Szomorkás

Hétvége gyorsan eltelt megint. Próbáltam utólérni magam, mosás,takarítás,főzés. Az utóbbiban apa segítkezett. Nagy kincs,hogy szeret főzőcskézni. :) A takarításba Anna volt a segédem, sajnos hamar megunta.

Ebéd után aludtunk egyet, de nekem nem volt valami pihentető. Fáradtabb voltam mint előtte,eluralkodott rajtam a lustaság. De megigértem Annának így, társasoztunk,olvastunk.

Este aztán a délutáni pihenőnek köszönhetően nem tudtunk aludni. Mikor végre sikerült már kelhettem. Fáradtan indult a reggel.

 A munkahely kapujában szomorú hírt olvastam, ismét elvesztettünk egy fiatal kolléganőt :( még csak 35 éves volt, egy kislányt hagyott hátra maga után. Beteg volt sokáig, sajnos legyőzte a kór. :( A múlthéten egy férfi kollégát temettek alig volt 40 éves ő hirtelen ment el, dolgozni ment,és nem tért haza többé. Nincs igazság!!! :( Szomorú vagyok! Megrendített az eset. 

Aki korán kel...

az aranyat lel. :) Vagy blogolhat egy kicsit tök nyugisan.Senki nem jön, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, meg hasonló ügyes bajos dologgal amit csak, és kizárólag anya tud megoldani. Ami persze nem igaz, csak valahogy olyan jó nekik, hogy anyázhatnak, persze csak jó értelemben.

Megfigyeléseim során :) kiderült például, hogy miután elmosogatok, és rendbe teszem magunk után a konyhát, rendszerint megjelenik valamelyik gyerek, és éhes lesz, vagy szomjas. :/ Előtte ebédeltünk,de akkor még annyira nem volt az csak piszmogott az étellel, de a szép tiszta, üres mosogatótálca láttán valahogy mindig megjön az étvágy. :) De sebaj, már megszoktam. :)

Szóval korán kelés, egyébként kivagyok tőle így hétvégén, mert aludhatnék még nyugodtan, a gyerekeknek is jó alvókájuk van szerencsére, csak én vagyok a megáldva ilyesmivel a családban. Biztos anyukámtól örököltem. Emlékszem gyerek koromból, hogy anyukám ilyenkor már főzte a finom húslevest a vasárnapi ebédhez. :) Ő is nagyon korán kelő a mai napig. 

Tegnap visszaolvasgattam a blogba, és olyan jó volt. Mondtam is apának, hogy ez olyan nagy kincs lesz pár év múlva a gyerekeknek. Már most is olyan élvezettel nézték a képeket videókat, hogy milyen sokat változtak, változtunk azóta. :) Egy pár hete volt egy őrület a facebookon. Egy kihívás, hogy 15 évnél régebbi fotókat kellett megosztani magadról. Eleinte nem akartam résztvenni benne, mert nekem nem sok képem van gyermekkoromról. De végül beadtam a derekam, 15 évnél régebbi képem azért mégiscsak akad így a 40 küszöbén. :) Na de mindegy is, arra akarok kilyukadni, hogy ha a gyerekek megnőnek biztos fognak örülni ennek az emléknek. Én tuti boldogan lapozgatnám anyukám megsárgult naplóját ha lenne. 

Egyébként nem is ezekről akartam írni most, rengeteg gondolat volt a fejembe mielőtt ide ültem, de már nincs, huss elszálltak. Mindig ez van ha "csak úgy" akarok írni. Volt ihlet, nincs ihlet :) 

Közben Franciska is felébredt, és itt ül mellettem, a szája be sem áll, olvas, közben kijavítja a hibákat amit elkövettem írás közben. (úgysem működik a helyesírás ellenőrző) 

Anna az alkotó

Családfa 

Alkotás

Ez a gyönyörűséges bohóc az oviban pompázik a falon. :) Anna boldogan mutatta délután. Ő készítette. Szerintem nagyon jól sikerült.

Mostanában nagyon szeret alkotni, rajzol, szinez,gyurmázik. Össze is szedem majd egy csokorba a remekmüveket és elmentem itt is.

