„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2012. december 10., hétfő

Bölcsi újratöltve...

Ma újra mentünk a bölcsibe. Persze nehezen indult a reggel három hét kihagyás után. Mikor közöltem vele, hogy megyünk a bölcsibe elsírta magát. Elmagyaráztam neki, hogy nem lesz semmi gond, és meg ígértem, hogy ebéd után érte megyek, láttam rajta, hogy megnyugodott, nem is sírt már az úton, és a bölcsinél sem. Hozta a benti cipőjét, mosta a kezét ügyesen. A csoport szoba ajtajában azért kicsit megtorpant, és el is pityeredett, de csak halkan szipogott nem üvöltött (hallgatóztam még egy darabig)
Ebéd után boldogan sétált ki a szobából. A gondozó nő elmesélte, hogy miután elmentem egy kicsit még ott ült a szoknyája mellett, és szomorkodott, de aztán úgy döntött ha már itt van legalább érezze jól magát, és játszani kezdett. Ééééés képzeljétek el EBÉDELT na nem tömte degeszre magát, de szó nélkül asztalhoz ült, és kanalazott hármat négyet a burgonya főzelékből. :D Hurrá!!!!
Most kicsit megint feltöltődtem, most megint olyan magabiztosnak érzem magam bölcsi téren, megint úgy érzem, hogy minden rendben lesz. És ez jó!! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)