„ Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha ”

2010. január 3., vasárnap

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
Repülőgép, amin jár,
Szél röpíti, az a gépe,
Így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
Megnézi a rádiót,
Belebúj a telefonba,
Lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
Fehér lesz a világ tőle,
Lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
Fehér már a város tőle:
Fehér már az utca,
Fehér már a puszta,
Pepita a néger,
Nincs Fekete Péter,
Sehol,de sehol
Nincs más fekete,
Csak a Bodri kutyának
Az orra hegye
És reggel az utca, a puszta, a néger,
A taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
És ráadásul a rádió
Mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!


(Gyermekkoromban nagyon szerettem ezt a verset)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm,hogy írtál! :)