Szépen javulgat...

Mondta a doki a tegnapi vizit után. Ha ilyen szépen mennek a dolgok akkor szombaton még megkapja az utolsó antibiotikum adagot, és vasárnap haza enged. Bár a gyógyulás még hosszabb folyamat lesz, vissza kell majd jönni egy párszor röntgenre, hogy lássák, hogy alakul a helyzet. Rákérdeztem a folyadékra is ami nagyon aggasztott, de mondta, hogy az is csökkent, és szépen fel fog szívódni.
Tegnap egyébként már nagyon elemében volt Franciska, már annyira unatkozik, izeg-mozog mint egy sajtkukac, néha már fejen akar állni az ágyon. :) Ja és az étvágya is kezd megjönni. Tegnap úgy bekanalazott egy tányér levest, hogy öröm volt nézni, még a maradék levét is kiitta a tányérból. :)

Annácskám drágám nem nagyon érti mi zajlik körülötte, hogy hová tűnik apa minden este, és hová lett Franciska. Igyekszem esténként sokat foglalkozni vele mert az utóbbi időben kicsit kevés idő jutott neki belőlem. Reggel felkeltünk mentünk a bölcsibe, délután meg kb. fél hat mire hazaérek a kórházból, még valami vacsorát is elő kell varázsolnom. Szóval mondanom sem kell, hogy a lakás is szalad, de inkább vele töltöm azt a maradék kis időt, a munka megvár.

A kórházi lét már kezd megviselni. Az a sok baba sírás, volt, hogy órákig hagyták sírni őket, és viccesen megkérdezték, hogy anyuka hogy bírja sztereóba nyomják a gyerekek. :( Hát nem könnyű, de sajnos én nem sokat tehetek ellene. :( Tegnap a gyámügy vitt el egy kisfiút olyan 4-5 hónapos lehetett, annyira sajnáltam szegényt, olyan kis ártatlan kiszolgáltatott, komolyan mondom erősen vissza kellett tartanom a könnyeimet. Most is elérzékenyülök ha eszembe jut a kis arca. Aztán arra gondoltam, hogy ott legalább ahová most viszik jobb helye van, kap enni, inni kielégítik a szükségleteit. ( Legalábbis remélem, akarom hinni, hogy így van.) Mért szül gyereket az aki nem gondoskodik róla utána. Olyan igazságtalan. Van egy kedves barátnőm akik már évek óta küzdenek egy babáért, és nekik nincs. Aki meg eldobja magától annak meg van egy szekérre való. Van még itt egy 3 hónapos baba is, aki már haza mehetett volna tegnap de nem érték el a szüleit. Egyszer sem voltak bent látogatni, akkor hozták be mikor Francival bejöttünk. Bent marad anyuka a kicsivel? kérdezték tőle. Hát én nem tudok bent maradni nekem még otthon van több gyerek is azokra ki vigyáz, ez a legkisebb. :(

03.22. Itt még a fenekén tudott maradni.

03.27. Itt már nem. Jelzem inkább legyen izgága sajtkukac,
mint beteg,és nyomja az ágyat.

Kilátás a szobából. :((

Helyzet...

Ma vizitkor a doki azt mondta, hogy alakul Franci. Holnap lesz egy labor vizsgálat, és egy mellkas röntgen, nagyon remélem, hogy az is ezt mutatja majd. Egyébként így ránézésre nem is tűnik betegnek, ezt a doki is megjegyezte ma, hogy nem is látszik rajta, mennyire beteg.
Idő közben már nem is tűnik annyira szörnyűnek a hurutos osztály. A nővérkék, és a doki is nagyon aranyosak, és segítőkészek. Ennek ellenére azért nagyon mehetnénk van már haza. Remélem, hogy a héten már erre is sor kerül.

Hogy kerültünk a kórházba...

