy újra elolvassam,de a végére valahogy nem emlékeztem,biztos az már akkor sem tetszett.


A vityilló

Állt a mezőn egy kis vityilló. Odaszáll a fényeske-legyecske s bekopogtat:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
Senki sem felel. Berepül a fényeske-legyecske, s betelepszik.
Odaszökik az ugribugri-bolha:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- Én, a fényeske-legyecske. Hát te ki vagy?
- Én az ugribugri-bolha.
- Gyere, lakjál velem.
Beszökik az ugribugri-bolha s most már ketten laknak ott.
Odarepül a dunnyog-szúnyog:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- Én a fényeske-legyecske, meg az ugribugri-bolha. Hát te ki vagy?
- Én a dunnyog-szúnyog.
- Gyere, lakjál velünk. Most már hárman laknak ott.
Odasurran a serényke-egérke:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, meg a dunnyog-szúnyog.
Hát te ki vagy?
- A serényke-egérke.
- Gyere, lakjál velünk.
Most már négyen laknak ott.
Odaugrik a brekeke-béka:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, meg a serényke-egérke. Hát te ki vagy?
- Én az ugribugri-béka.
- Gyere, lakjál velünk.
Most már öten laknak ott.
Odajön az alamuszi-nyuszi:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, a serényke-egérke, meg a brekeke-béka. Hát te ki vagy?
- Az alamuszi-nyuszi.
- Gyere, lakjál velünk.
Most már hatan laknak ott.
Odaszalad a csalóka-róka:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, a serényke-egérke, a brekeke-béka, meg az alamuszi-nyuszi. Hát te ki vagy?
- Én? A csalóka-róka.
- Gyere, lakjál velünk.
Most már heten laknak ott.
Odasompolyog a vityillóhoz az ordas-farkas a bokrok sűrűjéből:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, a serényke-egérke, a brekeke-béka, az alamuszi-nyuszi, meg a csalóka-róka. Hát te ki vagy?
- Én az ordas farkas, a bokrok sűrűjéből.
- Gyere, lakjál velünk.
Ott éltek, jól éltek.
Odacammog a vityillóhoz a medve, s bekopogtat:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, a serényke-egérke, a brekeke-béka, az alamuszi-nyuszi, a csalóka-róka, meg az ordas farkas a bokrok sűrűjéből. Hát te ki vagy?
- Én a medve - mind megöllek benneteket! Ráfekszem a vityillóra, s összetörlek benneteket!
Megrémültek, kirohantak a vityillóból. A medve pedig rácsapott talpával a kunyhóra, s pozdorjává zúzta.


2010. február 20., szombat

2010. február 19., péntek

NEFELEJCS FIFI

Az új szerzemény,Fifi.Franciska nagyon imádja,mindenhova elkiséri,még az oviba is.

HARAGOSI

(új vers a repertoárban)


Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.


VÉGRE PÉNTEK!

Nagyon örülök,hogy végre péntek,sűrű volt a hét,jó lesz egy kicsit pihenni végre.Franciska,és Dávid is jól van hál'istennek.Ma volt az oviban a farsang búcsúztató,levették a gyerkőcök a farsangi díszítést a csoport szobában. Mostmár várjuk a tavaszt! Remélem jönni is fog hamarosan. Ma is milyen isteni idő volt,ahhoz képest,hogy reggel milyen nagy volt a köd,délutánra,hogy kivirult.Jó lenne ha mostmár így maradna.(Közben apa most jött fel,és mondja,hogy szakad az eső!Nnna,ennyit az időjárásról.)
Ma hamarabb végeztem a munkahelyen,és bementünk apával a városba kicsit csavarogni.Szeretnénk venni egy új szekrénysort mert már nagyon ki van a régi,szegény már 20 éves,meg még szeretnénk kicserélni az nyílászárókat is,és kérdezősködtünk,hol mennyiért vállalnák.Bútor téren a góliátban találtunk kedvünkre valót,108-ról most le van akciózva 79e-re,szerintem teljesen jó.Ifjúsági szekrénysorok is voltak,az egyik 49ezer a másik pedig 55ezer,nekem az utóbbi nagyon bejött.Na de ne legyek telhetetlen.
A hét eseményeiről nem is tudok többet írni mert igazán nem történt semmi különleges emítésre méltó dolog.Szilvi írta a múltkor egyik bejegyzésében,hogy a jó dolgokat olyan természetesnek vesszük,milyen igaza van.


