„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2012. november 7., szerda

A harmadik nap...

Ma is 10 órára mentünk, mire odaértünk a gyerekek már készülődtek ki az udvarra,úgyhogy le sem vetkőztünk kint vártuk meg őket. Nagyon jól telt az idő, nem nagyon kellett Annával foglalkoznom Ő sem igazán törődött velem, csak távolról figyeltem mit csinál. Játszott, hol egyedül, hol a gyerekekkel. Egyszer egy kislány el akarta venni tőle a motort, de nem hagyta magát nem adta oda. Csak a kislány arcát láttam mert Anna éppen háttal állt nekem, ment egy kicsit a huza-vona ,de Anna tűnt erősebbnek így a kislány nem küzdött tovább látta, hogy reménytelen. Megoldotta, és ennek igazán örültem. Aztán elkezdték a gondozónők sorba vinni be a gyerekeket, ahogy egyre kevesebben lettünk az udvaron, úgy Anna is egyre fáradtabbnak tűnt, nem csoda korán kelt ma is, és korán fog akkor is ha már majd dolgozni járunk. Át is futott az agyamon, hogy mi lesz így az ebédből mikor már hulla fáradt a gyerek, de aztán ahogy bementünk magához tért újra. A csoportszobában a gondozó néni megterítette az asztalt, és leültünk enni. Cékla főzelék ledarált főtt csirkehusival volt az ebéd, és egy negyed banán (félnek semmi képen nem mondanám) Szedtünk egy kis főzeléket, de Annának nem ízlett, én ettem meg. Jobb volt mint amilyenre a neve hallatán elsőre gondoltam. A banán persze mindenkinek ízlett, sőt még kértek volna de abból sajnos nem volt repeta. :( Mivel ma még nem aludtunk ott így az uzsonnát is megkaptuk ami egy szelet vajas kalács volt.

Nagyon szuper ez a kézmosás.

Csak vidáman

itt már kicsit rácsodálkozott a kajára mi is az.

Átkukucskált a másik asztalhoz,hogy ők is ugyan azt kapták-e :)

Tegnap este történt egy baleset, összetűzésbe keveredett az ágy kerettel,és jó kis monoklija lett a szeme alatt.

2 megjegyzés:

Köszönöm,hogy írtál! :)