„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2013. január 15., kedd

Szép...



Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !

10 megjegyzés:

  1. Szép! Kár, hogy én ezt már nem élhetem meg!:-(

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. Igen. Engem is nagyon megfogott. :)

      Törlés
  3. Erre próbálok gondolni, amikor pakolok, ha hazamegyünk, pakolok, ha hazajövünk... ezt a részét nagyon unom, mert immár lassan 28 éve... Amikor nagyon kiborít, próbálom magam emlékeztetni, hogy hálásnak kell lennem, hogy van hová mennem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én még csak 17 éve ingázom,és az utazás körüli herce-hurca visel meg engem is a legjobban. De jó,hogy még van hová haza járni, és remélem, hogy még sokáig lesz ez így.

      Törlés
  4. Nagyon szép és minden szava fájdalmasan igaz!

    VálaszTörlés

Köszönöm,hogy írtál! :)