A múltkor itt ülök a gép előtt (Anna aludt éppen) és azon töprengtem mivel üssem el az időt! Felléptem a facebook-ra de gyorsan eluntam magam,és eszembe jutott,milyen régen jártam itt.Mindig csak egy rövidke bejegyzést,vagy pár képecskét biggyesztek ide aztán szaladok tovább.
Nem nagyon volt mondjuk ihletem a blogoláshoz,pedig mindig lett volna mit leírni de csak kavarogtak össze-vissza a gondolatok a fejemben,és a vége mindig az lett,hogy inkább nem írtam semmit!Pedig zajlik az élet.Elég ha csak Annát említem,milyen gyorsan elillant ez az egy év,hihetetlen. Aztán itt van Franciska aki már nagycsoportba jár,és egyre önállóbb Nagy Nő :)))
Na de Dávidot se felejtsük el,akinek már barátnője van,és nem tudom megfogalmazni,hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban,mert egy aranyos kislányról van szó egyébként,és nem is a barátkozás amit lassan tudok megemészteni, hanem azok a dolgok tudjátok ami egyébként teljesen természetes,és ez az élet rendje,na meg mi is voltunk fiatalok,és mi sem voltunk különbek,csak most én vagyok az anya,és az én "kicsi" fiamról van szó.Azt sem tudom egyáltalán jól kezelem e a dolgokat,de ha nem akkor meg mit is kellene tennem.Minden esetre beszélgettem vele erről arról,hogy mennyire fontos a védekezés,de tudja,és ezek után nincs más dolgom minthogy megbízzak benne,és elfogadjam,hogy felnőtt,nem anyuci pici fiacskája akit babusgatni lehet,arra itt van nekem Anna,és Franciska rajtuk kiélhetem magam szerencsére mindkettő bújós fajta.
Na a másik dolog meg az,hogy nagyon hiányzik apánk.Már két missziót magunk mögött mondhatunk de egy sem volt ilyen nehéz mint ez a mostani. Úgy érzem,hogy most sokkal nagyobb teher van rajtam mint eddig bármikor. De ha már bevállaltuk végig kell csinálni,és most már tényleg utoljára!!! Komolyan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm,hogy írtál! :)