A kedd reggel még úgy indult mint a többi nap, felkeltek a gyerekek, felöltöztünk, és már éppen indultunk volna mikor Franci sírni kezdett, hogy nagyon fáj a hasa. De olyan szinten, hogy lábra sem nagyon tudott állni. Adtam neki nurofent bement visszafeküdt, apa elvitte Annát a bölcsibe,meg elment dolgozni,mert éppen szolgálatban volt aznap, én meg Francit nyugtattattam, mert úgy bepánikolt, hogy már levegőt is alig kapott,teljesen leizzadt,tiszta víz volt az egész gyerek. Ott toporogtam, már mentőt akartam hívni de akkor már kicsit enyhült a fájdalom, és el tudtunk menni a doktornőhöz (a jóhoz) éppen délelőtt rendelt. Meg vizsgálta Francit, meg is hallgatta megnyomkodta a hasát, de láttam az arcán tanácstalan így elküldött minket a laborba. Délutánra lett meg az eredmény hívom a doktornőt elmondtam neki mi az eredmény amire csak annyit mondott, hogy ajaj, akkor itt van valami, ez nem csak egy kis gyomor rontás menjünk be a sürgősségire mert szükség lesz további vizsgálatokra. Nagyon rossz volt a vérkép. :(
Telefon apának,mert közben már délután négy óra volt,hogy valamit intézzen jöjjön haza menni kell a kórházba. Szerencsére elengedték.
A sürgősségin egy doktornő megint megvizsgálta Franciskát meghallgatta, megnyomkodta a hasát, ő sem hallott semmit, elküldött minket hasi uh-ra vakbél gyulladásra gyanakodtak. A hasi UH-n minden rendben ment, a doki vakbél gyulladásra utaló nyomot nem látott, de tudjuk, hogy az is egy alattomos dolog. Elküldtek a sebészetre, hogy ott is vizsgálják meg a kislányt. Megnyomkodták a hasát, ott is meghallgatták a hátát mellkasát. Szerintük nincs vakbél gyulladása a gyereknek, de mivel a labor ennyire rossz nem engedi haza, bent tartja megfigyelésen. Ez volt a mi nagy szerencsénk!
Másnap megint vizsgálgatták a gyereket, még mindig a vakbél gyulladás irányában voltunk, megint elküldték hasi uh-ra, és mivel az nem mutatott semmit kért a doktornő egy röntgen felvételt, és itt volt a meglepetés. Ajaj mondta a doktornő, és kért még a mellkasról minden irányból egy röntgent. Franciska tüdejének a bal oldali 70-80 %-a gyulladt. :( Ez nagyon súlyos.Ráadásul folyadék is van, és ha nem múlik el le kell csapolni. De remélem arra nem kerül sor. Nagyon ritka az ilyen nagy fokú tüdő gyulladás, a gyakorló orvosok egymás után jönnek, hogy meg szeretnék vizsgálni. :(
Tegnap a bel-ről lekerültünk a hurutos osztályra, ami maga a rémálom, Franciska el is sírta magát mikor meglátta a szobát, mondjuk majdnem én is. SZÖRNYŰ. Lepusztult, sötét, a szoba ablaka egy kopár folyosóra,és egy házfalra néz. Zömében  csecsemőkkel, 1-2 éves gyerekekkel van tele, akik folyamatosan ordítanak.
Szerencsére bent lehet maradni vele, én vagyok napközben, Attila éjszaka. Mindent mi csinálunk körülötte (na jó a szurit nem bízzák ránk), de ki tudja mi lesz még itt. Anyuka inhalálja a gyereket 20 percig, aztán anyuka masszírozza a hátát,és a mellkasát 5-5 percig. Anyuka odaadom a gyógyszert,majd ha jön a vacsora evés közben adja be a gyereknek, mert én lehet elfelejtem!( itt azért kicsit megijedtem, rögtön arra gondoltam,hogy akkor most megkap mindent ez a gyerek nem felejtenek el semmit?) :/ Ja anyuka irkálja már fel mennyit iszik a gyerek.
Így sem úgysem hagytuk volna magára, így legalább mi ellátjuk mindennel amire szükség van.
Jövőhéten még biztos bent leszünk az orvos szerint. :(
Ma megyünk megint röntgenre, remélem kicsit már azért megindult a javulás. Szorítsatok,hogy gond nélkül túlessünk ezen az egészen!
Részemről kijelentem, hogy ez a 2013 év számunkra nagyon szerencsétlen, minden féle szempontból. Nem nagyon tudok már pozitívan hozzáállni. KÉSZ VAGYOK!!!!

Eltünés oka

FRANCI KÓRHÁZBAN!!! :( A részletekkel később,mert most sem időm sem energiám nincs az íráshoz!

Anna szobatisztul...

