„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2010. november 25., csütörtök

Az ELSŐ HOSSZABB SÉTA

Tegnap azt is megejtettük! Apa szolgálatban volt tegnap,és reggel megigértem Franciskának,hogy a kistesóval megyünk érte az oviba!Nagyon boldog volt,hogy végre megmutathatja hugicát az oviban!Egy kicsit izgultam,féltem,hogy majd nem fog tetszeni Annának a babakocsiban,és sírni fog amitől persze majd tiszta ideg leszek,és tépem a hajam, de nem így történt szerencsére!
Minden tökéletesre sikeredett,Anna háromkor ébredt enni,aztán mikor tele lett a pocak szépen felöltöztünk,a sapit nem nagyon díjazta,kicsit méltatlankodott miatta,de nem tartott sokáig,ahogy betettem a kocsiba már aludt is békésen!
Olyan jó volt sétálni,kimozdulni végre a lakásból,nagyon jól éreztem magam,Dávid is velünk tartott,jót beszélgettünk útközben.Az oviban aztán jól lerohantak minket,mindenki megcsodálta Annát,Franciska meg büszkén feszített a babakocsi mellett amiben az ő kis hugocskája aludt békésen!
Ügyesen fel is öltözködött hipp-hopp,nem kellett könyörögni,hogy vegye már a nadrágot,cipőt stb. sietett,mert már alig várta,hogy tolhassa a kistesót a babakocsival!
Végig Ő tolta hazáig,voltak nehézségek mert ez nem egy játék babakocsi ugye a kerekei sem fordulnak maguktól,na meg nem is látot ki a kocsi mögül,és néha egy-egy oszlopot ki kellett kerülni,de azért jól vette az akadályokat!
Ma reggel is együtt mentünk az oviba,és délután megint elmegyünk mi is érte,annál is inkább mert reggel mikor megjegyeztem neki,hogy ma apa megy érte,legörbült a szája,mert azt szeretné,ha kistesó is jönne megint,úgyhogy elkisérjük apát!

2010. november 23., kedd

A kórházban...