Végre péntek

Szeretem a pénteket több szempontból is, pl: hamarabb vége a munkaidőnek, másnap nem kell korán kellni. Persze ugyanúgy korán kelek, de a tudat, hogy még akár aludhatnál is azért olyan jó. :)

Megoldódott végül a 29-i gyerek elhelyezés kérdése. Az egyik kedves anyuka bevállalta az én gyerekem felügyeletét is! Úgyhogy nem megy Franciska sem, hétfőn az iskolába. Tüntetünk! Azért remélem, hogy a közeljövőben nem lesz hasonló megmozdulás.

Ma a munkahelyen egy nagyszerű embert búcsúztattunk, új beosztást kapott másik helyőrségben. Sajnálom nagyon, hogy elment. Jó parancsnok volt, tiszteletreméltó ember! :(

Egy aranyos kis párbeszéd zajlott le ma reggel Anna, és köztem az autóban. Apa bekisérte Francit az iskolába (mert ő mindíg bekiséri, nehogy baja essen azon a kb. 30 méteres szakaszon egyedül ) Szóval meghitten kettesben maradtunk az autóba, és a következő párbeszéd zajlott le:

Anna: - Anya, mondtam már neked, hogy szakítottam Oláh Ricsivel? (Ricsi, egy nagyon aranyos kisfiú a csoportból. )

Én: -Nem nem mondtad. Mikor történt?

Anna: - Tegnap.

Én: És mi történt, megcsalt?

Anna: - Nem anya, nem csalt meg. (Rendes fiú a Ricsi) Másba szerettem bele.

Én: -Tényleg? Ki a szerencsés?

Anna: - Hát tudod, akik haza visznek ha nem tudsz időben értem jönni.

Szóval a barátnőm kisfia, aki szintén csoporttárs és egy egész hárem van már körülötte. Mondtam is Annának, hogy hiszen neki már annyi lány "udvarol" de nem tudtam hatni rá. Hiába a szerelem már csak ilyen. :)

Sztrájk

Ma délután a következő üzenet fogadott a 3.c osztály szüleiből álló facebook csoportban:
" Kedves Szülők!
Javaslom, hogy február 29-én mi is csatlakozzunk a szülők szolidaritási sztrájkjához. Álljunk a pedagógusok mellé." Ami azt jelenti, hogy ne vigyük a gyerekeket iskolába. De mi van ha nem tudom megoldani a gyerek elhelyezését. Nálunk ugyanis nem egyszerű, nincs nagyszülő a közelben akire számíthatnánk. Ebben a hónapban talán egy hetet ha dolgoztam. :( Egyik héten Franci volt beteg, következő héten Anna, azt követő héten nevelés nélküli nap, a 29-i héten pedig már be volt írva az üzenőbe, hogy március 3.4.5-e nevelés nélküli nap lesz. Attila szolgálatban lesz egész héten, szóval rá nem számíthatok most. A kolléganőm már régen jelezte, hogy február végén szeretne szabira menni. Neki nincs gyereke, szóval általában ő van mindig mikor én éppen beteg gyereket ápolok, szünidőt töltök, vagy nevelés nélküli napok vannak, soha egy rossz szava nem volt még (legalábbis nekem még nem mondta) Kicsit most kellemetlenül éreztem magam, mert szó sincs róla, hogy nem támogatom a pedagógusokat, és nem értek egyet velük, de ezzel az ötlettel most valahogy nem tudok azonosulni. :(

Jó napom volt...

Ahhoz képest, hogy a mai naphoz nem sok kedvem volt, egészen jóra sikeredett. Sok volt ugyan a munkám, kb. kétszer néztem fel a papírhalom mögül egyszer ebédidőben, és egyszer mikor letelt a munkaidő, viszont  nagyon nyugis nap volt, alig csörrent meg a telefon, és az ajtón sem kopogtattak két percenként. Kint hétágra sütött a nap, már érezni lehetett a tavaszt. Már alig várom. Kedvenc évszakom. :)

Én is így ültem ma a buszon a munkából hazafelé. :D

Annáék a héten még kiélhetik magukat, farsangolnak tovább. Igaz ő most nem akart újra beöltözni, pedig még ott az a szép jéghercegnő jelmez is amit felvehetne, be is tettem a táskába az ágynemű mellé, hátha meggondolja magát napközben,és mégis felveszi,de kifejezetten kérte vegyem ki belőle,mert ő nem fog beöltözni ismént. Hát ha nem nem, nem erőszakoskodtam.