2010. február 17., szerda

Vaklárma volt.

Újra minden a régi kerékvágásban,Franciska már nem elutasító velem,és Dáviddal sem undok.Hurrá!!
Mostmár ugyan úgy bújik hozzám is mint máskor,nagyon örülök!!





2010. február 15., hétfő

Le vagyok....??

Mióta apa hazajött,Franciskánál ő a favorit,ami nem is baj,meg is értem.Nem is volt vele semmi bajom eddig hiszen én is ki tudtam kapcsolódni,és hátradőlni kicsit.Még ma meséltem is a kolléganőimnek,hogy milyen jó dolgom van újabban. Aztán ahogy hazaértem döbbenten vettem észre,hogy velem nem foglalkozik, nem szaladt elém,nem adott puszit,és tisztára úgy viselkedett mintha ott sem lennék.Néha úgy éreztem,hogy még a szemkontaktust is kerüli velem.Apa is észrevette,és próbált rá hatni,hogy ne viselkedjen így velem,de nem nagyon hatotta meg,még ő volt megsértődve.Mondtam is apának ne erőltessük rá azt amit nem akar.Tegnap Dávidot is megbántotta,undok volt vele,és azt mondta neki,hogy nem szereti,de mára már rendeződött közöttük a viszony.Remélem nem tart köztünk se sokáig ez az állapot,mert nem esik túl jól anyai szivemnek.Hiányzik a bújás,az ölelés,a sok puszi!!!!!! Jó lenne tudni,hogy ő hogy érez,és mi zajlik a kis fejecskéjében,ami ezt a viselkedést hozza ki belőle!

2010. február 13., szombat

Házassági évfordulónkra!

Scrapbook at WiddlyTinks.com
 



“Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
és zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés, mennyire szeretlek!”
  

Még mindíg képek

Nagyon gyorsan telnek az itthon töltött napok,a gyerekek jól vannak mostmár,Dávid mondhatjuk,hogy teljesen gyógyult,kutya baja,Franciska viszont még mindíg köhög de már nem olyan vészesen. Hétfőn már megyek dolgozni,pedig olyan de olyan jól éreztem magam itthon családi körben!
 Ma újra raktuk a gépet,és valami lett a mentéssel,mert eltüntek a dolgaim,Franci meséi,a zenék,képek minden.Szomorú vagyok,de még szerencse,hogy azért sok mindent le tudok újra tölteni. Már el is kezdtem a Barney-val,akkor is nagy meló volt most sem lesz kevés,Dóráról,és a Diegoról meg nem is beszélek!
 (sííírok)

Rakok fel megint pár képet!



Franciska amint éppen arra készül,hogy fejest ugorjon az utazó ládába.Ha ki- vagy szétpakolásról van szó,hát akkor Ő segít mindíg egy szó nélkül!Na persze mikor arról van szó,hogy összepakolni akkor gyorsan eltünik,de csak itthon mert az oviban nem egyszer láttam már,hogy elpakol maga után.
( Mért nem működik ez itthon is??????)



Tánciznak Dáviddal. A korkülönbség 11 év de mégis nagyon jól elvannak,néha Dávid annyira le tud ereszkedni Franciskához,és jókat játszanak.Mondjuk mostmár egyre ritkábban,mert azért elég rendesen kamaszodik,másfelé terelődik már az érdeklődési köre.Nem sok idő jut kishugira.


De azért nagyon szeretik egymást!


Első este még a fürdés sem ment apa nélkül! CUKIK!


Itt pedig éppen a keksztekercs töltelékét készítjük,Franci itt még csak figyelő,de nem sokáig,mert állandóan segítkezni akar.Nem tudom ez a tulajdonsága megmarad-e majd akkor is ha már nagyobb lesz,és megkérem rá,hogy segítsen.Na majd akkor megmutatom neki ezt a bejegyzést. :)


Itt már megkaparintotta a kanalat,és próbálkozik!

