„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2016. február 22., hétfő

Jó napom volt...

Ahhoz képest, hogy a mai naphoz nem sok kedvem volt, egészen jóra sikeredett. Sok volt ugyan a munkám, kb. kétszer néztem fel a papírhalom mögül egyszer ebédidőben, és egyszer mikor letelt a munkaidő, viszont  nagyon nyugis nap volt, alig csörrent meg a telefon, és az ajtón sem kopogtattak két percenként. Kint hétágra sütött a nap, már érezni lehetett a tavaszt. Már alig várom. Kedvenc évszakom. :)

Én is így ültem ma a buszon a munkából hazafelé. :D


Annáék a héten még kiélhetik magukat, farsangolnak tovább. Igaz ő most nem akart újra beöltözni, pedig még ott az a szép jéghercegnő jelmez is amit felvehetne, be is tettem a táskába az ágynemű mellé, hátha meggondolja magát napközben,és mégis felveszi,de kifejezetten kérte vegyem ki belőle,mert ő nem fog beöltözni ismént. Hát ha nem nem, nem erőszakoskodtam.

Franciéknál az utóbbi időben dolgozat dolgozat hátán. Szerencsére jó esze van, nem kell folyton tanulni vele itthon. Olyan mint a szivacs, az órán magába szívja amit tudni kell. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell itthon ismételni, mert kell, de nem sokat. Eléggé le vannak így is terhelve szegény gyerekek, itthon pihenni is kell azért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)