Franciéknál az utóbbi időben dolgozat dolgozat hátán. Szerencsére jó esze van, nem kell folyton tanulni vele itthon. Olyan mint a szivacs, az órán magába szívja amit tudni kell. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell itthon ismételni, mert kell, de nem sokat. Eléggé le vannak így is terhelve szegény gyerekek, itthon pihenni is kell azért.

Itt a farsang áll a bál!

A héten megrendezték a farsangot,az oviban csütörtökön,a suliban pénteken. Nem szoktunk nagy feneket keríteni az eseménynek, Anna szerencsére nem válogatós mindig megelégszik azzal a jelmezzel ami éppen van. Idén két választás volt jéghercegnő, vagy DrakuLaura. A másodikat választotta. :) Franci nem akart menni a farsangra, nem értettem miért,bár titkon örültem de neki ezt nem mondtam,legyen ez az Ő döntése nem akartam befolyásolni benne. Másnapra meg is gondolta magát,és mentünk a farsangra. Nem öltözött be, csak egy élénk vörös parókában parádézott az osztályban. :) Nem akart beöltözni.
Néhány kép:

A hétvége nagyon gyorsan eltelt :( Hiába voltam itthon már szerdától a lustaság teljesen uralmába kerített,nem nagyon csináltam semmit. Meg is lett a böjtje. :( Még hagyom kicsit a csajokat szórakozni aztán megyünk fürödni,hajamosni, és időben próbálom őket ágybadugni. Már hallom előre ahogyan vitatkoznak ki legyen az első a sorban. Tegnap is én fürödtem először..... stb.

Valahogy most annyira nem várom a hétfőt. Jó volt itthon pár napot. Olyan sokszor elgondolkodtam már azon,hogy tök jól ellenék mint háztartásbeli. Intézném a gyerekeket,rendezném a háztartást mindezt főállásban tenném,és mindenre volna időm. Persze ehhez az kellene, hogy apa keresetéből meg tudjunk élni. Szóval ez nem mostanában lesz. Továbbra is mindkettőnknek dolgoznunk kell, úgyhogy marad a szaladó lakás, a hétvégi robot, és a munkamegosztás. :) Na majd legközelebb. De olyan jó néha álmodozni. Mint például a lottó ötösről. Valaki nagyon boldog ember lett, mert megnyerte a hétvégén. :) Sajnos nem mi voltunk! :D

Fodrásznál

Rövid haj, hosszú haj, rövid haj, hosszú haj ez zakatolt a fejemben egész úton. Még mikor a festéket kente fel Bea akkor is. Még eldönthetem, de mit tegyek, mi legyen,végem van. Aztán a vége az lett, hogy levágattam. De nem olyan lett amit szeretnék,mert tulajdonképpen nem is tudom,hogy milyet szeretnék. Csak nézelődöm folyton. A héten például busszal jártam dolgozni, a buszváróban, a buszon mindenhol csak a frizurákat néztem. Volt egy pár rövid.ez igen,ez jó lenne,tetszik,aztán pár hosszú, már nemsokára akkora lesz az enyém is, jó lesz az nem vágatom le. Ebből állt az egész hetem,és most,hogy levágattam... Biztos nem bánom meg? Dehogynem, még növeszthetted volna kicsit, dehogy jó ez így, jobban áll a rövid, ugye? Nem. De. Kikészültem! :) Majd megszokom.