Összesen 4 teljes napot töltöttünk a kórházban,az 5. nap engedtek haza,ugyanúgy mint anno Franciskával.
Bár most nem találkoztunk a banyával (szerintem nyugdíjba ment) aki annak idején,éppen csak ostort nem csapkodott a hátunkon a :- Szoptassanak,szoptassanak anyukák! ismételgetésével. Hogy nincs tej,olyan nincs,szó sem lehet róla tessék szoptatni!!!
Ilyen és hasonló szituációk miatt szem nem maradt szárazon a szobában,mindenki kiborult szépen sorban,és görcsösen szoptattunk mert távozni csak + grammokkal lehetett a gyermekágyas osztályról!
Erre voltam felkészülve most is lelkileg,úgyhogy az első napok nem is viseltek meg igazán,még akkor sem mikor találkoztam a főnővérrel,aki bár fiatal,de kisértetiesen hasonlít természetre a banyához!
Éppen csak vigyázba nem kellett állnunk olyan katonás fegyelem volt az osztályon (mikor Ő is ott volt persze).Mert egyébként nagyon aranyosak,és kedvesek voltak a csecsemős nővérkék!
Sok minden nem változott,egyébként az osztályon,mint egy időutazás,majdnem minden a régi!Főleg a kisruhák amiket ráadtak a gyerekekre,szakadtak,agyonnyúlt bodyk amiből a gyerek egész mellkasa szabadon volt.Pelenka nem volt csak a kiszabott napi adag 5 db,aztán mikor mentél,hogy bizony kellene mert bekakált a gyerek megint,és már nincs pelusunk,volt mikor közölték,hogy nem zavarja az a gyereket ha kakis a pelus! :-/
Törlőkendőt sem lehetett használni legálisan,(a főnővér jelenlétében semmiképpen)mert azzal csak elmaszatoljuk a gyereken a kakit,be a csap alá szépen!Volt egy fiatal lány aki nem merte csap alá tenni a kicsit,félt,hogy elejti.Bátorításként szegény megkapta,hogy milyen anya lesz így belőle,hogy fogja ellátni a gyermekét ha hazaengedik!
Na de térjünk vissza hozzám,én teljesen jól voltam,még a csap alá is betettem a gyereket egy szóra(pedig én is nagyon féltem,és utáltam is ezt a szitut)de gondoltam megyek haza nemsokára,úgyhogy kibirok minden megpróbáltatást!Szoptattam rendületlenül,úgy nézett ki minden a legnagyobb rendben van egészen szombat délutánig!Mikor is belépett a csecsemősnővér(aki egyébként az egyik kedvencem volt),teljesen el volt vörösödve az arca ugyanis éppen előtte szidta össze szegényt E.E doktornő,és elvitte Annát a vizsgálóba.
Anna ugyanis súlyveszteség terén már 30% -nál tartott,és mért nem adtak neki eddig pótlást,és itt tudtam meg azt is,hogy minden kisbabának a fülváladékából vesznek mintát,és a mi esetünkben a sreptococcus baktérium tenyészett ki ebből,és így antibiotikumot is kapott,és a folyadékpótlás is nagyon fontos volt.Aznap nem találkoztam a doktornővel csak másnap a viziten amikor is haza akartunk menni!
Nem ismertem rá,nagyon kedves volt,szépen elmagyarázta ennek a baktériumnak a veszélyeit,és bár nem mutatkoznak tünetek,kezelni kell,hogy ne is legyen semmi gond,még egy alkalommal kell neki antibiotikum,lesznek még vérvizsgálatok,és ami nagyon fontos a sok folyadék.Aztán elhagyta egy mondat a száját: -Most azt kell elérnünk,hogy pótlás nélkül is elég legyen neki a tejcsi,és ez nem most lesz!Nem mehetnek még haza!
Na gondoltam akkor,addig haza sem enged még nem lesz rendesen tejem?Szép kilátások!
Ez volt az a pont mikor eltörött a mécses,főleg mikor jöttek látogatni apáék,és én már annyira haza akartam menni velük.
Jelzem aznap csak egy csajszit engedtek haza a szobatársamat.Elkezdődött megint a görcsösen szoptatás,hogy meginduljon a tejcsi,és még éjszaka is hordtam ki Annát mérni,és pótlást adni neki.Másnapra súlygyarapodást kellett produkálnunk nincs mese,még mindíg ez a kiút erről a helyről!
A csecsemősök nyugtattak,hogy holnap nem ez a doktornő lesz ne aggódjak biztos haza mehetünk,de én nem mertem reménykedni!
A reggeli mázsálásnál már gyarapodtunk,nem is keveset az előtte való reggelhez képest,kis reménysugár,mostmár csak egy jó doki kell aki elenged!
Jött is a doktornéni,aki kedves mosolygós volt,levetkőztettem a gyereket,vizsgálgatja majd megkérdezi:
 -Tegnap is ilyen sárga volt ez a baba???
Teljes összeomlás,reménysugár el! Ezt nem hiszem el!!!!!!!!!!!
-Igen ilyen volt! Sőt vért is vettek tőle az is jó lett!(közben a főnővér mondja a vérkép eredményét,komolyan mondom még megkedvelem a végén)
-És tejcsi is van már,nem nagyon kellett pótolni már!-nyögöm be hátha megkönyörül rajtam!
Aztán csend lett,és mindenki arra várt mit mond a doktornő,aki lapozgatja,olvasgatja a papírokat ,majd megszólal végre:
-Haza engedem magukat egy feltétellel!15-én hétfőn eljönnek még egy kontrol vizsgálatra.
Természetesen,én megigérek bármit,csak innen mehessünk haza végre,nem bírnék ki még egy napot itt.
Úgyhogy szerencsénk volt hétfőn végre hazajöhettünk!Nagyon jó már itthon!

15-én egyébként természetesen visszamentünk a kórházba kontrolra,ami vérvételből állt.Doktornő nagyon kedves volt megsürgette az eredményt majd megvizsgálta Annát!Mindent rendben talált,és nem is kell már visszamennünk!