2010. február 10., szerda

Apa itthon!

Tegnap,éjjel 11:30-kor végre megérkezett Apánk!! Jó,hogy eltelt ez a fél év!


Reggel aztán kipakolás a nagy hátizsákból,és az utazó ládából.



Nos,ez nem az első nagy ölelés volt,hanem már a sokadik!Tegnap éjjel Franciska kicsit nyűglődött.De mikor megemlítettem neki,hogy itthon van apa,olyan hirtelen kipattant az ágyból,és ugrott az apja nyakába,hogy ő alig tudta elkapni.Nagy volt az öröm.Azért gyorsan visszaaludt,természetesen apa karjaiba.



Előkerültek az ajándékok is a láda mélyéről!



Apával együtt bontogatták,Franci nem nagyon tud betelni ma apa társaságával! (De így van ez jól.)



Dávid az egyik garnitúra kosaras mezben,amit kapott!



És a jól megérdemelt csók! :)))) (Még a végén féltékeny leszek! ;) Na nem csak viccelek.)


2010. február 9., kedd

Ez most a kedvencünk

Halász Judit : Károgós

Som Dere Som Dara,Som Vessző,
Kikereki Pókokat Ébresztő,
Pitteg a,Pattog a Bekereki Bokorág,
Hejehuja Szélnek Tél ad Parolát.

Rezgő,Zizegő Zabsarjú,
Doboraki Dombon Vakvarjú,
Károgat,Kéreget,Keresi a Kék eget,
A kereki Keresztútnál Somot szedeget.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bizom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

2010. február 8., hétfő

“A gyermektársaság gyógyír a lélekre.” (Dosztojevszkij)

Doktor néninél

Reggel mikor felébredtünk Dávid azzal fogadott,hogy nem érzi jól magát,nagyon fáj a torka,és a hasa,és ezt még hányingerrel tetézte.Úgyhogy összeszedtük magunkat,és elsétáltunk doktornénihez hármasban.Ahhoz képest,hogy hétfő volt,és dokinéni még helyettesít is nem  voltak olyan sokan, hamar bejutottunk. Franciskánál mint a múltkor nem talált semmit,a torka nem piros,a tüdő tiszta,szóval semmi. De akkor mitől lázasodott be???Kérdem én.Biztos valami vírus jött a válasz,és ezzel le voltunk rendezve. Dávidnak a torkát viszont pirosnak találta,de azon kívül semmi. Mindenesetre itthon maradunk a héten. Holnap jön haza apa,és egy beteg családot talál szegény!
A mai napunk egyébként édes semmit tevéssel telt el.


2010. február 7., vasárnap

Helyzet

Tegnap délelőtt nem volt lázas Franciska,de délutánra megint felszökött a fránya láz,kapott Nurofent aztán lefeküdt,és el is nyomta az álom.Én is nagyon fáradt voltam,mert éjszaka nem túl sokat aludtam,folyton Franciskát figyeltem,mert forgolódott,nyűglődött,volt,hogy fázott,és volt,hogy melege volt,meg itattam is nem akartam,hogy bármi baja  legyen,mert olyan forró volt a teste a láztól.Úgyhogy az tegnap előtt éjszaka mozgalmasra sikeredett.
Tegnap este azért megint belázasodott,de az éjszaka már nagyon jó volt,aludt végig nem volt vele semmi probléma.
Ma már nem volt láza szerencsére,most elkezdett köhögni,mondjuk még egyáltalán nem vészes.Gondolkodtam rajta mit csináljak,hogy holnap vigyem-e az óvodába,de arra a döntésre jutottam,hogy nem.Mindenképpen megmutatom doktornéninek,és majd ő megmondja,hogy mi a teendő.Remélem nem lesznek százezren az orvosnál,bár így hétfőn nagy rá az esély.
Amúgy a hétvége ennek ellenére szépen eltelt,jól elvoltunk a gyerekekkel. Tegnap Francis,gyúrmázni akart,így nagy hirtelen csináltam is neki egy kis gyurmát lisztből,és sóból aztán tök jól elgyurmázgattunk mindhárman.(még ma is) Elvan a gyerek ha játszik. ;)Én ki is akartam sütni de aztán az mégis elmaradt,majd beszerzünk még festéket,és akkor majd egyik hétvégén jól el kreatívoskodunk!
Ma meg reggel,hogy szakadt a hó,nem semmi !Egyik pillanatban kinéztem az ablakon még semmi aztán meg hirtelen elkezdett szakadni,így bentről nézve szép volt,de szegény Dávidkám ezt a bőrén is tapasztalhatta,mert éppen akkor ment a külön matekra mikor szakadt ahogy csak tudott. Remélem nem fog ő is megfázni!

