„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2010. február 2., kedd

Visszajött a répa

Ma beszélgettem ovónénivel,és olyan ,de olyan büszke voltam,azt mondta,hogy Franciska nagyon okos,és ügyes kislány,volt nyílt nap a múlthéten ,sajnos azon sem voltam mert lövészet volt :-(((,na de mindegy szóval a nyílt napon elmesélte a Visszajött a répa című mesét,és valamelyik nap meg elalvás előtt ő mesélte a gyerekeknek, a Három kismalacot.Úgy örülök,hogy ennyire szeret mesélni,verselni,meg énekelni,nagyon büszke vagyok rá.A két mese természetesen bekerül a blogba.

VISSZAJÖTT A RÉPA

Igen nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket mind magas hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:
- Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt meg egy. Azt gondolta a nyuszi: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit
ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában.
Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy édeskrumplit, örömmel hazavitte.
Belepett csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?!"
A csacsi megette az édeskrumplit, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában.
Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza.
Belepett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?"
A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki azt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta az őzike házában.
Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt. Talált is karalábét, örömmel hazavitte.
Belepett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?!"
Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt az őzike a nyuszi házához. Hanem a nyuszi mar jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta felkelteni a nyuszit, letette a répát, s otthagyta.
Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemet csodálkozásában.
,,Ejnye! Visszajött a répa! Nohát!" Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba. 



A HÁROM KISMALAC

 Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, mejdnem bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak.
Mentek, mentek, egyszer csak találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi fát. Azt mondja a középső malacka:
-Bácsi, adna nekünk egy kis fát, hogy csináljunk egy kis házacskát?
-Adok.
Csináltak egy kis házat, és egyszer csak jött a farkas.
-Eresszetek be, malackáim, mert nagyon fázok.
-Nem engedünk be.
-Eresszetek be, be mert ha nem, felmegyek a ház tetejére, s berontom.
Akkor sem engedték be. Felment a farkas a ház tetejére, és addig fészkelődött, amíg be nem rontott. Mikor berontott, a három malac mind elszaladt.
Mentek, mentek, addig mentek, amíg megint nem találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi téglát. Azt mondja a lenagyobb malacka:
-Bácsi, nem adna nekem egy kis téglát, hogy csináljak egy kis házat?
Azt mondja az ember:
-Én adok.
Adott is, és a legnagyobb malacka csinált egy kis házikót. Egyszer csak jött a farkas. Azt mondja:
-Eresszetek be, kis malackák!Azt mondja a legnagyobb malac:
-Nem eresztelek.
-Eressz be, kis malacka, mert felmegyek a ház tetejére, s berontom.
Fel is ment, de nem tudott berontani. Azt mondja:
- Ha nem engedsz be, akkor gyere el holnap reggel hét órakor, mert én tudok egy olyan kertet, amiben annyi gyümölcs van, dió, szilva, körte, szedünk belőle.
Azt mondja a legnagyobb malacka:
-Jó, elmegyek.
A malacka felkelt reggel hat órakor, hamarabb elment, mint a farkas, és jól megpakolta magát. Ő maga is evett és hazasietett. Egyszer csak jött a farkas.
-Malacka, felkeltél-e, jössz-e?
Azt mondja:
-Hahaha, én már előbb ott voltam, mint te! Hoztam is haza.
A farkas megint valamit kieszelt, hogy holnap reggel hat órakor megint jöjjön el abba a kertbe, van ott gyümölcs, szőlő, minden.
Azt mondja a malacka:
Jó. - De a malacka megint előbb felkelt , öt órakor elment, jól megpakolta magát, és hozott is haza a többieknek.
Egyszer csak megint jött a farkas. Azt mondja:
-Malacka, nem jössz?
-Ó, én már ott voltam. Haza is hoztam, meg én is jóllaktam.
Hát a farkas nagyon mérges lett. Akkor azt mondja:
-Gyere el, tudok bort, egy hordó bort. Kelj fel öt órakor, s menjünk el.
Azt mondja a malacka:
-Jó!
A malacka felkelt reggel négy órakor, elbújtatta a két kicsit, és elment. A bort megitta, és belebújt a hordóba. Egyszer csak jött a farkas. Nyitva volt az ajtó, gondolta, elmentek a malackák. Nagyon megörült, hogy most kinn a határban éri a malackákat, és megeszi mind a hármat. Futott. Észrevette a legnagyobb malacka, hogy jön a farkas, és mindig gurult elébe.Mindig jobban és jobban kergette a farkast, addig kergette, amíg a farkas el nem szaladt. Ő meg kibújt a hordóból, és hazament. Bezárta az ajtót. Egyszer csak jött a farkas.
-Jössz-e, malacka?
Azt mondja:
-Hát én már ott voltam, még téged is megkergettelek.
Azt mondja a farkas:
-Ha te voltál az, engedj be.
Azt mondja:
-Nem engedlek.
-Legalább csak az egyik lábamat engedd be!
Azt beengedte.
Akkor azt mondja a farkas:
-A másik lábamat is engedd!
-A másikat nem engedem be. Várj egy cseppet, majd egészen beengedlek.
Akkor azt mondja a farkas:
-Engedj be, mert különben rátok rontom a házat.
Akkor a malacka azt mondja:
-Nem félünk mi attól!
A legnagyobb malacka feltett egy nagy üstöt vízzel, s rakott jó nagy tüzet, hogy forrjon a víz. Felment a farkas a ház tetejére, kaparta a kéményt. A malacka a kémény alá tette az üstöt a vízzel, hogy mikor a farkas beesik, akkor essék bele a vízbe. Kapart, kapart a farkas, addig kapart, hogy bele is esett. Akkor a malacka ráborított egy nagy pokrócot, lekötötte és megforrázta jól. Akkor aztán megsütötték, és olyan lakomát csaptak, hogy a fülük is kétfelé állt.
Ha a három malacka a farkast meg nem ette volna, az én mesém is tovább tartott volna.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)