2010. november 19., péntek

Szüléstörténet

Nagyon nehezen jön össze ez a szüléstörténet,pedig már annyiszor végiggondoltam,hogy volt de valahogy leírni nem ugyanaz!
Reggel 7-kor érkeztünk meg apával a kórházba,fel lifteztünk a 6-ra,és felhívtam a dokit,hogy itt vagyunk!Mondta,hogy találkozzunk a szülőszoba előtt jön rögtön.Nem is várakoztatott meg,jött ahogy mondta,és együtt besétáltunk a szülőszobára.Bent megvizsgált,majd megrepesztette a burkot,úgyhogy onnan már nem volt visszaút,nem mintha vissza fordultam volna!
Felvették az adatokat majd a szülésznő hívott,hogy menjek az előkészítőbe!
Megtörtént az előkészítés annak rendje és módja szerint,aztán irány a szülőágy,olyan 8 óra körül lehetett ekkor,rám tette az NST-t,és kaptam infúziót ami elérte a célját,jöttek szépen a fájások,úgy ahogy kell!
Közben apát is behívta a szülésznő.
A fájások jöttek,és egyre kellemetlenebbek lettek úgy a szülőágyon fekve,kérdeztem is a szülésznőt,hogy nem lehet-e felkelni,természetesen lehetett kaptam egy labdát,hogy azon ücsörögjek ha úgy jó!Jobb volt kicsit,könnyebb volt elviselni mikor jöttek a fájások!
Aztán jött a doki,és állított az infúzión és kis idő elteltével fel is gyorsultak az események!Fájások egyre erősebbek voltak,és egyre kevesebb volt a köztük lévő szünet!
Közben a szomszédban szült egy csajszi,és én nagyon irigyeltem,hogy ő már a kitolási szakaszban van,hát még mikor felsírt a babája!Én meg még nem láttam a végét!
Közben a doki arra kért,feküdjek fel két fájás között az ágyra megvizsgál,na ez nem volt olyan egyszerű,egyrészt mert kicsi vagyok,és az az ágy szemtelenül magas,hozzám képest,másrészt,hogy a fájások közt is már alig volt kis idő amikor fellélegezhettem!Mindegy felmásztam,de még nem voltam kitágulva kellő képpen.A fájások meg csak jöttek jöttek,és nagyon nagyon erősek voltak, úgy éreztem nyomni kell.Szülésznő mondta,hogy kicsiket nyomhatok ha nekem úgy könnyebb,hát könnyebb volt de nem sokkal!Aztán megint le kellett kelnem az ágyról,de akkor már nagyon nem volt jó sehogy sem.Apa nyakába kapaszkodtam Ő tartott meg,és így kellett kibírnom pár fájást,aztán megint vissza az ágyra.
A fájások már egymást követték,már nem is volt szünet közte,csak azt éreztem,hogy iszonyú erős,hosszan tart és nyomni kell,nincs mese!Viszont a méhszáj még nem tűnt el,a baba meg már elindult kifelé.Nyomnom kellett egy párat úgy,hogy a doki kézzel igazgatta közben a méhszájat,aztán végre előre húztak az ágyon lábakat fel a tartóra,és én arra gondoltam,na végre mindjárt túl leszek rajta.
De nem így volt,nem tudom hányadik nyomásnál tartottam,nem igazán volt kedvem számolni,csak arra lettem figyelmes a doki nem vág,még mindig nem volt gátmetszés akkor vajon hol tarthatok,hol tarthat a baba.Már rég ki kellett volna,hogy bújjon az eddigi tapasztalataimból kiindulva,így gondoltam!Komolyan mondom már majdnem feladtam,de akkor Attila rám nézett,és azt mondta: -Már félig kint van a fejecskéje!
Akkor összeszedtem magam ,és nyomtam még egyet,és végre megszületett Anna!
És jött az édes megkönnyebbülés,végre vége,túl vagyunk rajta!
Azt hiszem kijelenthetem,hogy ez a harmadik szülésem volt eddig a legkeményebb,valószínű,hogy a gátvédelem miatt,amiért utólag nagyon hálás vagyok a szülésznőnek mert már aznap szaladtam,nem fájt,húzódott,és szúrt.Helyette mondjuk szép kis aranyérre tettem szert,ami a hazajövetelünk napján jól begyulladt,vagy nem tudom mi lett vele, de ülni sem tudtam,és borzasztóan fájt,egy hétig szenvedtem miatta,de már rendbe van hál istennek!
Hát röviden ez volt a szüléstörténetem.

