„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2013. január 22., kedd

Az első nap...

Reggel minden simán ment, mindenki elkészült, időben el tudtunk indulni. A bölcsiben Anna volt az első  aki megérkezett, láttam rajta kicsit ő is meglepődött, hogy nincsenek még ott gyerekek, de ettől függetlenül nem volt gond, ügyesen bement, nem sírt.
Nagyon lassan telt az első nap a munkahelyen, mert azon kívül, hogy kinyomtattam pár oldal táblázatot a gépről, nem nagyon kellett csinálnom semmit. Mondjuk nem is bántam, egy kicsit legalább szoktam az új helyzetet. De azért azt kell, hogy mondjam jól éreztem magam.
Délután apa kitett a bölcsinél, ő pedig elment az oviba. Már csak Anna volt a bölcsibe (ez nagy szív fájdalmam lesz még egy ideig úgy gondolom), de rajta szerencsére nem láttam azt, hogy megviselné ez a dolog.
Az este többi része úgy telt, hogy Anna extra nyűgös volt, amit én a fáradtságnak tudtam be, de most hajnalban kiderült, hogy annál talán többről van szó. Hajnalban ugyanis nyűgös volt, forgolódott. Odamentem, hogy megvigasztaljam, betakarjam, megnézzem nem-e pisis, és az a gond. De sajnos nem az volt, éreztem, hogy meleg a homloka (38,3 volt a láza),és köhög is. Nem viszem bölcsibe, délután elviszem megmutatom doktornéninek.
Ennyit a munka kezdésről...

Tegnap délután még szülőin is voltam Dávidnak, a félévit kaptuk meg. Dicsekedni nem tudok vele, de ha a jó oldalát akarom nézni, akkor azt kell mondanom a tavalyinál klasszisokkal jobb lett.  :/ Csak annyit mondanék, hogy a félévi osztályzatok között 1-5-ig minden jegy megtalálható. :(((
Az a baj a gyerekekkel, hogy nem nagyon érdekli őket semmi, csak elvannak mint a befőtt, mondja az osztályfőnök. Még mindig nem tudják mit szeretnének kezdeni magukkal, ha sikerül le érettségizniük. Tűzzünk ki egy célt nekik. Nem tudom megmondani, hányszor, de hányszor beszélgettünk már erről itthon. Most is leültünk, most is beszélgettünk, szemlesütés, szánom-bánom arckifejezés, némaságba burkolózás. Eredmény: SEMMI!!!
Azt mondja az osztályfőnök, hogy Dávid nagyon jó gyerek, sőt ő az egyetlen akinek nincs egyetlen késése, igazolatlan hiányzása,(ajánlom is neki) meg alapjáraton jó eszű gyerek lenne,( óh, hányszor hallottam már ezt )ha nem lenne lusta tanulni, de könnyen beleviszik a többiek az órai rendetlenkedésbe is.
Nem tudom mit csináljak, büntettem nem használt, nem büntettem nem használt, másik iskolába írattam nem használt. Teljes tanácstalanság. :(

8 megjegyzés:

  1. De sokat gondoltam Rád tegnap!:-)
    Szegény Anna! Jobbulást neki!
    Dáviddal a problémákat nagyon megértem.Sajnálom, és ez a mai élet nem is arra ösztönzi őket, hogy legyen céljuk!:-( Nagyon sok türelem kell hozzájuk!!!!Tudod, egyszer beérik....(egyszer, na köszi.:-)

    VálaszTörlés
  2. Jobbulást Annának! Mi is betegek vagyunk ippen. :((

    Hajrá meló,az is jó lesz, meglátod! :)

    Dávid problémája ismerős a tágabb családból...fogalmam sincs, hol a megoldás. Tudod, én alapból rettegek a kamaszkortól. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Erika! Jobbulást nektek is! Kamaszkor nem egyszerű az egyszer biztos!

      Törlés
  3. Annának jobbulást! Sajnálom, hogy máris beteg lett....

    A meló meg biztos jó lesz, néha ha másra nem arra jó, hogy az otthoni monotónia helyett egy másik malomkerék ;)

    Dávid tanácstalansága ismerős.. nálunk ugyan hajtanak a Lányok ezerrel de elképzelés nem sok van, hogy érettségi után mi is legyen....

    VálaszTörlés
  4. Sajnálom Annát, jobbulást neki! Én is félek ha majd Patrik újból oviba megy, hogy egy hét után hazahoz valami jóságot :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Anna csak a bárányhimlőt kapta el Francitól, a többi hazahozott nyavaját kivédte szerencsére. :)De a bölcsi most feladja a leckét.Ezen is túl kell esni.

      Törlés

Köszönöm,hogy írtál! :)