„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2010. november 19., péntek

Szüléstörténet

Nagyon nehezen jön össze ez a szüléstörténet,pedig már annyiszor végiggondoltam,hogy volt de valahogy leírni nem ugyanaz!
Reggel 7-kor érkeztünk meg apával a kórházba,fel lifteztünk a 6-ra,és felhívtam a dokit,hogy itt vagyunk!Mondta,hogy találkozzunk a szülőszoba előtt jön rögtön.Nem is várakoztatott meg,jött ahogy mondta,és együtt besétáltunk a szülőszobára.Bent megvizsgált,majd megrepesztette a burkot,úgyhogy onnan már nem volt visszaút,nem mintha vissza fordultam volna!
Felvették az adatokat majd a szülésznő hívott,hogy menjek az előkészítőbe!
Megtörtént az előkészítés annak rendje és módja szerint,aztán irány a szülőágy,olyan 8 óra körül lehetett ekkor,rám tette az NST-t,és kaptam infúziót ami elérte a célját,jöttek szépen a fájások,úgy ahogy kell!
Közben apát is behívta a szülésznő.
A fájások jöttek,és egyre kellemetlenebbek lettek úgy a szülőágyon fekve,kérdeztem is a szülésznőt,hogy nem lehet-e felkelni,természetesen lehetett kaptam egy labdát,hogy azon ücsörögjek ha úgy jó!Jobb volt kicsit,könnyebb volt elviselni mikor jöttek a fájások!
Aztán jött a doki,és állított az infúzión és kis idő elteltével fel is gyorsultak az események!Fájások egyre erősebbek voltak,és egyre kevesebb volt a köztük lévő szünet!
Közben a szomszédban szült egy csajszi,és én nagyon irigyeltem,hogy ő már a kitolási szakaszban van,hát még mikor felsírt a babája!Én meg még nem láttam a végét!
Közben a doki arra kért,feküdjek fel két fájás között az ágyra megvizsgál,na ez nem volt olyan egyszerű,egyrészt mert kicsi vagyok,és az az ágy szemtelenül magas,hozzám képest,másrészt,hogy a fájások közt is már alig volt kis idő amikor fellélegezhettem!Mindegy felmásztam,de még nem voltam kitágulva kellő képpen.A fájások meg csak jöttek jöttek,és nagyon nagyon erősek voltak, úgy éreztem nyomni kell.Szülésznő mondta,hogy kicsiket nyomhatok ha nekem úgy könnyebb,hát könnyebb volt de nem sokkal!Aztán megint le kellett kelnem az ágyról,de akkor már nagyon nem volt jó sehogy sem.Apa nyakába kapaszkodtam Ő tartott meg,és így kellett kibírnom pár fájást,aztán megint vissza az ágyra.
A fájások már egymást követték,már nem is volt szünet közte,csak azt éreztem,hogy iszonyú erős,hosszan tart és nyomni kell,nincs mese!Viszont a méhszáj még nem tűnt el,a baba meg már elindult kifelé.Nyomnom kellett egy párat úgy,hogy a doki kézzel igazgatta közben a méhszájat,aztán végre előre húztak az ágyon lábakat fel a tartóra,és én arra gondoltam,na végre mindjárt túl leszek rajta.
De nem így volt,nem tudom hányadik nyomásnál tartottam,nem igazán volt kedvem számolni,csak arra lettem figyelmes a doki nem vág,még mindig nem volt gátmetszés akkor vajon hol tarthatok,hol tarthat a baba.Már rég ki kellett volna,hogy bújjon az eddigi tapasztalataimból kiindulva,így gondoltam!Komolyan mondom már majdnem feladtam,de akkor Attila rám nézett,és azt mondta: -Már félig kint van a fejecskéje!
Akkor összeszedtem magam ,és nyomtam még egyet,és végre megszületett Anna!
És jött az édes megkönnyebbülés,végre vége,túl vagyunk rajta!
Azt hiszem kijelenthetem,hogy ez a harmadik szülésem volt eddig a legkeményebb,valószínű,hogy a gátvédelem miatt,amiért utólag nagyon hálás vagyok a szülésznőnek mert már aznap szaladtam,nem fájt,húzódott,és szúrt.Helyette mondjuk szép kis aranyérre tettem szert,ami a hazajövetelünk napján jól begyulladt,vagy nem tudom mi lett vele, de ülni sem tudtam,és borzasztóan fájt,egy hétig szenvedtem miatta,de már rendbe van hál istennek!
Hát röviden ez volt a szüléstörténetem.

4 megjegyzés:

  1. Ezek szerint mégsem folyt otthon a magzatvíz? :-)
    Olvasni a történetet vidám volt és gyors. .-)) Ügyes voltál! ÉRdekes ez, azt hittem, minél többször szül az ember, annál könnyebb...hát nem mindig. Nem is tudtam, hogy volt szülésznőd. Pussz!

    VálaszTörlés
  2. Mit is mondjak, engem mindig meghatnak a szüléstörténetek. Szépen leírtad.
    Nekem az egyébként a véleményem, hogy bármilyen is a szülés, minden nő aki szül egy hős! Ez az életben a valami!
    Amúgy hány óra volt burokrepesztéstől?

    VálaszTörlés
  3. Nagyon ügyesek voltatok! Egyébként én is azt gondoltam, ha többször szül valaki, egyre könnyebb lesz.
    Ahogy telik az idő, a fájások emléke is szebb lesz. :)

    VálaszTörlés
  4. Boca! 4 óra telt el,szóval nem volt olyan hosszú,csak a fájások voltak brutálisak!
    De persze mostmár csak a szépre emlékezem! :)

    VálaszTörlés

Köszönöm,hogy írtál! :)