2010. november 17., szerda

Anna képek




Csak pár szó

Minden nap belesek kicsit a blogjaitokba,kivel mi történt,és mire végig olvasgatok mindenkit általában már nincs kedvem írni.Ez most is így van de összeszedtem magam,úgyhogy pár sort azért írok,mert mióta hazajöttünk a kórházból nem is jelentkeztem!
Szüléstörténet is készül kerek egy mondatot már írtam is, :) na de majd az is meglesz!

Hihetetlenül jó itthon lenni,Anna Sára nagyon aranyos,édes kisbabóca,eszik és alszik ez jellemző rá!Éjszaka is!!!! Na nem aludja végig az éjszakát,tegnap pl.9-kor elaludt,és hajnal 3-kor ébredt először,aztán kaja után alszik tovább. Napközben is jókat alszik! Szóval nem panaszkodhatok!
Nyugodt békés kisbaba!
Hétfőn voltunk kontrol-on a kórházba,mert csak ezzel a feltétellel engedtek haza,mivel kicsit sárgának találta a doktornő!Nem várakoztattak meg minket gyorsan levették a vért,és az eredmény is hamar megvolt,doktornéni még megvizsgálta és már jöttünk is haza!Nem kell már visszamenni!!

Franciska először kicsit meg volt illetődve mikor meglátta itthon Annát,be sem akart jönni a szobába hozzánk.De aztán mikor feloldódott végre mégiscsak bejött! Aranyos ahogy sürög-forog körülöttünk,hozza a pelenkát,a törlőkendőt,sokat segítkezik! Nem vettem még észre eddig,hogy nagyon féltékeny lenne,de ugye nyugtával a napot azt szokták mondani.Minden esetre megpróbálunk vele is annyi időt tölteni amennyit csak tudunk!
Bár most legtöbbet ugye apa tud vele foglalkozni,de én is igyekszem!Mert tudom,hogy hiányzom neki!
A múltkor volt nyíltnap az oviban,és mondta,hogy - Anya,holnap jönnek az anyukák az oviba,te is eljössz??
Rossz volt azt mondani,hogy nem tudok,mert apa nem tudja megetetni a kistesót helyettem.Előbb elpityeredett,hogy de oda csak anyukák mennek,de a végén már beérte apával is.Sőt szerencsére nem csak anyukák vettek részt a nyíltnapon hanem apukák is!
Mondjuk apa mikor hazajött közölte,hogy ő aztán nem megy legközelebb,nem igazán nyerte el a tetszését! :))
Csináltak pár fotót is.














2010. november 9., kedd

Itthon vagyunk!!!!

Köszönöm szépen mindenkinek a jó kívánságokat,és gratulációkat!!!!
Olyan jól esett,hogy izgultatok értünk,és hogy osztoztok örömünkben!
Sok sok puszi mindenkinek!

Most csak egy pár képecskével jöttem,hogy ti is meglássátok végre a legújabb kis családtagunkat!
A szüléstörténet sem marad el,jövök azzal is hamarosan!

Anna Sára
2010. november 04. 11:45
3820g, 57 cm







2010. november 2., kedd

Nem kellett bent maradnunk!

Amint pénteken már említettem,ma reggel csomaggal a kézben kellett jelentkezni a kórházba,magzatvíz vizsgálatra,ugyanis betöltöttük a 40. hetet.
Nálam már ez nem is meglepő,hiszen Dáviddal,és Franciskával is így történt,nem is értem,hogy mért vagyok  mégis ilyen türelmetlen!
De visszatérve a magzatvíz vizsgálathoz,szörnyű volt borzalmasan fájt,meg is fordult a fejembe,hogy ezek után egyből mehetünk is a szülőszobára,mert ha ettől a vizsgálattól nem indul be a szülés akkor semmitől!
Nagyon megszenvedtem,még a doki is mondta,hogy ne haragudjak amiért így megkínzott de máshogy nem tudta!Az eredmény természetesen szép tiszta magzatvíz!Aztán még elküldött nst-re mert a múlthét csütörtök óta nem voltam,az elején jót aludt a picilány,de aztán sikerült felébreszteni,és jó eredményt produkált!
Úgyhogy nem kellett bentmaradnunk!
Holnap megint kell nst-re menni,és csütörtökön megint magzatvíz vizsgálat,amire olyan jó lenne ha már nem kerülne sor,mert a mai rosz tapasztalat miatt megmondom őszintén parázok nem kicsit!

2010. november 1., hétfő

Emlékezzünk!



Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,

Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.