„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2009. december 21., hétfő

Doki néninél

Még tegnap is lázasak voltunk egész nap, este 11-kor kapta az utolsó lázcsillapítót,úgyhogy összeszedtük magunkat reggel,és mivel a láznak mindíg van okozója útrakeltünk dokinénihez,hogy kiderítsük mi lehet az.Belépve a rendelő ajtaján majdnem frászt kaptam rengetegen voltak,gondolatom rögtön a h1n1 felé irányult,annyira,hogy majdnem sarkon is fordultam,na de akkor nem tudom meg mi okozta a lázat,úgyhogy maradtunk.Hát fóbiám volt,ahogy ott köhögött mindenki körülöttünk,egyik csúnyábban mint a másik de aztán egyszer csak azt vettem észre,hogy felgyosult a rendelés menete,és egyik percről a másikra az emberek szépen fogyatkoznak előlünk,és már sorra is kerültünk. Dokinéni szerint a tüdő tiszta,a torka sem piros,-Köhög?-kérdezte. -Nem csak be van rekedve kicsit.-mondom én. Hát akkor lehet csak valami vírustól volt két napig lázas. Rinathiol,fenistil csepp egy két napig. Aztán gyors közvéleményt kutattam h1n1 ügyben,oltassak ne oltassak, a reakcióból pedig egyértelműen azt vettem ki,hogy ugyan minek.(ez nem hangzott el így konkrétan csak én így éreztem) Úgyhogy a dilemma megmaradt,és ha a tv megint elkezdi majd szajkózni,hogy éppen ki halt meg majd megint aggódhatok,hogy csak el ne kapjuk.

Na de most kicsit másról!



A blogomnak van egy rendszeres olvasója!!!! Annyira jó érzés! Köszi Lilianyja!Puszi nektek!



(Megjegyzem Tőled kaptam ám az ihletet,na meg Popi anyutól.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)