2010. február 6., szombat

Ma úgy akartam kezdeni a bejegyzést,hogy minden rendben jól vagyunk,de ez sajnos nem így lett.Franci beteg! :((
Belázasodott az éjjel,azt hiszem a torka lesz megint a bűnös mert úgy el is van rekedve,na meg az orra is megindult megint.Pedig ami azt illeti ez a hét is gyorsan eltelt,nem is baj,hiszen egyre közelebb vagyunk a jövőhét keddhez,és itthon lesz apa végre.Franciskáéknál a farsangi mulatság Február 12-én lesz(jövőhét péntek)hát nem tudom,hogy alakul addigra, mehet-e óvodába egyáltalán.Na majd hétfőn doktornéni megmondja a tutit.Ugyan még nincs ötletem minek is öltözzön,apa szerint legyen Csingiling az nem egy bonyolult jelmez.Na majd meglátjuk még addig.Tavaly kis tündér volt a bölcsibe,azt a jelmezt a tesco-ból vettük,de mostmár van varrógépem,úgyhogy meg tudom csinálni (egyébként nagyon drágák a jelmezek a boltban)
Csütörtökön mikor mentem Franciskáért éppen verseltek megint,nagyon cukik voltak,az újabb szerzemény a nincs szebb madár,és a Kis Bence.

Nincs szebb madár mint a lúd,
Nem kell néki gyalog út.
Télen-nyáron mezítláb,
Így kíméli a csizmát!

~"~

Egyszer volt egy kemence,
Belebújt a kis Bence,
Kormos volt a kemence,
Fekete lett kis Bence.

Ránézett a mamája,
Nem ismert rá a fiára,
Becsukta a kemencét,
Jól elverte kis Bencét.

~"~

2010. február 2., kedd

Visszajött a répa

Ma beszélgettem ovónénivel,és olyan ,de olyan büszke voltam,azt mondta,hogy Franciska nagyon okos,és ügyes kislány,volt nyílt nap a múlthéten ,sajnos azon sem voltam mert lövészet volt :-(((,na de mindegy szóval a nyílt napon elmesélte a Visszajött a répa című mesét,és valamelyik nap meg elalvás előtt ő mesélte a gyerekeknek, a Három kismalacot.Úgy örülök,hogy ennyire szeret mesélni,verselni,meg énekelni,nagyon büszke vagyok rá.A két mese természetesen bekerül a blogba.

VISSZAJÖTT A RÉPA

Igen nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket mind magas hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:
- Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt meg egy. Azt gondolta a nyuszi: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit
ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában.
Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy édeskrumplit, örömmel hazavitte.
Belepett csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?!"
A csacsi megette az édeskrumplit, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában.
Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza.
Belepett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?"
A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki azt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta az őzike házában.
Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt. Talált is karalábét, örömmel hazavitte.
Belepett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?!"
Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt az őzike a nyuszi házához. Hanem a nyuszi mar jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta felkelteni a nyuszit, letette a répát, s otthagyta.
Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemet csodálkozásában.
,,Ejnye! Visszajött a répa! Nohát!" Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba. 



