Mostanában annyira,nincs mit írnom,hogy gondoltam,összeszedem gondolataimat,és visszatekintek kicsit a kezdetekhez,amikor Franciska még csak mindkettőnk álma volt,és tervezgetni kezdtünk egy szép boldog közös jövőt!
Nem is tudom hol kezdjem ,kicsit azért megkopnak az emlékek idővel,na de azért nem minden!
Az a bizonyos terhességi teszt!
Abbahagytam a fogamzás gátló szedését,és vártunk pár hónapot,hogy kiürüljön a szervezetemből aztán egyszer csak elmaradt.Emlékszem a fürdőszobába néztem meg a tesztet,és két csík rajzolódott ki rajta, az egyik kicsit halványabban de ott volt,nem hittem el. Á,biztos nem vagyok terhes,az a másik csík csak véletlen ,hiszen annyira halvány,na majd a dokker megmondja a frankót. Az orvoshoz egyedül mentem,mert Attila éppen gyakorlaton volt,vagy szolgálatban,nem emlékszem pontosan,de nem is ez a lényeg.A dokinak elmondtam a dolgokat,nem vizsgált meg Uh-t javasolt,feküdtem az ágyon a doki felém fordította a monitort,és egy kis pöttyre mutatott a képernyőn,: -Ott a pete zsák. - mondta. A teszt nem hazudott Ön terhes. 8mm volt,egy kis pötty,de csodálatos érzés,attól kezdve csak vigyorogtam végig,fülig ért a szám,alig vártam,hogy Attilának elmondhassam a hírt.Szerintem madarat lehetett volna vele fogatni mikor meghallotta,hogy a kisbaba akire annyira vágyott a hasamban van.Vigyázott is rám nagyon,a tenyerén hordozott végig.
Nagyon élveztem a terhességet,kutya bajom nem volt egészen januárig amikor is fájni kezdett a lábam,eleinte csak kicsit aztán ahogy múlt az idő már nagyon,volt olyan mikor lábra sem tudtam állni,és ha nagy nehezen elindultam akkor lépcsőre,vagy padkára fellépni nehézséget okozott!Szörnyű volt,küldözgettek ide,oda de mivel kismama voltam semmiféle kezelést nem lehetett alkalmazni.Pihenjek,jött mindig a válasz.(Nem is tudtam mást tenni még ha akartam volna sem)Én mindig kérdezgettem,hogy nem a baba fekszik valami ideg szálon,de ilyenkor csak néztek rám értetlenül,hogy á,biztos nem.Pedig én valahogy éreztem hogy igen.Aztán ahogy jött ez a láb fájás,úgy el is múlt az utolsó hónapban.Jó időzítés volt,mert mire NST-re kellett járnom,már nem fájt a lábam.Az utolsó hónapban már nagyon türelmetlen voltam,szerettem volna már a karomba tartani a kisbabámat.A Kismamák akikkel együtt voltam terhes,mind sorra szültek meg,én meg sehol semmi.Az NST-n mindig kérdezgettem a szülésznőt,hogy nem jelez a gép valamit,nem szülök még,de semmi.Túlhordtam!Május 17-re voltam kiírva.de semmi,meg is volt az első magzatvízvizsgálat,és még követte egy pár.Egyik nap NST,másik nap magzat víz vizsgálat.A nagy napon is éppen a vizsgálat volt soron,előtte való este már fájdogált a pocim de nem volt vészes,és el is múlt.Éjszaka aztán arra ébredtem,hogy fáj a hasam,bekapcsoltam a tvt,és mérni kezdtem az időt a fájások között.Eleinte még 15 percenként,majd szépen fokozatosan 3-4 percesek lettek.Aztán mikor ez már biztosnak látszott,és a fájások erőssége is kezdett már komolyabb lenni szóltam Attilának,hogy ébredjen,mert itt az idő! Aranyos volt,mondta,hogy még feküdjek vissza ráérünk mert ma Nst van(arra nem kellett olyan korán menni)Aztán mikor felfogta ,mi is van elkezdett kapkodni,azt se tudta hova kapjon.Mondtam neki nyugodjon meg,én még indulás előtt letusolok,közben Dávidért is jött a barátnőm,és elvitte magukhoz,hogy ne legyen egyedül a lakásba,aztán taxit hívtunk és elindultunk.
Attila bent volt velem végig,és ez nagyon jó,bár állítólag néha jól megmondtam a magamét neki is meg a dokinak is.(égő)De türelmesek voltak velem,biztos tudták,hogy nem könnyű!A fájások jöttek,és erősödtek egyre jobban,és én úgy éreztem nyomnom kellene,és akkor kicsit jobb.De azt mondták még ne,de nekem kell.Na a doki akkor megkönyörült rajtam,megvizsgált,és mondta,hogy szülhetünk.Nem emlékszem már arra,hány nyomásra lett meg Franci,de nem volt egy könnyű menet,és szerintem én sem voltam olyan ügyes.De egyszer csak kicsusszant,és végre megkönnyebbültem,a fájdalom a múlté felsírt a kisbabánk. Arra mondjuk emlékszem ahogy Attila kommentálta,hogy már látja a kis fejét,és teljesen be volt zsongva.Nagyon boldog volt,és elmondása szerint,nem bánta meg,hogy bejött velem,felejthetetlen élményben volt része.Elvágta a köldök zsinórt,és a csecsemősnővérrel,és kislányunkkal elviharzott!Én meg ott maradtam doki bácsival,aki bestoppolt.
Aztán két órán keresztül ott feküdtem az ágyon,Franciska addig apa karjaiban,ugyanis a csecsemős nővér elviharzott egy császármetszéshez,és addig apára bízta a kicsinket!Miután letoltak a gyermekágyra apától elbúcsúztunk,aki hazasietett,vagy repült örömében nem tudom.De az biztos,hogy nagyon boldog volt!Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm,hogy írtál! :)