Most,hogy írom ezt a naplót döbbenek rá,hogy milyen mókus kerékben,élünk.Minden nap ugyan az,a napirend nem változik,nem történik semmi újdonság amit meg lehetne említeni,hacsak a tegnap esti óriási hisztit le nem írom.Ilyen nagyon még nem hisztizett a leánykám.
Az egész úgy kezdődött,hogy kakaót ivott,és már nem kérte ami a poharában volt,ki akarta önteni a mosogatóba.Az volt a gond,hogy nem engedtem,mert Dávid szólt,hogy ő szívesen meginná,és öntsük át neki egy másik pohárba.Franci meg nem akarta,mert ő nem így tervezte,de mivel én nem engedtem,így óriási hiszti következett.
Először beküldtem a szobába,hogy gondolkodjon el kicsit,de ő feltépte az ajtót és üvöltve ahogy a torkán csak kifért kijött,aztán újra és újra megpróbáltuk,de akkor már ütötte az ajtót meg toporzékolt,és valami szörnyen fülsértő frekvencián üvöltött(sikított,és ordított,hogy ne igya meg Dávid,mert ő ki akarja önteni) ,és lassan több lett kettőnél.Mikor már tehetetlenül álltam a dolgok előtt,és az ideg szálaim már pattanásig megfeszültek,kapott a fenekére.Hatásos volt mert végre elhalkult,és szépen megnyugodott.Annyira sokat engedtünk már neki,és sok mindent ráhagytunk,hogy lassan már ő lesz az aki megmondja mit hogyan és mikor,ezt nem szeretném elérni.Általában azért meg lehet vele beszélni a dolgokat normálisan de néha beduzzog,és az nagyon idegesítő tud lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm,hogy írtál! :)