„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2013. január 9., szerda

Hétköznapok mostanában...

Lassan már saját magamat is vissza kell, hogy olvassam, mit írtam már le, és mit nem. Na de talán még nem vagyok annyira lemaradva.
Az ünnepek után elég gyorsan sikerült vissza rázódnunk a hétköznapokba. Anna is jár a bölcsibe. Kicsit aggódtam, hogy majd mi lesz mert már egész napra ott hagyom, de semmi gond nincs szerencsére. Hétfő reggel megbeszéltem vele, hogy most nem ebéd, hanem uzsonna után fogok érte jönni, és olyan ügyes volt nem sírt. Jól érzi magát. :) Mikor megyek érte mindig bekukucskálok előtte, hogy mit csinál, és olyan aranyosan jár kel a csoportban. Ezt látva sokkal jobban érzem magam ettől, nincs bennem az az érzés, hogy rossz anya vagyok mert ott hagyom.
Ma például reggel, a szomszéd csoport gondozónénije fogadta, és az sem volt probléma minden zokszó nélkül bement a csoportba.
Így, hogy egész nap egyedül vagyok itthon, minden reggel kávé kortyolgatás közben gondolatban eltervezem, hogy mit fogok csinálni. Természetesen nem azt csinálom, legalábbis nem mindig a tervek szerint alakulnak a dolgok, de nagyon igyekszem. Ma például azt terveztem, hogy majd kitakarítok, fel is mosok meg minden, helyette itt ülök már egy ideje a gép előtt. Ilyen is kell. ;)

A hétfőn meg a Franciék csoportjából két kislány úgy döntött, hogy az udvari játszás után már nem mennek be a csoportba hanem hazamennek. És ha már így döntöttek meg is tették. A felül bereteszelt kapu, egy nagycsoportosnak már nem akadály. Franciska elmondása alapján elbújtak egy bokorban az udvaron, mikor indultak befelé, majd mikor mindenki bement angolosan távoztak.
Az egyik kislány anyukája éppen lement a boltba tojásért amikor is szembe találkozott a lányokkal. Először még az fordult meg a fejében, hogy biztos sétál a csoport és mindjárt jönnek a többiek is. Arra, hogy egyedül jöttek el még csak nem is gondolt, mert hát hogy is lehetne hiszen az oviban vannak, biztonságban vannak, onnan nem lehet csak úgy hipp-hopp hazajönni két 6 éves gyereknek. Vagy igen?
Anyuka persze kézen fogta a két szökevényt, és visszavitte az oviba, az óvónénik nagy meglepetésére mert ugye ott fel sem tűnt még, a két hiányzó. :( Na szóval ilyenek is vannak. Mondtam is Franciskának, hogy meg ne próbáljon valaha is ilyet csinálni, bárki is próbálja rábeszélni.
Tegnap Franci azt mondta büntetést kaptak az óvónénik. Egyrészről sajnálom őket, mert mindkettőt nagyon kedvelem, de másrészről azért azt gondolom, hogy egy oviban ez nem fordulhat elő, ennél azért jobban oda kellene figyelni, mit jobban maximálisan, mert ez az eset rosszul is végződhetett volna.

7 megjegyzés:

  1. Sajnálom a kedves óvónéniket, de teljesen jogos a büntetés. :(
    Nálunk kifelé-befelé megszámolják a gyerkőcöket, hogy megvan e a létszám (pedig tudod, nem vagyok oda az óvodánkért annyira....:/)
    Valószínűleg soha ilyesmi nem fordult elő ezekkel az óvónénikkel, ezért voltak lazábbak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos ezért voltak lazák,de szerintem most megtanulták,hogy ez nem az a hely ahol lazáskodni lehet. Mondta is tegnap Franci,hogy meg lettek számolva befelé menet is.

      Törlés
  2. Igen, ez jó lecke lehetett nekik.

    VálaszTörlés
  3. Érdekes dolgok ezek.. Sajnálom!Még jó, hogy nem lett semmi baj!

    VálaszTörlés
  4. Hát akkor én is beköszönök Hozzád! :)

    Én - lehet nagyon gonosznak tűnők de - nem sajnálom az óvónőket! A gyereket azért viszed be az oviba és azért hagyod a gondjaikra hogy vigyázzanak rájuk. Ez nem véletlen baleset ez egyszerű lazaság és kicsit olyan nem törődömség...
    Bár lehet azért ez a negatív hullám mert a mi legkisebbünk is ovis és égnek áll a hajam az egész intézménytől.. alig várom, hogy május legyen és ballagjunk....

    VálaszTörlés
  5. Jézusom! Ez durva!!! Én nem akarok hazudni, de szerintem minket még általánosban is számolgattak állandóan. Jó, lehet, hogy nem feltételezték, hogy megszöknek, de még belegondolni is rossz, hogy milyen veszélyek vannak az utcán...

    VálaszTörlés

Köszönöm,hogy írtál! :)