„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2016. február 26., péntek

Végre péntek

Szeretem a pénteket több szempontból is, pl: hamarabb vége a munkaidőnek, másnap nem kell korán kellni. Persze ugyanúgy korán kelek, de a tudat, hogy még akár aludhatnál is azért olyan jó. :)
Megoldódott végül a 29-i gyerek elhelyezés kérdése. Az egyik kedves anyuka bevállalta az én gyerekem felügyeletét is! Úgyhogy nem megy Franciska sem, hétfőn az iskolába. Tüntetünk! Azért remélem, hogy a közeljövőben nem lesz hasonló megmozdulás.

Ma a munkahelyen egy nagyszerű embert búcsúztattunk, új beosztást kapott másik helyőrségben. Sajnálom nagyon, hogy elment. Jó parancsnok volt, tiszteletreméltó ember! :(

Egy aranyos kis párbeszéd zajlott le ma reggel Anna, és köztem az autóban. Apa bekisérte Francit az iskolába (mert ő mindíg bekiséri, nehogy baja essen azon a kb. 30 méteres szakaszon egyedül ) Szóval meghitten kettesben maradtunk az autóba, és a következő párbeszéd zajlott le:
Anna: - Anya, mondtam már neked, hogy szakítottam Oláh Ricsivel? (Ricsi, egy nagyon aranyos kisfiú a csoportból. )
Én: -Nem nem mondtad. Mikor történt?
Anna: - Tegnap.
Én: És mi történt, megcsalt?
Anna: - Nem anya, nem csalt meg. (Rendes fiú a Ricsi) Másba szerettem bele.
Én: -Tényleg? Ki a szerencsés?
Anna: - Hát tudod, akik haza visznek ha nem tudsz időben értem jönni.
Szóval a barátnőm kisfia, aki szintén csoporttárs és egy egész hárem van már körülötte. Mondtam is Annának, hogy hiszen neki már annyi lány "udvarol" de nem tudtam hatni rá. Hiába a szerelem már csak ilyen. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)