Szépen lassan kis léptekkel, de haladunk előre. Minden erőltetés nélkül. Úgy kell elképzelni a dolgot, hogy szól ha kakálni kell (bár előfordul, hogy nem ül rá a Wc-re vagy bilire), és jelzi azt is ha pisilni kell. Bár azt még általában úgy, hogy amint kimondja már jön is, és nem mindig sikerül időben odaérni. De a fontos az, hogy jelzi, tehát tudja mi az az érzés. A másik dolog ami a nagy nap közeledtét jelzi, hogy egy pár napja  reggelente száraz pelussal ébred fel. :) Azt gondolom, hogy van remény arra, hogy a nyáron már teljesen szobatiszta lesz. Eldöntöttük ugyanis, hogy Annát beíratjuk az oviba szeptembertől.

Hogy ne unatkozzunk...

Tegnap egész jól indult a nap, a fejemben már megvolt a terv, hogy mit csinálunk amikor sms-t kaptam Dávidtól, hogy tesi órán baleset érte,csúnyán bedagadt a keze, fáj, zsibbad, lehet, hogy eltört mit csináljon. Gyere haza ment a válasz. Tényleg csúnya volt a keze, összepakoltunk pár dolgot Annának, mivel nem tudtuk mennyi ideig fogunk a balesetin csücsülni, és elmentünk.
Jó napot fogtunk ki, teljesen pozitív élményekkel távoztunk a baleseti sebészeti szakrendelésről. Kb.10-15 perc várakozás után sorra kerültünk, majd elküldtek minket a röntgenre, a kis ablaknál bejelentkeztünk majd várakoztunk. Anna mindenkit elvarázsolt, a folyosón bárki elhaladt mellettünk mosolyogva ráköszönt Annára, Ő meg vissza. :) Egyszer csak megjelent a főorvos asszony, idős messziről nagyon komolynak tűnt (mondjuk közelről is), de amint közeledett Annához úgy derült fel az arca, ráköszönt :
- Szervusz. :)
Anna először csak nézte, majd kérésemre visszaköszönt, hogy : Csótojom. :)
- Voltál már bent? - kérdezi tőle a főorvos asszony.
- Nem vele van gond, csak a nagytesót kísérte el. De nem voltunk még bent.- válaszoltam én.
- Az ablaknál bejelentkeztek? - olyan szigorúan kérdezte, hogy majdnem katonásan válaszoltam neki, hogy : - Jelentem igen. :) De csak annyit mondtam igen. :)
Ekkor a főorvos asszony benyitott egy ajtón majd mérgesen beszólt (nem láttam csak elképzeltem ahogy ott ülnek bent beszélgetnek, majd mikor a főorvos asszony benyit mindenkiben megáll az ütő)
- Mit csináltok itt? Kint ül a beteg. ( Egy talpraesettebb még visszaszólt, hogy tudjuk.) Akkor? Mért nem hívjátok be?
Óh, szegények. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert valójában még nem vártunk olyan régen. Mondjuk azt nem tudom, hogy ha Ő nem jön meddig várunk.
Kinyílt az ajtó egy nem kedves hölgy a száját elhúzva szólította Dávidot, majd eltűntek az ajtó mögött. Talán haragudott ránk amiért kikaptak, pedig mi aztán nem tehettünk róla, csak csendben vártuk a sorunkat.
Pár perc elteltével már a kezünkben volt a papír, irány vissza a balesetire. Szerencsére nem tört el a keze Dávidnak, pedig már kezdte beleélni magát, hogy kap egy csinos gipszet. Mert az milyen vagányság már. Ilyenek a kamaszok. :) Így csak a vizes fáslival bekötözött kezét tudta lefotózni, és megosztani a haverokkal a fb-on. :)

A hős keze... :)

Anna jól van egy kicsit ment a hasa tegnap, de ettől eltekintve teljesen jól volt, hője nem ment fel, és a közérzete is nagyon jó volt.

Ilyen nincs...de mégis van

Tegnap délután fél háromkor apával beszéltem telefonon, hogy mi volt a dokinál mert beteg lett szegénykém :( mikor közli velem, hogy most leteszem mert keresnek egy vezetékes számról. Amint letettük sms-t kaptam, hogy hívtak a bölcsiből csak nem értek el. Tudtam, hogy akkor apa most nyilván velük beszél, tiszta ideg voltam, hogy mi lehet a gond. Pár perc elteltével hívott apa, hogy Anna "lázas" 37,5 megy érte és mivel doktornéni (a jó) éppen délután rendelt elvitte hozzá. Kicsit piros a torka, meg valami kis pöttyök voltak a kezén amire azt mondta a doktornéni, hogy azt is a vírus okozza. A lázát is megmérte de akkor már csak 36, 3 volt. Azóta sem ment fel a hője, sőt tegnap este nagyon jól érezte magát.
Ezt nem hiszem el!!!!! :(((((

