A hisztiről

(Nálunk manapság sajnos,gyakran előfordul,ezért olvasgattam utána a neten.Ezt találtam!)

Az öntudatára ébredő gyermek még a legedzettebb idegzetű szülőket is nagy próba tétel elé állíthatja.
A két-három éves gyerekek többsége rendszeresen sokkolja környezetét dacos viselkedésével, amely időnként hisztibe torkollhat. Ám az akaratosság a fejlődés velejárója, saját érvényesülésének korlátait igyekszik kitapogatni. Szülőként ilyenkor is célszerű következetesnek lenni. Vagyis világos, jól követhető szabályokat felállítani, és azokat betartatni.
Szakemberek szerint a teljesen szabadjára engedett gyerek - bármennyire furcsán hangzik -, nem érzi magát biztonságban, és mindenáron megpróbálja felkutatni a neki oly fontos határokat. Ha kell, hatalmas hisztivel. Éppen ezért, bár nem a leghálásabb anyai-apai feladatok közé tartozik, a gyerek egészséges fejlődése érdekében meg kell neki tanítani, mit szabad, és mit nem. A kicsinek is lehet szavazati joga, de csak olyan kérdésekben, amelyekben a szülők megengedően viselkednek. Ám például a lefekvés időpontjának megválasztása vagy a napi tévézés mennyiségének eldöntése semmiképp sem az ő dolga. Természetesen az agyonkorlátozott csemeték éppen úgy nem találják a helyüket az életben, mint féktelen társaik, ráadásul önbizalmuk már egészen kicsi korukban sérül.
Az indulatok kezelése
A szülőknek meg kell tanítaniuk csemetéjüknek, hogyan kezelje indulatait, egyben meg kell ismertetniük vele a türelem, a kedvesség és a figyelmesség fogalmát. Azt persze egyetlen gyereknek sem lehet megtiltani, hogy dühöt vagy haragot érezzen, abban viszont segíteni kell, miként boldoguljon az ilyen érzésekkel. Ha már lehiggadt, egy nyugodt pillanatban fontos megbeszélni a kicsivel, miért viselkedett így, és ha a papa vagy a mama indokoltnak tartja a hisztit, mondja meg neki. A gyereknek ugyanis, mint bárki másnak, időnként szüksége van arra, hogy szabad folyást engedjen dühének. Azonban meg kell tanítani arra, hogy a haragot épp olyan jól ki lehet fejezni szavakkal is, mint rombolással. Ezért fontos a példa mutatás, hiszen ebben a korban még elsősorban utánzással tanulnak.Családi hagyományok és vér mérséklet kérdése, mit engedhet meg magának az ember haragjában. Van, ahol csapkodnak, máshol hangosan bosszankodnak, sőt, még olyan is előfordul, hogy futnak egy kört a ház körül. Amennyiben otthon jön rá a hisztizhetnék, engedd, hadd dühöngje ki magát a méreg zsák. Földre vetheti magát, csapkodhat, de szigorúnak kell lenni vele, amikor verekedni, rugdosni akar. Meg kell próbálni némán, rezzenéstelen arccal átvészelni a nagyjelenetet, ha ugyanis észreveszi, hogyan hat szüleire, egyre gyakrabban veti majd be tudományát. Leendő szülőknek talán vigasz, hogy a gyerekek kb. 5%-a hajlamos düh kitörésekre, amelyek általában négy éves korra el is múlnak.
Mit tehet a szülő dühroham idején?
* A legfontosabb, hogy a mama vagy a papa ne veszítse el a fejét, és ne tetézze a düh kitörést saját indulataival.
* Adj a gyereknek nagyméretű papírt és zsír krétát, és bátorítsd, rajzolja le, mit érez!
* Ha pl. üzletben történik, amilyen gyorsan lehet, menjetek ki az utcára, vagy üljetek le egy parkban! Amennyiben cukrászdában, étteremben vagytok, vidd ki a mosdóba!
* Amennyiben kiabálással fejezi ki a mérgét, kiabálj vele egy darabig, de fokozatosan halkítsd le a hangodat, majd biztasd csemetédet is erre. Végül mindketten csak suttogjatok. Utána nevessetek nagyot ezen a játékon!