„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2013. február 7., csütörtök

Fáradt vagyok...

Fárasztó napok vannak mögöttem, mert pont egy olyan hétbe csöppentem bele amikor nincs lazulás, kiképzés van. Még szerencse, hogy Attila itthon van, így nem kell még délután bajlódni a bevásárlással,és főzéssel. Csak beesek az ajtón, és elnyúlok mint egy béka. Nos több mint két év csak kizárólag anya, és feleség szerepkör után igen csak furcsa volt fegyverrel az oldalamon szaladgálni. A papírháborút jobban szeretem. Na de ezen is túl vagyok, most egy darabig nem lesz benne részem szerencsére. :)

Anna megint sírdogál a bölcsibe, néha reggel, és van, hogy napközben hiányozni kezdünk. Látom rajta, hogy az is fura neki, hogy én korán elmegyek otthonról, és apa intézi a dolgokat amit eddig mindig én csináltam. Meg a két hét betegeskedés alatt megint sikerült összenőnünk rendesen. Tegnap is mondtam neki, hogy hallom sírtál a bölcsiben, erre Ő olyan aranyos volt azt mondta, nem síjok ajuszi, Anna mosolyog. :)

Francinak ma lesz az Ovi-logi verseny délután, apa kíséri el. Még jó, hogy most itthon van. :) Izgulok. Ő nem szerencsére. :)


Holnap PÉNTEK!!!!! :)))

7 megjegyzés:

  1. Nagyon szurkolok Francinak!
    Ne aggódj, már csütörtök van! Mindjárt hétvége!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Helyezést nem ért el,de jól érezte magát,és ez a legfontosabb,majd jövök képekkel. Kellemes hétvégét nektek! :)

      Törlés
  2. Hajni, szabad tudni hol dolgozol??? vagy erőteljesen vissza kéne olvasnom? :)

    VálaszTörlés
  3. Már én is nagyon hiányollak ám! :(

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jól esik, hogy érdeklődtök! Puszilok mindenkit, és igérem nem hanyagolom el a blog írást! :)

    VálaszTörlés

Köszönöm,hogy írtál! :)