Csak pozitívan... :)

Kedvet kaptam arra, hogy lecseréljem a blogruhát. :)
A munkahelyen zajlik az élet megint kiképzés van. De nézzük a jó oldalát legalább szép idő volt eddig, amit nagyon szeretek. :) A kollegina ma rám mosolygott, és köszönt is a folyosón, sokat ugyan nem beszéltünk csak amit feltétlenül muszáj volt, de már ez is valami, és legalább pozitív. ( Lehet, hogy a tavasz van rá ilyen jó hatással) Végre délután sem sötétedik ránk mire haza érünk, ez is nagyon pozitív.
Anna reggelente kicsit pityereg a bölcsiben, de utána jól érzi magát. Aludni viszont nagyon keveset alszik, ebből következik, hogy délután már elég sok hiszti van ha nem úgy történnek a dolgok ahogy azt Ő kigondolta. Viszont este hamar elalszik nem pörög tíz óráig (pozitív) :)

Francival ma megyünk a suliba, ahol kézműves foglalkozás keretén belül meg lehet ismerkedni a leendő tanítónénikkel. Most ez a legújabb dilemma, melyik tanítónénit válasszuk. Három osztály indul van két fiatal tanítónéni azokat nem ajánlja senki mert állítólag nincs fegyelem, viszont gyönyörű a tanterem (ezt az egyik anyukától idéztem) A másik két osztályban idősebb tanítónénik vannak, itt már van fegyelem, az egyik párosra az jellemző, hogy a gyerekeik nagyon jók matematikából, és magyarból (  nálam ők lennének a befutók), a másik két tanárnéni gyerekei meg inkább a vizuális tantárgyakban jeleskednek. Persze ott is sok kitűnő tanuló van, meg ők is szimpatikusak szóval nem tudom. Mert az az igazság, hogy a gyereken is nagyban múlik majd ez az egész, mert például anno Dávidnál is azokat a tanítónéniket választottuk akik állítólag a legjobbak voltak, mondjuk ezt nem is vitatom, csak Dávid meg nem volt olyan jó képességű, és lemaradt a többiektől, és a mai napig emlékszem mikor mondta a tanító nő, hogy nem tud foglalkozni azokkal akik lemaradtak, érti nem érti menni kell tovább. Felkarolta az erőseket azokból kihozott mindent, a gyengébbeket meg hátrahagyta, evickéljenek úgy ahogy tudnak a szülők segítségével. Szerintem ez nincs így rendjén. Nem akarok újra ebbe a cipőbe járni. Úgyhogy nagyon nehéz a döntés.

A másik dilemmám (mert tele vagyok velük :) ) Anna a bölcsiben szalajtson egy évet vagy az oviban.
Bölcsi kevés gyerek, téblábolás a csoportban.
Ovi sok gyerek, foglalkozások. Mellesleg a Franciska óvónénijeit kapná meg akiket én nagyon kedvelek. De itt nem rajtam van a hangsúly. Melyikkel tennék jobbat Annának? Szerintetek?? Akinek van véleménye ezekben a témákban suli, és ovi örülnék ha leírnátok, lehet, hogy segítene a döntésben.

Nyavajgós...

Újra meló! :( Nagyon megvisel, hogy kéthetente újra kell kezdenem mindig. :( Most nagyon de nagyon nincs kedvem a katonásdihoz. :( Nagyon magam alatt vagyok! (mondjuk már péntek óta folyamatosan,szóval nem csak a munka hanem úgy minden, minden) Remélem ki tudok mászni a gödörből., nagyon az alján vagyok. De lehet, nem jönne rosszul egy létra sem. :(

Gyerekek jól vannak, sehol egy köhintés.  Bölcsi, ovi, suli . Ez legalább pozitív!

Most csak ennyi...

A hangulatom mostanában olyan mint az időjárás. :( Tegnap például megint nem volt kedvem semmihez, csak kínlódtam. Még az sem segített rajtam, hogy sikerült elmennem fodrászhoz, és kozmetikushoz. Pedig máskor azért attól jobb kedvem szokott lenni, de most az sem. A tavaszi idő után tegnap ezt a ködös hideg időt nagyon utáltam. :(

A gyerekek jól vannak, már Anna sem köhög csúnyán, tegnap gyógyulttá lett nyilvánítva hivatalosan is. Hétfőtől ismét dolgozom, remélhetőleg nem csak két hétig.