“Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
és zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés, mennyire szeretlek!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm,hogy írtál! :)