„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2016. március 20., vasárnap

Velem is megtörtént

Anikó legutóbbi bejegyzése megihletett, hogy megírjam az én történetem, mert én is jártam hasonló cipőben, és szerintem mindenkivel megesik, hogy leereszt.
Nem is volt olyan rég, nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, volt rajtam jó sok súlyfelesleg, az arcom (mivel sajnos zsíros bőrrel áldott meg a jó isten) tele volt pattanással, karikás szemek stb. utáltam belenézni a tükörbe, ha lehetett inkább kerültem, de nem csak a tükröt az embereket is. Nem éreztem jól magam a társaságukban, mert olyan csúnyának és szerencsétlennek éreztem magam, önbizalom nulla, semmi! Bementem a munkahelyre leültem reggel az irodában, és csak munkaidő elteltével álltam fel, remélve, hogy senki nem vesz észre. Aztán egy nap az egyik kedves kolléganő akivel egyébként csak ritkán találkozom bent felhívott telefonon. (ma is hálás vagyok neki érte) Megkérdezte, mi van velem, mi az, hogy ki sem dugom az orrom az irodából, mikor a mi munkahelyünkön napi egy óra sport engedélyezve van. Vegyem tudomásul, hogy januártól (mert ez pont egy december vége időszak volt) együtt fogunk futni, erre készüljek! Elszégyelltem magam, és fájt az igazság, de tudtam, hogy nem akar rosszat. Így is lett januárban az első munkanapon már hívott, és mentünk futottunk. Nagyon nehezen ment az elején, de mikor befejeztük mindig olyan elégedettség, érzés, és büszkeség fogott el, hogy megcsináltam. Ez így ment napról napra, amíg szépen rákattantam, és elkezdtem változni. Már nem akartam elbújni, azt akartam, hogy észervegyenek, és úgy éreztem észre is vettek, nem úgy néznek rám mint egy rakás szerencsétlenségre, hanem felnéznek rám, büszkék rám ők is, én meg egyre jobban kihúztam magam. Mentem az oviba,  az egyik anyuka megjegyezte(és nem ő volt az egyetlen), hogy olyan jól nézek ki, mit csinálok? Futok, mondtam boldogan, elégedetten, büszkén!!! Most teljesen rendben vagyok magammal, összhangban van a testem a lelkemmel. Pedig most is vannak még néha pattanásaim, és a súlyom sem tökéletes (még), de van újra önbizalmam, és lássuk be ez nagyon fontos!

2 megjegyzés:

  1. Szuper! Főleg, hogy valaki biztat, kézenfog...együtt könnyebb! (gondolom)

    VálaszTörlés
  2. Gratulalok! es ne hagyd abba soha!!:)ha elered azeredmenyt,amit szeretnel..utana ha kevesebbszer is ,de csinald!

    VálaszTörlés

Köszönöm,hogy írtál! :)