„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2010. február 15., hétfő

Le vagyok....??

Mióta apa hazajött,Franciskánál ő a favorit,ami nem is baj,meg is értem.Nem is volt vele semmi bajom eddig hiszen én is ki tudtam kapcsolódni,és hátradőlni kicsit.Még ma meséltem is a kolléganőimnek,hogy milyen jó dolgom van újabban. Aztán ahogy hazaértem döbbenten vettem észre,hogy velem nem foglalkozik, nem szaladt elém,nem adott puszit,és tisztára úgy viselkedett mintha ott sem lennék.Néha úgy éreztem,hogy még a szemkontaktust is kerüli velem.Apa is észrevette,és próbált rá hatni,hogy ne viselkedjen így velem,de nem nagyon hatotta meg,még ő volt megsértődve.Mondtam is apának ne erőltessük rá azt amit nem akar.Tegnap Dávidot is megbántotta,undok volt vele,és azt mondta neki,hogy nem szereti,de mára már rendeződött közöttük a viszony.Remélem nem tart köztünk se sokáig ez az állapot,mert nem esik túl jól anyai szivemnek.Hiányzik a bújás,az ölelés,a sok puszi!!!!!! Jó lenne tudni,hogy ő hogy érez,és mi zajlik a kis fejecskéjében,ami ezt a viselkedést hozza ki belőle!

1 megjegyzés:

  1. Hűha... Lehet hogy ez a féltékenység egy válfaja?

    Bábozással próbáltátok már előhozni belőle? Állítólag az használ és ti is több információra tehettek szert.

    Remélem gyorsan visszakerül minden a régi kerékvágásba! ++++

    VálaszTörlés

Köszönöm,hogy írtál! :)