„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2010. február 21., vasárnap

A VITYILLÓ

Franciska nagyon szeret óvodásat játszani itthon,természetesen ő az óvónéni,a gyerekek pedig a plüss állatkák,és babák. Észrevétlenül szoktam fülelni,mert ha észreveszi,hogy ott vagyok,és őt nézem zavarba jön ,és abbahagyja az egészet.Pedig nagyon szeretem hallgatni,mert ilyenkor szinte betekintést nyerek abba,hogy mi is zajlik az óvodában. Ma egy új mesére kaptam fel a fejem,amit még nem hallottam tőle,biztos mostanában hallhatta,a vityilló.Gyerek koromban  nekem is nagyon tetszett ez a kis mese,rákerestem a neten,hogy újra elolvassam,de a végére valahogy nem emlékeztem,biztos az már akkor sem tetszett.


A vityilló

Állt a mezőn egy kis vityilló. Odaszáll a fényeske-legyecske s bekopogtat:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
Senki sem felel. Berepül a fényeske-legyecske, s betelepszik.
Odaszökik az ugribugri-bolha:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- Én, a fényeske-legyecske. Hát te ki vagy?
- Én az ugribugri-bolha.
- Gyere, lakjál velem.
Beszökik az ugribugri-bolha s most már ketten laknak ott.
Odarepül a dunnyog-szúnyog:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- Én a fényeske-legyecske, meg az ugribugri-bolha. Hát te ki vagy?
- Én a dunnyog-szúnyog.
- Gyere, lakjál velünk. Most már hárman laknak ott.
Odasurran a serényke-egérke:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, meg a dunnyog-szúnyog.
Hát te ki vagy?
- A serényke-egérke.
- Gyere, lakjál velünk.
Most már négyen laknak ott.
Odaugrik a brekeke-béka:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, meg a serényke-egérke. Hát te ki vagy?
- Én az ugribugri-béka.
- Gyere, lakjál velünk.
Most már öten laknak ott.
Odajön az alamuszi-nyuszi:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, a serényke-egérke, meg a brekeke-béka. Hát te ki vagy?
- Az alamuszi-nyuszi.
- Gyere, lakjál velünk.
Most már hatan laknak ott.
Odaszalad a csalóka-róka:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, a serényke-egérke, a brekeke-béka, meg az alamuszi-nyuszi. Hát te ki vagy?
- Én? A csalóka-róka.
- Gyere, lakjál velünk.
Most már heten laknak ott.
Odasompolyog a vityillóhoz az ordas-farkas a bokrok sűrűjéből:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, a serényke-egérke, a brekeke-béka, az alamuszi-nyuszi, meg a csalóka-róka. Hát te ki vagy?
- Én az ordas farkas, a bokrok sűrűjéből.
- Gyere, lakjál velünk.
Ott éltek, jól éltek.
Odacammog a vityillóhoz a medve, s bekopogtat:
- Kicsi kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
- A fényeske-legyecske, az ugribugri-bolha, a dunnyog-szúnyog, a serényke-egérke, a brekeke-béka, az alamuszi-nyuszi, a csalóka-róka, meg az ordas farkas a bokrok sűrűjéből. Hát te ki vagy?
- Én a medve - mind megöllek benneteket! Ráfekszem a vityillóra, s összetörlek benneteket!
Megrémültek, kirohantak a vityillóból. A medve pedig rácsapott talpával a kunyhóra, s pozdorjává zúzta.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)