Szomorkás :(

Sajnálattal vettem észre,hogy idő közben a követett blogjaim nagyrésze bezárta a kapuit! :(

Időm,mint a tenger (ami persze nem igaz) :)

Szabadságon vagyok. Az utóbbi időben sokat betegeskedtünk, először Franciskának fájt a torka ,és lázas volt, következő héten Anna kezdett el csúnyán köhögni. Pedig már titkon azt gondoltam megússzuk ezt a telet betegség nélkül. Vagyis tulajdonképpen inkább a gyerekek ússzák meg, Engem ugyanis (követve a régi hagyományt, miszerint a karácsony nálunk nem telhet el anélkül, hogy valaki beteg ne legyen) megműtöttek epekővel. Úgy volt, hogy csak januárba kerül rám a sor, de egyik nap felhívott az orvosom, hogy van egy hely menjek. Én meg mentem. Jó, hogy túl vagyok rajta, október óta szenvedtem. Ledobtam több mint tíz kilót magamról, ami egyébként nem baj, de a pirítós kenyérre azóta ránézni sem birok. Ő volt a társam a bajban, hogy éhen ne haljak a műtét időpontjáig. :)
Annyi, de annyi dolog történt mióta nem írtam, és  kicsit haragszom is magamra emiatt. Hiszen az embernek arra van ideje amire időt szakít magának,a többi kifogás. Lustaság,lustaság,lustaság.
Úgyhogy most nem ott folytatom ahol befejeztem, hanem a jelennel,de persze közbe-közbe visszatekintek mert annyi szép, és jó dolog történt velünk mióta nem írtam.
Most farsangra készülünk az oviban holnap lesz, a suliban pénteken. Anna boszi lesz (remélem előkerül a kalap is a szekrény mélyéről) pontosabban azt mondja, hogy aranyhaj mostohaanyja :) Már nagyon lelkesen várja a holnapot. Ellentétben Francival aki nem akar felöltözni semminek,és azon gondolkodik tegnap óta,hogy részt sem vesz az eseményen. :( Nem erőltetem, az ő döntése. Úgy volt,hogy közösen az osztály beöltözik, de aztán "idő hiányában" ez az akció elmarad, lehet ezért hagyott alább a lelkesedés. Nem tudom igazán.
Kezdünk már nagylányosodni, visszafeleselni,néha olyan hangnemet megütni ami nem tetszik anyai fülemnek. Annával folyamatosan marják egymást itthon, jobban mondva Franci nem szereti, ha Anna megy utána, vagy játszani akar vele. Viszont ha valahová elmegyünk akkor megfigyeltem már, hogy olyan anyáskodó Annával,védelmezi óvja. Szerencsére több olyan barátja is van akinek szintén van hasonló korú testvére, így látja,hogy másoknál is ez a helyzet, a kistesók már csak ilyenek! :)
A tanulás szerencsére jól megy, kitűnő tanuló még mindig. Bár nem szeret tanulni, előszeretettel makacskodik mikor gyakorolni kell. Pedig kell, mert ha nem gyakorlunk általában mindig becsúszik egy-egy rossz jegy.

Próbáltam telefonról is blogolni,és képeket feltölteni, (mert a gépünk le lett cserélve,és így jelen pillanatban nem túl sok kép van rajta) de nem tudok. :( Majd még próbálkozom,vagy érdeklődök fórumokon, hogy lehetséges.

Pár kép napjainkból

Karácsonyos ajándékos

Sulibanalkotós

csizmapucolós

barátnős fotózkodós

unkokaöcsizős

osztályoskirándulós

Rékabarinős

szülinapibulizósarcfestős

ovibanalkotós

Herenciássalfotózkodós

Kukucs... :)

Azta mindenit! Ahhoz képest,hogy azt mondtam írok majd minden nap egy kicsit jól elmaradtam. Lassan 3 éve nem írtam egy sort sem. Pedig annyi de annyi minden történt azóta. Franci már 3.osztályos és mindeddig kitűnő tanuló. Nagyon büszkék vagyunk rá! Anna már nagycsoportos óvodás nagylány! Bár még egy évet majd ráhúzunk. De egy nagyon szuper közösségű csoportba járunk két nagyszerű ovónénivel, csupa élmény és boldogság az egész! :) Dávidom is leéretségizett időközben. Hurrá! (Vért izzadtunk,de megvan.) Dolgozik már több mint egy éve. Hát tömören,nagyon tömören a lényeg ennyi. Nem igérem,hogy írok mert nem egyszerű betartani,nagyon sűrű napjaink vannak. Folyton szaladunk. :)