„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2011. január 17., hétfő

Egyik szemem sír,a másik nevet

Franciska újra óvodás!
 Nehéz szívvel engedtem el reggel,egyrészt mert féltem a betegségektől,mert már olyan jól meggyógyult itthon, másrészt meg olyan jó volt együtt! Teljesen összenőttünk megint,és most hiányzik nagyon!  Mondjuk néha teljesen kiidegelt már,mert borzasztóan unatkozott,és unalmában néha őrületes nagy butaságokkal próbálta magát lekötni, de lényegében viszont nagyon jól elvoltunk!
De hiányzott már neki az ovi,bár Ő ezt határozottan elutasítja.
Mindenesetre reggel vidáman ébredt,és egy szóval nem mondta,hogy nem akarna menni,majd délután apa elmeséli,hogy az oviban is tartott-e még ez a lelkesedés!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)