Helyzetjelentés

Voltunk Franciskával a dokrornéninél.A szokásos volt a szituáció,megvizsgálta,és közölte,hogy nincs semmi. Az orrát szívatni,orrsprayzni,köhögésre meg adjak neki Prospant. Jövőhéten mehetne oviba,de nem viszem,semmi értelme,hogy két nap múlva már megint betegen jöjjön haza! Egyébként nem vagyok 100%-ig biztos benne,hogy ez a jó megoldás,de azt sem szeretném ha mindenféle nyavalyákkal fertőzné itt le Annát. Mióta a kicsi is elkapta a bárányhimlőt, megrendült a bizalmam az anyatej védelmében! Most meg itt ez a skarlát is,na köszönjük szépen de nem kérünk belőle! Meg az az igazság Francit is annyira sajnálom.Mióta megszületett a kistesó,folyamatosan csak azt hallja tőlünk,hogy: -Ne hajolj,olyan közel hozzá. Ne simogasd meg az arcát,csak a kiskezét. Mostmár a kis kezét se fogdosd.(mert Anna mostmár folyton a szájába gyömöszöli) áh,szóval nem egyszerű,néha annyira megsajnálom,de féltem a kicsit a betegségektől.Talán túlságosan rágörcsöltünk erre a témára.(?) Azt mondják a második gyereknél már rutinos az ember lánya, a harmadiknál meg már nem aggódja túl a dolgokat,az én esetemben ez nem nagyon igaz! Jobban aggódok mint valaha!

Mindent összevetve azért jól vagyunk,Dávid meggyógyult,már egyáltalán nem köhög,Franci is remélem mostmár majd gyorsan helyrejön,mi meg még tartjuk magunkat apával.