A HÁROM KISMALAC

 Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, mejdnem bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak.
Mentek, mentek, egyszer csak találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi fát. Azt mondja a középső malacka:
-Bácsi, adna nekünk egy kis fát, hogy csináljunk egy kis házacskát?
-Adok.
Csináltak egy kis házat, és egyszer csak jött a farkas.
-Eresszetek be, malackáim, mert nagyon fázok.
-Nem engedünk be.
-Eresszetek be, be mert ha nem, felmegyek a ház tetejére, s berontom.
Akkor sem engedték be. Felment a farkas a ház tetejére, és addig fészkelődött, amíg be nem rontott. Mikor berontott, a három malac mind elszaladt.
Mentek, mentek, addig mentek, amíg megint nem találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi téglát. Azt mondja a lenagyobb malacka:
-Bácsi, nem adna nekem egy kis téglát, hogy csináljak egy kis házat?
Azt mondja az ember:
-Én adok.
Adott is, és a legnagyobb malacka csinált egy kis házikót. Egyszer csak jött a farkas. Azt mondja:
-Eresszetek be, kis malackák!Azt mondja a legnagyobb malac:
-Nem eresztelek.
-Eressz be, kis malacka, mert felmegyek a ház tetejére, s berontom.
Fel is ment, de nem tudott berontani. Azt mondja:
- Ha nem engedsz be, akkor gyere el holnap reggel hét órakor, mert én tudok egy olyan kertet, amiben annyi gyümölcs van, dió, szilva, körte, szedünk belőle.
Azt mondja a legnagyobb malacka:
-Jó, elmegyek.
A malacka felkelt reggel hat órakor, hamarabb elment, mint a farkas, és jól megpakolta magát. Ő maga is evett és hazasietett. Egyszer csak jött a farkas.
-Malacka, felkeltél-e, jössz-e?
Azt mondja:
-Hahaha, én már előbb ott voltam, mint te! Hoztam is haza.
A farkas megint valamit kieszelt, hogy holnap reggel hat órakor megint jöjjön el abba a kertbe, van ott gyümölcs, szőlő, minden.
Azt mondja a malacka:
Jó. - De a malacka megint előbb felkelt , öt órakor elment, jól megpakolta magát, és hozott is haza a többieknek.
Egyszer csak megint jött a farkas. Azt mondja:
-Malacka, nem jössz?
-Ó, én már ott voltam. Haza is hoztam, meg én is jóllaktam.
Hát a farkas nagyon mérges lett. Akkor azt mondja:
-Gyere el, tudok bort, egy hordó bort. Kelj fel öt órakor, s menjünk el.
Azt mondja a malacka:
-Jó!
A malacka felkelt reggel négy órakor, elbújtatta a két kicsit, és elment. A bort megitta, és belebújt a hordóba. Egyszer csak jött a farkas. Nyitva volt az ajtó, gondolta, elmentek a malackák. Nagyon megörült, hogy most kinn a határban éri a malackákat, és megeszi mind a hármat. Futott. Észrevette a legnagyobb malacka, hogy jön a farkas, és mindig gurult elébe.Mindig jobban és jobban kergette a farkast, addig kergette, amíg a farkas el nem szaladt. Ő meg kibújt a hordóból, és hazament. Bezárta az ajtót. Egyszer csak jött a farkas.
-Jössz-e, malacka?
Azt mondja:
-Hát én már ott voltam, még téged is megkergettelek.
Azt mondja a farkas:
-Ha te voltál az, engedj be.
Azt mondja:
-Nem engedlek.
-Legalább csak az egyik lábamat engedd be!
Azt beengedte.
Akkor azt mondja a farkas:
-A másik lábamat is engedd!
-A másikat nem engedem be. Várj egy cseppet, majd egészen beengedlek.
Akkor azt mondja a farkas:
-Engedj be, mert különben rátok rontom a házat.
Akkor a malacka azt mondja:
-Nem félünk mi attól!
A legnagyobb malacka feltett egy nagy üstöt vízzel, s rakott jó nagy tüzet, hogy forrjon a víz. Felment a farkas a ház tetejére, kaparta a kéményt. A malacka a kémény alá tette az üstöt a vízzel, hogy mikor a farkas beesik, akkor essék bele a vízbe. Kapart, kapart a farkas, addig kapart, hogy bele is esett. Akkor a malacka ráborított egy nagy pokrócot, lekötötte és megforrázta jól. Akkor aztán megsütötték, és olyan lakomát csaptak, hogy a fülük is kétfelé állt.
Ha a három malacka a farkast meg nem ette volna, az én mesém is tovább tartott volna.